Levélváltás Dylan Westendorppal, a Hazzerd dobos-énekesével
A tavalyi év egyik legkellemesebb meglepetését számomra a kanadai Hazzerd második nagylemeze, a Delirium jelentette. Végre egy thrash csapat, amelyik nem kizárólag a sebességre és az agresszivitásra helyezi a hangsúlyt; szerzeményeik dallamosak és technikásak is, amivel régről ismert „új” ízeket hoznak az irányzat időnként kissé egysíkúnak tűnő világába. Felkérésemre a Calgaryból származó zenekar dobos-énekese, Dylan Westendorp mesélt a nem is olyan távoli kezdetekről, a bandán belüli szerepkörökről és arról, hol tartanak a harmadik album munkálataival.
Hát, Dylan, elég magasra tettétek magatoknak a lécet a Deliriummal! Hogyan lehet ezt túlszárnyalni?
Jelenleg az eddigi leggyorsabb és legtechnikásabb dalainkat írjuk, amelyekben az ének is agresszívebb, mint korábban. Célunk, hogy a következő albummal egy totális thrash fesztivált rendezzünk. Négy dallal már el is készültünk!
Milyen visszajelzéseket kaptatok a Deliriumra a sajtó, a rajongók és a szakma részéről?
Amennyire mi láttuk, általánosságban jól fogadták a lemezt. A rajongóink különösen imádták az anyagot. Természetesen átlagos vagy annál alacsonyabb pontszámokat is kaptunk rá, de összességében olyan fogadtatásban részesült, amilyet reméltünk.
Nagyon fiatalnak tűntök; hány évesek vagytok?
Brendan (Malycky, gitáros) 27, Dave (Sprague, basszusgitáros) 24, Toryin (Schadlich, gitáros) 23, én pedig 25 éves vagyok.
Milyen zenéken nőttetek fel? Kik voltak a kedvenceitek?
Mindannyian ugyanazokért a bandákért lelkesedtünk: Van Halen, Metallica, Kiss, Ozzy Osbourne, Black Sabbath, Led Zeppelin, Megadeth, Vicious Rumors, Slaughter, Skid Row és hasonlók.
Hogyan jött össze a csapat?
Brendan-nel egy helyi online újság apróhirdetés rovatán keresztül találtunk egymásra. 2012 augusztusában kezdtünk jammelni és dalokat írni. Tory 2015 januárjában, az előző gitárosunk távozását követően csatlakozott, Dave pedig két évvel később érkezett.
Ahogy néztem, elég sok basszusgitárost elfogyasztottatok…
Nem gondolom, hogy az „elfogyasztani” lenne rá a legjobb szó, de tény, hogy jó pár bőgőssel próbálkoztunk, ám – a zenéhez való hozzáállását tekintve – csupán jelenlegi társunk, Dave felelt meg minden elvárásunknak.
Úgy láttam, kezdetben külön énekessel is próbálkoztatok. Hogyhogy végül te lettél a „frontember”?
Azért vállaltam fel én ezt a szerepet, mert a Calgary-i színtéren 2013 táján egyszerűen nem találtunk olyan énekest, akinek az orgánuma passzolt volna a hangzásunkhoz. Ne érts félre, a városban nyilván tonnaszámra vannak remek énekesek, de akit kipróbáltunk, arról rövid időn belül bebizonyosodott, hogy nem ő a mi emberünk. Idővel belefáradtam a keresésbe, és azt mondtam: „Hagyjuk az egészet a fenébe, én fogok énekelni!” A többi pedig már történelem. 🙂
Nagyon komplex témákat ütsz. Hogyan tudsz ilyen dobolás mellett még énekelni is – és fordítva?
Ennek a hátterében egy csomó gyakorlás, céltudatosság és következetesség van. Amikor elkezdtem énekelni, szigorúan csak erre koncentráltam, igyekeztem növelni a hangterjedelmemet és hatásosabbá tenni az előadásmódomat. Utána próbáltam ki az énekkel párhuzamos játékot, és mindaddig gyakoroltam, amíg csak egy elfogadható szintre nem jutottam vele. Úgyhogy erre az egyetlen válaszom az, hogy nagyon sokat gyakoroltam, ha-ha!
