Malefistum: Enemy (2020)

Melissa Bonny-val első ízben a Warkings lemezein találkoztam, ahol Queen of the Damned művésznéven „hörögte le a pályáról” Georg Neuhausert, a csapat frontemberét. Tavaly év végi értékelésében John Quail kollégám hívta fel rá ismételten a figyelmemet, és mivel ő már előrébb tartott az ismerkedésben, tőle kértem tanácsot, hogy mely albumokat érdemes meghallgatnom a nem csupán jó hangú, de igen csinos svájci énekesnőtől. Mostanra a hölgy mind a négy (egy ex plusz három jelenlegi) zenekarától magamévá tettem egy-egy lemezt, és egyértelműen e cikk tárgya lett közülük a befutó.

Hősnőnk előéletéről annyit érdemes tudni, hogy 2012-2018 között a folk/power metalt játszó Evenmore-ral játszotta be magát a színtérre, közös munkájuk gyümölcse egy EP és egy nagylemez volt. 2015-ben csatlakozott az ugyancsak helvét, elektronikus groove metalban utazó Rage Of Light-hoz, akikkel (EP-k és nagylemezek terén) jelenleg ugyanitt tart. Három évvel ezelőtt viszont már ő maga alapította következő zenekarát, az Ad Infinitumot, amellyel szimfonikus metalt játszik; tavalyi bemutatkozó anyagukat zúzós és akusztikus változatban is megjelentették (a Chapter I: Monarchy áprilisban, a Chapter I Revisited pedig decemberben látott napvilágot).

Végezetül pedig, Bonny 2019-ben csatlakozott a Malefistumhoz, amely nemzetközi projektnek számít, hiszen az alapító Jens Faber gitáros-basszusgitáros-billentyűs (Dawn of Destiny) mellett csupán Zagan (valódi nevén Detlef „Detty” Scherner, Black Messiah) német, Federica Lanna (korábban Sleeping Romance, most Volturian) olasz, Eric Dow (Helsótt) amerikai, Bonny pedig ugye a lila tehenek országból származik. Faber a név tulajdonosa, a többiek csupán vendégek, ráadásul mindannyian énekesek, egyetlen hangszeresként Jens van nevesítve, aki egy interjúban elmondta, dobosuk neve bizonyos kiadói szerződésekkel járó kötelezettségek miatt nem kerülhet nyilvánosságra.

A főnök elmondása szerint a fő inspirációt az Equilibrium és az Ensiferum muzsikája jelentette számára. A pagan/folk szellemiség, amit Faber a magáénak érez, legfeljebb a tavaly májusban megjelent Enemy szövegeinek tematikájára és részben a hangulatára jellemző. Alapvetően power metalt hallunk, amibe az egyik oldalról a szimfonikus megszólalás fátylai úsznak, a másikról pedig – mindenekelőtt a dallamos éneket váltogató hörgés okán – a death metal monolitja türemkedik be. Egzotikumként különös-szépséges dallamokat kapunk: az intróként felcsendülő Try to Touch the Sun keleties éneke például a Dead Can Dance muzsikáját juttathatja a hallgató eszébe, ahogy az Atomic Bomb is arabos motívumokkal indít. A The Seed in Your Life elejére pedig némi elektronikát is odapakoltak.

A dalok többségét Melissa adja elő, a másik három vokalista egy-egy dal erejéig jut főszerephez: Eric Dow a The Answer-ben teljesít remekül, Federica Lannának az Adore Me gyönyörűséges refrénjét köszönhetjük, Zagan pedig az I Will Know Your Name-ben vágja ki a rezet.

Szélvészként, egy állat power témával ront ránk a Towards the Sun: gyors, kemény, mégis ultradallamos. Nemcsak nekem tetszik, ők is rendesen kiélvezik… Hasonló szellemben fogant a Left without a Cause, az I Will Know Your Name és a címadó nóta is. A Time viszont lassú középtempós alapokról, szimfós andalgásból vált három ütemben sebességet, a Fear of Tomorrow pedig egyértelműen lírai nóta, amely a kétszólamú, egymásra úsztatott női éneknek köszönhetően már-már duettnek hat. Az Adore Me érzelmes előadása, amelyben az énekkel párhuzamosan szinte végig zongora szól a háttérben, gyakorlatilag az egyik legsúlyosabb kezdésből bontakozik ki. A The Answer refrénje is nagyon bejön, „természetesen” ebben is acsargás váltakozik a dallamos, kissé Marko Hietalás énekkel.

Mivel – jó néhány meghallgatás után – jelenleg erősen a hatása alatt állok, nem akarok túlzásokba esni, de ha még tavaly megismerkedem vele, valószínűleg ez az album is helyet kapott volna év végi Top 30-as (Top 20-as?) listámon. Ami viszont egészen biztos, hogy az idei jövevények közül eddig ez az anyag tetszett a legjobban, így aztán mire adjak maximális pontszámot, ha nem erre?

A cikk szerzője: Coly 997 további cikk
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*