„Számomra a Venom egy nagyon fontos mozgalom kezdetét testesíti meg, amely után számos zenei műfaj született meg. Ez egy forradalom volt, miből a death, thrash, black metal és azok számos változata jelent meg, és mindegyikük bizonyos mértékben köszönettel tartozik a Venomnak.” (Michel „Away” Langevin, Voivod). „Nem tudtuk, mit keresünk, de amikor a Venomot meghallottam, már igen.” (Jørn „Necrobutcher” Stubberud, Mayhem). Kell-e ennél jobb referencia?
Nem kérdés, hogy a jobbára lesajnált Venom nélkül nem alakult volna ki az extrém metal színtér, vagy nem abban a formában, ahogy megismertük, megkedveltük. Metallica, Master/Death Strike, Destruction, Sodom, Bathory (R.I.P.), Hellhammer/Celtic Frost – sorolhatnánk a végtelenségig, mindegyikük magába szippantotta a brit mesterek korai életművét. Ennek ellenére nem feltétlenül volt tisztességes húzás idén piacra dobni ezt a válogatást a kiadó részéről, tavaly ugyanis már napvilágot látott az In Nomine Satanas vinyl box set részeként.
Az 1979-ben, Newcastle-ban alakult csapat a N.W.O.B.H.M. egyik képviselőjeként bukkant fel, imidzsüket, zenei irányvonalukat pedig tudatosan, fokról fokra építették fel. Minden a ’70-es években kezdődött, amikor a fiatal heavy metal/punk rocker Conrad Lant, alias Cronos az Impulse stúdióban hangmérnök-asszisztensként kezdett dolgozni, miután befejezte az iskolát. „Két ujjamat akartam feldugni a zeneiparnak – emlékszik vissza Cronos. – Minden muzsikus, akivel beszéltem, azt mondta, hogy ebben az iparban megvan a dolgoknak a bizonyos menete, módja. De én mindig megszegtem a szabályokat, vállaltam a kockázatot. Hangmérnök-helyettesként különböző bandákkal és szóló művészekkel kellett dolgoznom, akik a dalaikat jöttek rögzíteni, és voltak olyan csapatok, akik azt mondták, úgy akarnak szólni, mint a Judas Priest vagy a Saxon, vagy mint az istenverte Shirley Bassey vagy Frank Sinatra. Amikor eldöntöttem, hogy zenész leszek, mást akartam, mint a többiek: valami újat adni a zenei színtérnek.”
Az iskolai évek alatt megfordult pár zenekarban, ám az állandó tagkeresést megunva végül egy másik zenekart alapított, a Dwarfstar-t. Itt jelentek meg azok a sátánista stílusjegyek, amelyek aztán a Sons of Satan, a Bloodlust és a Welcome to Hell számokban teljesedtek ki. „Én terveztem a zenekari logókat, és itt kezdtem beemelni a pentagrammokat és a sötét, sátáni ábrázolást a művészetembe.” Egy hölgy révén ismerkedett meg Jeff Dunn-nal (aki később Mantas néven vált híressé), aki azokban az időkben a Guillotine-ban, egy feldolgozásokat játszó együttesben szerepelt. Cronos: „Azt mondta, különböző muzsikusokkal dolgozik, feldolgozásokat nyomnak, de nem volt elégedett, így meghívott, nézzem meg őket, mit csinálnak a próbán. Szarul szóltak és szét voltak esve. Annak ellenére, hogy borzalmas zenészek voltak, volt valami bennük, ami tetszett; úgy tűnt számomra, tiszta lappal indulhatok ezekkel a srácokkal, és így befolyásolhatom azt az irányt, amerre tartanak.”
Cronos gitárosként szállt be a formációba, és ekkor született meg a Venom név, a művésznevek, valamint az általa vizionált irány is. „Olyan művésznévvel akartam előrukkolni, amelynek valamilyen jelentése, kapcsolata van hozzám, és mivel a horoszkópom bak, a bolygóm a Szaturnusz, és annak az istene Cronos. A többiek nem sokat gondolkodtak rajta, ők a Sátán bibliájából választották a nevüket, olyanokat, amelyekről úgy gondolták jól hangzanak, anélkül, hogy sokat gondolkodtak volna rajta.”
