Véleményem szerint a Living Death simán lehetett volna a ’80-as évek Németországa egyik legkurrensebb exportcikke, és elérhette volna például a Running Wild népszerűségét. A zenekar komoly szerepet töltött be a germán speed metal kialakulásában, elterjedésében, a műfaj egyik előfutárának tekinthető. Az 1984-es esztendő egyik legjobb albumával, a Vengeance of Hell-lel mutatkoztak be, a lemez minőségében egyenrangú partnere volt olyan, mára már klasszikussá avanzsált alkotásoknak, mint a Gates to Purgatory, a Burning the Witches vagy a Heavy Metal Breakdown.
A banda áttörését minden bizonnyal a gyenge promóció és kiadói háttér akadályozta meg. Amíg első korongjukat a belga Mausoleum Records gondozta, a folytatásokért már földijeik, az Earthshaker, illetve az Aaarrg Records feleltek, de az állandó dobosváltások sem könnyítették meg pályafutásukat. Jól alátámasztja mindezt, hogy aktív éveik folyamán mindössze 17 koncertet adtak, és ebből csak négyszer lépték át országuk határait.
A feltételezhetően 1984 szeptemberében piacra dobott debütáló albumukat – 1984. szeptember 9. és 16. között – egy hatállomásos „turnéval” támogatták meg,. Ezt a felvételt a második bulin, a frankfurti Volksbildungsheimben rögzítették. Viszonylag jól szól az anyag, kiválóan reprezentálja a banda intenzitását, dinamikáját. A You and Me, a Heavy Metal Hurricane, a Hellpike vagy a My Victim az egyetemes speed metal mozgalom legjobb nótái közé tartoznak. A muzsika, a csapat „varázsát” egyértelműen Thorsten „Toto” Bergmann hangja adta, amely egyrészt egyfajta különleges élt adott az összképnek, másrészt pedig védjeggyé vált, kiemelve a zenekart az akkori tömegtermelésből. Mindezen túlmenően, fogós dallamokkal, emlékezetes témákkal vértezték fel szerzeményeiket, tehát a potenciál abszolút bennük volt.
Noha az 1989-es World Neuroses-szel sem vallottak szégyent, addigra már megbomlott a csapategység, ennek eredményeként Toto, Atomic Steif, a csapat dobosa, illetve Frank Fricke gitáros elhagyták a bandát, arról már nem is beszélve, hogy jogi csatározások is kialakultak a névhasználat ürügyén. Amíg Toto, Steif és Fricke L.D.-ként akartak muzsikálni, Reiner Kelch gitáros, illetve testvére, Dieter Kelch basszusgitáros három új taggal alakította újjá az együttest. Ez a szituáció vezetett a kenyértöréshez, mivel a médiában mindkét fél Living Death-ként hivatkozott saját formációjára. Végül az L.D., az ex-Violent Force-os Frank „Lemmy” Fellingerrel kiegészülve Sacred Chao-ra változtatta nevét, majd egy roppant gyenge EP kiadását követően fel is oszlott.
A Living Death sem húzta azonban sokáig, hattyúdalukat az 1991-es Killing in Action jelentette. Legutoljára 2009. április 25-én, a Keep It True XII fesztiválon történt fellépésük alkalmával adtak magukról életjelet, jelenlegi státuszuk kérdéses. Sajnálatos, hogy gyakorlatilag nem sokra vitték, mert több volt bennük annál, mintsem hogy csak egy szűk fanatikus réteg emlékezzen rájuk.
Leave a Reply