Címlaplányok

Talán néhányan még emlékeznek rá, két évvel ezelőtt elkezdtem egy sorozatot a különböző tematikájú albumborítókról. Egy idő után jegeltem, ám most folytatom a szériát.

„Szex, drogok, rock and roll” – mondja a szlogen, ami a rock/metal műfaj előadóinak hedonista életvitelére utal. A maguk korában lázadónak számító zenék az egyéni szabadság megtestesülései voltak, s mint ilyenek, egy tőről fakadtak az egészséges szexualitással. A lemezborítókon feltűnő csinos, gyakran hiányos öltözékű hölgyek azonban mindenekelőtt reklámértékkel bírtak, arra voltak hivatottak, hogy felkeltsék az érdeklődést az album iránt. A zsigeri ösztönök burjánzó erdejében kalandozó tizenévesek különösen fogékonyak az ilyen vizuális ingerekre, de egy felnőtt férfi is jóleső érzéssel gusztál egy esztétikus, szexuális töltetű borítót. Tudat alatt talán megfogalmazódhat valamiféle összefüggés, miszerint „jó nővel biztos jó zenét kínálnak, olyat, amit érdemes megvenni”.

A meztelenség emellett természetesen sok mindent szimbolizál: a szépséget, a lágyságot, a kiszolgáltatottságot, a kísértést és akár az ösztöneinken való, mások általi uralkodást is. Nem vagyok a terület tudora, csupán júzerként élvezem az említett látványelemeket, és könyvet sem kívánok írni a témáról, így az alábbiakban csupán csoportosítani próbálom az általam ismert „csajos” borítókat.

Az egyik lehetséges skatulyapár a rajzolt/festett képek, illetve a fotók (lásd a fenti két blokkot). Míg előbbiek a fantázia világába repíthetnek bennünket, idealizált szépséget vagy képzelt lényeket, ember-állat mutánsokat vetítve elénk, utóbbiak alapvetően élethűbbek, hétköznapibb reflexekre hatnak. Mind a két irány lehet realista, naturalista, illetve művészi kifinomultságú is.

Egy másik dimenzió, hogy a kép mennyit enged látni: sejtet, utal, többet-kevesebbet kitakar belőle vagy a maga teljességében, valóságában mutatja meg a női testet?

A téma harmadik vetülete, hogy mi az alkotó célja: a vágykeltés vagy a fentebb említett szimbolika megjelenítése? A szépség vagy a rútság, a nyers erőszak felmutatása? Utóbbi nem az én világom, úgyhogy – bár tudnék, mert a képek keresése során gyakran találkoztam vele – az ilyen borítók bemutatásától most eltekintenék.

„A kevesebb néha több” – mondják. A sejtető erotika esetenként izgatóbb tud lenni, mint a tömény pornó. És valóban, több olyan, erotikus borítókat listázó rangsort találtam, ahol nem a „szélesre tárt pumák” (by Kurt Vonnegut) diadalmaskodtak, hanem például a Wild Cherry nevű funk rock zenekar 1976-os albumának coverfotója.