Néhány napja történt. Budapesti játszótér, alkonyat, kisgyerekek és szülők. Utóbbiaknak, ha nem éppen a pulyákkal vannak elfoglalva vagy egymással beszélgetnek, feltűnhet, hogy az egyik apuka egy általuk nem hallható zene ritmusára bólogat, rugózik és combja mellett diszkréten pengeti a léggitárt. Utóbbi jelenség, nyilván kitaláltátok, én voltam, a zene pedig a Rise and Fall bemutatkozó anyaga. Ilyen körülmények között hallottam először, és tett rám igen jó benyomást a Dudás Tamástól kapott anyag.
Talán még emlékezhettek, Tomival, az egykori Screen zenekar gitárosával, dalszerzőjével egy évvel ezelőtt készítettem interjút (itt olvasható). Már akkor is mesélt a Rise and Fall-ról, ami szólóprojektként indult. Az első lemezanyagot – ezzel a címmel – Tamás egyedül készítette, a másodikat, a High Walls Deep Waters-t már társakkal, ám az sem jelent meg hivatalosan, csupán néhány nóta került fel róla a YouTube-ra.
A csapat jelenlegi felállása – az énekes-gitáros frontember mellett Bucher József (basszusgitár), Nagy Ferenc (dob) és Földes Gábor „Gaben” (gitár, vokál) – 2017 óta van együtt. Azóta dolgoztak a mostanra összeállt album dalain, amelynek 11 nótája közül egyedül a Stormy Days született korábban. A számokat folyamatosan, Gaben hangmérnöki felügyelete alatt rögzítették a miskolci Century stúdióban. A lemezanyag elkészült, jelenleg itthon és külföldön is kiadót keresnek hozzá.
A Down with the Demons-on természetesen nem metalt hallunk, hanem minőségi, ám valahol mégis nyers hard rock muzsikát. Tomi bizonyára tiltakozna ellene, hiszen az ő személyét leszámítva semmi nem köti össze a kettőt, de a dalokat hallgatva akaratlanul is a Screen jutott eszembe – nem párhuzamként, inkább egyfajta előkép gyanánt, amihez lehet viszonyítani, amitől el lehet mozdulni gondolatban és zeneileg. Hangulatilag is érzek némi rokonságot a két csapat muzsikája között, de a dalszerző valószínűleg nem akar és nem is tud kibújni a bőréből: ezek a témák foglalkoztatják, ilyen hangzással szólalnak meg benne a dalok. A számok alapja egy szál gitárral születik meg, és a helyzet, a választott műfaj határozza meg, hogy mennyire hizlalják fel aztán a sound-ot, keményítik be a megszólalást. A Rise and Fall egy fokkal, de tényleg csak egy hajszállal szól lágyabban, mint anno a Screen. Kevésbé sűrű a zene, és persze az énekhang is más. Utóbbi új és mégis ismerős, persze lehet, hogy csak nekem, hiszen tavaly két dal klipjét is hallottam már.
A hangzás alapvetően akusztikus-közeli, ehhez képest lepődöm meg azon, hogy a gitárok időnként milyen keményen, súlyosan dörrennek meg. A basszus és a dob is tisztán szól, jól hallatszik, ami viszont evidenciának tűnik, ha belegondolunk, hogy a stúdióban a csapat tagja, Gaben uralta a keverőpultot.
Ritkán hallgatok hasonló zenét; ami párhuzamként itt-ott eszembe jut, az a Circus of Power lágyabb énje, a gyorsabb részeknél pedig az egészen korai Alice in Chains. Kedvencem a Midnight című nóta alapriffje, a Sharks around the Table, illetve a ’80-as évek hazai alternatív rockzenekarait idéző, groteszk Handmade Japanese Whore.
Tamásék természetesen amint lehet, élőben is szeretnék bemutatni szerzeményeiket a közönségnek, illetve közben a második hanganyag nótái is megszülettek, amelyeket terveik szerint analóg formában, szalagra rögzítenek majd. Addig is, a Down with the Demons dalai a YouTube-on hallgathatók meg:
Leave a Reply