Cronos Alan Winston kilépése miatt váltott gitárról basszusra, valamint ez idő tájt vetették el a korai Venom szélsőségességének a magvait is. Külsőségek tekintetében a black metal bandákra később jellemzővé vált corpsepaint (arcfestés, legalábbis annak előfutára) használata is az ő nevükhöz köthető. „Akkoriban volt egy énekesünk, Clive Archer, aki Jézus Krisztusnak hívja magát, ami nem volt összhangban a mi neveinkkel, habár egy frankó dolgot azért csinált: egy csomó nedves mészport kent az arcára és hagyta megszáradni. Sokáig nem maradt a bandában, mivel nem megfelelő művésznevet választott és utálta a sátánista elemeket. Ez önmagában elég volt ahhoz, hogy kirúgjuk.”
A Sons of Satan: Rare and Unreleased első öt tétele egy 1979. november 24-én tartott próba felvétele. A dalok kuriózumnak számítanak, mivel egyetlenegy Venom-diszkográfia sem tesz említést róluk. A banda legelső megmozdulását örökítették meg, ekkor még Archerrel a mikrofon mögött. Kényszer szülte megoldásról volt szó, mivel a zenekar nem kapott stúdióidőt, holott Cronos az Impulse stúdióban dolgozott. Cronos: „Egy nap, a Church Hallban tartott próbánk alkalmával beállítottam egy régi, ócska magnóval és felvettük az egészet. Borzalmas lett. A helyiség túl nagy volt, így a felvételek valóban távolinak és dübörgőnek hangzottak.” Nem csoda, hogy nem terjesztették a felvételt, ugyanakkor érdemes megfigyelni, hogy Clive-val erőtlenebbek a dalok, valamint később kisebb fazonigazításon is átestek.
Egy évet ugrunk az időben, a Venom két demót rögzített: az elsőt 1980. április 29-én, a másodikat pedig október 10-én. Hangzás tekintetében nagyságrendekkel jobbak a dalok, az énekes még mindig Clive Archer volt, míg a muzsika a Motörhead egyenesági leszármazottjának felelt meg. Természetesen Cronos rámenősségének köszönhetően dolgozhattak ezúttal profibb körülmények között. Cronos: „Eszembe jutott, hogy megpróbálom meggyőzni a hangmérnököt, Mickey Sweeney-t, hogy egy rövid sessiont ingyen rögzíthessünk, amennyiben minden este bent maradok a stúdióban, és segítek neki más felvételeknél. Beleegyezett, így most már csak a stúdió főnökét, Dave Wood-ot kellett rábeszélnem, hogy adjon nekünk néhány órát ingyen.”
Ezzel a Demon címre keresztelt demóval robbant be a Venom a köztudatba, amelynek promócióját értelemszerűen Cronos vette a nyakába. „Annyi példányt készítettem belőle, amennyit ki tudtam postázni mindenféle kiadóknak és magazinoknak, és a Sounds, amelynek egyik szerkesztője Geoff Barton volt, úgy döntött, hogy mindhárom dalunkat felteszi a heti lejátszási listájára.” Az októberben rögzített anyagot £50 demóként emlegetik, miután a Venom a szerződéskötés küszöbére került a Neat Records-szal. A hatszámos demó elkészítésére négy órát adtak nekik, egyben ez volt Clive Archer hattyúdala is. Cronos: „Amikor eljött az idő a Live Like an Angel felvételére, Jeff megkérdezte, elénekelném-e én. Mondtam, hogy persze. A session végén volt egy zenekari megbeszélésünk, amikor a gitáros és a dobos azt mondta, hogy az én hangomat preferálják Clive-éval szemben. Meg kell mondjam, nagyon jól kezelte a helyzetet, annak ellenére, hogy valójában kirúgtuk. Azt mondta, megtarthatjuk a felszerelését, hogy azzal énekeljek, a búcsúszavai pedig úgy szóltak, hogy kibaszottul szeretem ezt a bandát, nagyon remélem srácok, hogy megcsináljátok,”
Miután gyűjtemény, a pontozásától eltekintenék, kordokumentumnak, történelemórának viszont első osztályú. (Hogy stílszerű legyek) die hard Venom-rajongóknak kötelező.
Válasz írása