Mit jelent a zenekar neve? A ‘hazard’ szót ismerem és anno a Hazárd megye lordjai (The Dukes of Hazzard) tévésorozatot is láttam, de esetetekben nem ezekről van szó…
Igazából semmit nem jelent, ha-ha! Valami egyszerű, mégis klassz nevet szerettünk volna magunknak. Először Hazard X lettünk, aztán néhány hétre elhagytuk az X-et, végül pedig megváltoztattuk a szó írásmódját, egy olyan előadó miatt, aki ugyanezt a nevet viselte: hozzáadtunk egy z-t, a második a-t pedig e-re cseréltük. Így lett belőlünk Hazzerd.
Hogyan születnek nálatok a dalok: a gitárosok hozzák a témákat vagy közösen, a próbateremben rakjátok össze a nótákat?
Rendszerint Brendan, Tory vagy Dave hoz a próbára néhány új riffötletet, amikkel aztán közösen dolgozunk tovább. Általában én vagyok az, aki kialakítja a dalokat, ami annyit jelent, hogy strukturálom a riffeket, beépítem őket a készülő nótákba, úgy, hogy harmonikusan kövessék egymást. Úgyhogy igen, az anyag legnagyobb részét közösen, a próbateremben írjuk.
Brendan és Toryin hogyan osztják el egymás között a riffeket és a szólókat?
Brendan és én már a kezdetekkor azt szerettük volna, hogy két szólógitárosunk legyen, és mindkettejük játéka ragyogjon ki a dalokból, legyenek meg a maguk markáns riffjei, szólói.
Van egy nagyon jellegzetes gitárhangzásotok. Ez hogyan született meg?
A felvételek során Marshall JCM 800 erősítőket használunk, ennyi.
Első nagylemezetek, a Misleading Evil időben éppen félúton van a 2014-es Victimize the Innocent EP és a tavalyi album között, én mégis úgy érzem, hogy az első kettő jobban hasonlít egymásra, míg a Deliriummal szintet ugrottatok. Te ezt hogyan látod?
Őszintén szólva, minden albumnál azt érezzük, hogy jobb lett, mint az előző. A Deliriummal, annak köszönhetően, hogy tavalyelőtt egy amerikai kiadóhoz, az M-Theory Audio-hoz szerződtünk, szélesebb közönségréteget tudtunk elérni. Ez az eddigi legsikeresebb albumunk, és nagyon örülünk, hogy a közönség ilyen jól fogadta.
Nagy előrelépést jelent ez az együttműködés az előző kiadótokkal, a kanadai World War Now Records-szal történt kooperációhoz képest?
Abszolút! Szeretjük Chris-t és a World War Now valamennyi munkatársát; remek emberek, nélkülük a közelében sem lennénk annak, ahol most tartunk, és ezért nagyon hálásak vagyunk nekik. Viszont az M-Theory új, a korábbiaknál hatékonyabb eszközöket vetett be az érdekünkben: több kapcsolattal rendelkeznek (a promoterekkel, kritikusokkal, jól ismert bandákkal), úgyhogy a velük való együttműködés egyértelműen komoly előrelépést jelent számunkra!
A jövőben is velük szeretnétek dolgozni?
Természetesen. De remélem, hogy valamilyen formában a World War Now-val is fogunk még együtt dolgozni.
Az új albumon is a Deliriumon kijelölt irányt követitek majd, vagy terveztek változásokat?
Nem szeretnénk korábbi önmagunkat másolni, ezért eltávolodnánk néhány olyan megoldástól, amelyeket a Deliriumon következetesen használtunk. Ami eddig megvan az új albumból, összességében elég gyors, itt-ott egy kis belassulással, és ezután is ezzel a mentalitással állunk a dalszerzéshez: legyen gyors, agresszív, dallamos, technikás és vagány, amit csinálunk.
Ha rajtatok múlik, mikor jelenik meg a következő lemez?
Reményeink szerint 2022-ben.
Ha lecseng a COVID-19 járvány, szerintetek van esélyetek arra, hogy Európába is eljussatok koncertezni?
Pontosan ezt szeretnénk: a járványt követően Európában is játszani, az ottani elkötelezett rajongóinknak!
Hogyan tudnád megfogalmazni: mitől vagytok mások, mint a sokszor egymáshoz nagyon hasonló zenét játszó thrash csapatok többsége?
A fő különbségnek azt mondanám, hogy nálunk a dobos énekel. 🙂 A másik alapvető tényező a hozzáállásunk, a lendületünk és az eltökéltségünk, hogy mindig a legjobbak legyünk.
Sok sikert, és nagyon várom a harmadik albumot, ami remélhetőleg minimum olyan jó lesz, mint a Delirium!
Mi is ezt reméljük, ha-ha! És köszi, hogy szakítottál időt erre az interjúra!
Válasz írása