A Holdlajtorja kifejezés nem hinném, hogy bárkinek is mond valamit, hacsak nem vagy nagy Lovecraft-rajongó, mert akkor Az őrület hegyeiből ismerős lehet… Erre utal a demó címe is: napkelettől napnyugatig. S ismerve a formáció tagságának projektjeit, a Vorkuta kapcsán is többször felmerült a horror mester novelláinak hatása és koncepciója, például a Heldentodos split kapcsán, de az Into the Chasms of Lunacy szövegeinek egy részében van rá utalás.
Inmar (Berki Bálint) neve ismerősen csenget az imént említett Vorkutából vagy egyszemélyes elektronikus dark ambientjéből, az Airboriából, amiről nemrég írtam kritikát. Ezt a formációt is Bálint hívta életre, az ő alaptémái ezek, és az utóbbi, több mint 10 éves vorkutás szünet alatt benne felgyülemlett ötleteket szerette volna megvalósítani. Bár a Holdlajtorja már 2018 őszén létrejött a maga egyszemélyes formájában, ennek ellenére egészen 2020 tavaszáig kereste a társakat a nagy, ősi, kozmikus utazáshoz. A projekt végül Kryptagonist-Rácz Péter (Leiru, SÍR) – dobok, ének és gitárok, illetve Vorgrov-Varga Gábor (Marblebog, Asattarn, Fahalmaz, etc.) – basszus és megint csak gitárok csatlakozásával lett teljes és életképes is egyben.
A csapat amolyan karantén-időszakos megoldással dolgozik, és úgy gondolom, ha egyszer ez az átkozott vírus a múlté, akkor sem lesz más a helyzet a Holdlajtorja háza táján, hiszen Balatonfüred és Zalaegerszeg nem távolság, de Miskolc annál inkább, így az igazi, sörhabos-jammelgetős próbák elég nehezen megvalósíthatók. De nincs is ezekre szükség, mivel a formáció varázslatos muzsikája az a fajta misztikus, progresszív post-art metal, amihez leginkább a sötét szoba és a magány való.
Itt tennék egy kisebb kitérőt, ami valamennyire kapcsolódik a kritikához: a Holdlajtorja elméletileg és gyakorlatilag a Vorkuta folytatása (leginkább az Into the Chasms of Lunacy organikus tovább-burjánzása), miközben a zalaegerszegi csapat is újra aktív (Martin B. Hellspike azaz Bálint testvére basszusa nélkül, de folytatják), és a továbbiakban az egyszerűbb, lecsupaszítottabb black metal vonalán haladnak tovább a srácok. Egyelőre nem hivatalos infó, de tavasszal érkezik a Metal ör Die gondozásában a kétdalos mini anyag, Wandering Alone in the Forest of Transcedence… címmel, illetve valamikor egy közös split a Death Nöize brigáddal (ismerve őket, nagy eséllyel ez is a Metal ör Die Records égisze alatt jelenik majd meg). Na de nagyon elkalandoztam, vesszünk hát el a Holdlajtorja magasságaiban és mélységeiben… garantált a zuhanás, no meg a lebegés is!
Ott kezdődik a dolog, hogy a három nóta csupán amolyan beharangozó és kiadókereső demóféleség a majd elkészülő nagylemezről, tehát csak digitálisan jelent meg, és a fizikai formátum egyelőre nem szerepel a tervek között. Azzal folytatnám, hogy sokkal okosabbak nem leszünk a három daltól, amelyek együttes játékideje még a 10 percet sem éri el, hiszen az elénk táruló világ annyira sejtelmes és organikus, hogy csak annyit érthetünk meg belőle, hogy valamikor egy nagy dobásra kerül sor, mi pedig állunk majd lefagyva, mint amikor a korai Windows-rendszerek úgy érezték, most tréfálják meg kékségükkel a kedves felhasználót… A komputeres viccelődés már csak azért is találó, mert a Holdlajtorja esetében mindenki felvette a maga sávjait, Bálint pedig otthon összerakta az egészet, tehát nagyon sűrű és komplex, amit hallunk, éppen ezért valamennyire olyan érzésem van, mint az Emperor Prometheus anyagja kapcsán volt – pedig merőben más a kettő!
Tehát a töménytelen disszonáns hang alkot egy egységes halmazt, kellemes és kellemetlen sávokból összevegyülve valamibe, amiben a progresszív burjánzások keverednek a post-art és post-black metal elemekkel. A hatások terén két albumot említhetünk meg nagyon egyértelműen: a Fleurety Min tid skal komme, illetve az In the Woods… Heart of the Ages lemezét. Azt hiszem, sok mindent elmond a hazai kezdeményezésről ez a két korszakalkotó, avantgárd black metal csapat kultikussá vált, azonban velejéig formabontó albuma. A kifacsart, komor és szomorkás alaptémák miatt megemlíthető még a Satyricon Now, Diabolical albuma is, vagy olyan csapatok hatásai, mint a késői Emperor, a svéd Whirling vagy az egykori In The Woods… tagokból verbuvált, nem túl hosszú karriert befutott Drawn. Ki kell, hogy emeljem, a vokál nagy része hörgés és beszéd – illeszkedve Lovecraft világához –, és úgy szólal meg, mintha egy ember előtti, ősi barlangrendszerből szólnának hozzánk valakik, akiknek bár van közük az emberi létformához, mégis más síkokban fogantak…
Korábban már említettem, de lényegében az Ab Oriente ad Occidente valahol egy organikus és logikus folytatása, reinkarnációja, átszellemülése és továbbgondolása a hazai black metal halmaz egyik legjobb albumának, ami nem más, mint az Into the Chasms of Lunacy a Vorkutától.
Természetesen korántsem érzem tökéletesnek a demónak szánt előjátékot, néhol túl sűrű, máshol pedig csak pár sáv folyik le, de az alapvető zenei koncepció és atmoszféra olyan, amit már nagyon régen nem hallottam. Megelőlegezem a maximális pontszámot, és izgatottan várom, mi lesz a nagylemezzel és a kiadótalálással; remélem, idővel mindkettő összejön, és legközelebb egy teljes anyagról írhatok elismerően. Addig is érjük be ezzel a három dallal.
Megjelent digitálisan.
https://holdlajtorja.bandcamp.com/releases
1. Ab Oriente Ad Occidente (4:18)
2. Et Erat Subter (1:27)
3. Vox in Rama (3:46)
Válasz írása