A miskolci, majd idővel fővárosivá vedlett Paragon Zero neve nem hinném, hogy sokaknak mond valamit, inkább a 2011-ben alakult brigád tagsága az, ami beszédes. A doboknál Czakó Dániel (Formorket, Karst, Nebulosus Fatum – személyes kedvencem, Pagan Megalith, Svoid), Lédeczi Zsolt ének (Teurgia – nagyon sajnálatos hogy a vietnámi Northern Singularity a második nagylemez kiadása kapcsán átejtette a csapatot, és ezzel gyakorlatilag feloszlott az ígéretes társaság, Limb for a Limb, Paediatrician), illetve Bonnyay Péter basszus és gitárok (Aornos, Darktempered, Pagan Megalith). 2013-ban a Timeless New Breed EP-vel jelentkeztek, tavaly a The Old Witch single-vel, idén pedig egy újabb EP-vel, amiről éppen olvasol.
A dobokat az Abnormal Stúdióban rögzítették, a keverésre és maszterizálásra pedig a Spiritside Stúdióban került sor, ezzel együtt mondjuk ki, a lemez szólhatna jobban is! A külsőségekért a feltörekvő és okkult művészetéről ismert Ikosidio nevű művésznő gondoskodott, a kiadásért pedig a román Pest Records a felelős, karöltve a hazai Neverheard Distroval. Az anyag digitálisan, illetve 400 példányra limitálva, normál CD-n és 100 darabra korlátozottan, digi-pack formátumban jelent meg, egy felvarróval kiegészítve. Nos, ezzel le is tudtuk a kötelező információs köröket, nézzük, mit is rejt a csaknem 22 perces, rituálékban és sötétségben gazdag Omass!
Kellemes akusztikussal indítanak, ami sejtelmes, epikus beszéddel és szólóval egészül ki, majd megindul az, ami tipikusan a csapatra jellemző, a dark és depresszív gothic metal között mozgó, néhol doom-os, másutt gyors és vágtázó black-death-féleség. Igazából nehéz az Omass EP-t egy az egyben beskatulyázni, mert rengeteg zenei megoldás érvényesül benne. Az egyensúlyt kisebb-nagyobb sikerekkel igyekeznek tartani; sűrűsége és változatossága ellenére sem túl nehéz zene, azonban a mélysége megvan, ami nem csak az okkult és misztikus mondanivalóból fakad!
A Remnants black-es kezdése néhol black’n’roll-os burjánzásba csap át, de ugyanebből a dallamból csakhamar remek szólók és leállós középtempós részek is kikerekednek, a dal záró momentuma pedig egy kicsit folkos érzelemvilággal vezeti le a monumentális témát.
Zeneileg amúgy a korai Tiamat és Bethlehem között mozognak az asztrális síkban jártas gyászhuszárok, de megemlíthető még a Ghost Brigade vagy a Nachtblut neve is.
A Greatest of All Shadows mint egy véres csatainduló vonul végig a kietlen tájon, kórusokkal, Zsolti hörgés és károgás között veszteglő, túlvilági orgánumával. Itt is kapunk pár kellemes szólót és érdekes megoldást; a Paragon Zero nagyon sokrétű, a végeredmény pedig úgy színes, hogy közben végtelenül sötét!
A záró Grey Feast monumentális billentyűtémával vezet be a szomorkás, keserű világba, amelynek kapui lassan és gyorsan egyaránt záródnak, a nyikorgó tömbök mögött igényes és szerteágazó dallamokat kapunk, mondhatni ez az EP legprogresszívabb nótája, amely megint csak virtuóz szólókkal hoz fényt az éjszakába, majd egy harmonikus, akusztikus melódiával köszönnek el és bezárulnak a poklok kapui…
Az igényes csomagolás egy viszonylag elfogadható hangzású korongot rejt, de meg kell, hogy jegyezzem, nem érzem elég tisztának. Tudom, a black metal- és a darázsfészek/méhkaptár-hangzás, mondhatni, elengedhetetlen, de hallottam, hallottunk már ennél jobban megszólaló albumokat is amatőrebb csapatoktól, mint a Paragon Zero, vagyis ezen a téren nem vagyok maradéktalanul elégedett!
A zenei tudás nagyon rendben van, és a koncepció is jól sikerült, bár én az asztrálsíkról szabadult démonidéző arcok helyében néhány helyen többet operáltam volna egy-egy nagyon jól elkapott dallammal, továbbá érdemesebb lett volna némileg több riffet és középtempót használni, mivel hogy ez nem az az igazi black metal anyag (ellentétben a debüt EP-vel, hiszen a 2013-as, csak kazettán megjelent Timeless New Breed inkább tekinthető annak). Szóval az Omass sarkítva post-black metal, death, dark, doom fertőzésekkel, viszont ennyi zenei tudással és a jól megírt dalok mellett lehet, hogy érdemesebb lett volna jobban odafigyelni az arányokra. Ezt leszámítva nagyon rendben van az anyag, de én többet látok-érzek ebben a projektben, mint amivel most megleptek bennünket!
Pest Records:
https://pestrecords.ucoz.com
https://pestrecords.bandcamp.com
Neverheard Distro:
http://neverhearddistro.blogspot.com
https://www.facebook.com/nhd666/
https://neverhearddistro.bandcamp.com
Paragon Zero:
https://www.facebook.com/ParagonZero
http://spiritside.info/paragonzero/
1. Phosphorous Blaze (5:53)
2. Remnants (4:13)
3. Greatest of All Shadows (5:19)
4. The Grey Feast (5:53)
Leave a Reply