Guilty Pleasures 5, avagy kalandjaim Loreena McKennitt-tel

No, akkor nézzük, mit is rejt nálam a Guilty Pleasures, avagy zenei coming out olyan előadókkal, amelyek nem férnek bele a fémzene skatulyájába. Egyebek mellett, mint az angol Kim Wilde vagy a svéd nemzetiségű ABBA, az én egyik „titkos” bűnöm az ír és skót felmenőkkel büszkélkedő, ám a fagyos Kanadában született Loreena McKennitt és az ő csodálatos, szavakba nehezen önthető muzsikája. Igazándiból most csak róla szeretnék leírni néhány gondolatot, mert az ABBA, valamint Wilde „kisasszony” talán jobban benne vannak a köztudatban, mivel a rádióadók őket rengeteget játszották/játsszák, míg a vörös hajú hölgyemény kevésbé „folyik a csapból”.

Az 1957-es születésű, Ontario-beli Stratfordban élő Loreena 1985 óta ontja szebbnél-szebb melódiáit az emberiségre, és bár nem reklámozza magát olyan feltűnő módon, mint mondjuk Lady Gaga, mégis előbb vagy utóbb, lassan, de biztosan mindenkihez eljut a művészete. Kevés ember van ezen a bolygón, akit nem érint meg legalább egy kicsit az a gyönyörű, álombeli világ, amelyet nála hitelesebb előadásban talán még soha, senkitől nem hallhattunk.

Jómagam 1994-ben, a The Mask and Mirror lemezzel ismertem meg, amely már az ötödik kiadványaként látott napvilágot. Nem kertelek, amint bekúszott az azt nyitó The Mystic’s Dream első néhány taktusa a hallójárataimba, szerelem volt első hallásra. Ilyen csodát azelőtt sosem tapasztaltam! Mert ugye kelta folkot tartalmazó zenével találkozhatott már az ember olyan előadóktól, mint amilyen például Enya is, de ennyire semmihez nem fogható, angyali, autentikus, középkori hangulatú ragyogáshoz még nem volt szerencsém.

Az 1994-es albuma tehát tartósan beragadt a CD-játszómba, mert amint lejárt a műsor, már indítottam is újra, és újra, meg újra… Azután hamarosan az addig megjelent négy alkotását is beszereztem a szép emlékű MCD zeneáruházban. Nem véletlenül használom az „alkotás” kifejezést, hiszen amit ez a mindig elegáns, csodálatos hangú hölgy művel az albumain (és koncertjein), az kimeríti a legnemesebb értelemben vett művészet fogalmát. Minden egyes dala önálló karakterrel bír, életre kelnek bennük mondabeli alakok, gyönyörű tájak, misztikus lények és régmúlt idők ódon, mégsem poros hangulata.

Lady McKennitt eleinte a szülői házból hozott, gyermekkorát átszövő népzenét formálta a saját képére, később, ahogy utazott a világban, egyéb népek ősi zenei elemeit is beolvasztotta szerzeményeibe. Így jelentek meg lemezein az arab hatások, a negyedhangokat és hajlításokat is gyakorta hordozó közel-keleti zene, ezzel is színesítve az addig is izgalmas összhatást.

Felfelé ívelő karrierjében törés következett be, amikor 1998-ban vőlegénye egy csónakázás során vízbe fulladt. Hosszú évekig nem adott ki új stúdióalbumot, csupán 2006-ban tért vissza az An Ancient Muse dalgyűjteménnyel. A homofonikus zenei megközelítést tökélyre csiszoló Loreena azóta is aktív, hazánkban is többször megfordult. Először 2009-ben a Margitszigeten lépett fel, majd két nagy sikerű koncertet adott a budapesti Papp László Sportarénában 2012-ben, illetve 2019-ben.

Saját kiadója van (Quinlan Road), amely lehetővé teszi, hogy kompromisszummentesen komponáljon önmaga, egyben mindannyiunk gyönyörűségére. Saját szövegei mellett sokat merít a folklórból, valamint az irodalomtörténet olyan kiválóságaitól, mint Shakespeare, Tennyson, Noyes, Blake vagy Yeats – hogy csak néhány ismertebb nevet említsek.

A legmélyebb értelemben vett spiritualitás jellemzi egész munkásságát. Az olyan „gigaslágerek”, mint az All Souls Night, a Stolen Child, a The Bonny Swans, a The Mummers’ Dance vagy az epikus hosszúságú The Lady of Shalott mind-mind mesterművek, hogy a többi általa szerzett, hangszerelt daláról ne is beszéljek. Magasan képzett, éteri hangja mellett multihangszeres tudása is lenyűgöző; a zongorától a hárfán át a tangóharmonikáig magabiztosan mozog a különböző instrumentumok között. Valódi őstehetség, aki egyszerű utcazenészként kezdte, majd világhírnévig jutott, mégis megmaradt annak a kissé visszahúzódó, ugyanakkor közvetlen, udvarias, természetszerető, sztárallűröktől mentes, egyszerű embernek, amilyennek a családja nevelte. Kedves személyisége arcvonásaiban is megjelenik; amikor elmosolyodik, lelkének jósága kék szemeiben tükröződve szelídíti meg az őt körülvevő környezetet.

Aki esetleg nem találkozott még a kelta származású Loreena McKennitt dalaival, mindenképpen tegyen próbát vele! A lélekmelengető, vidámabb szerzeményeket, illetőleg a vissza-visszatérő, szomorúságukban is felemelő felvételeket készítő, az elmúlást a maga természetességében megéneklő művésznő méltó rá, hogy az egész világ megismerje!

Ui.: A Granadában található Alhambra történelmi falai között adott koncertje pedig – amely 2007-ben DVD+dupla CD formátumban is megjelent – kimeríti az audiovizuális tökéletesség fogalmát!

About John Quail 51 Articles
Ifjúkora óta a hard rock és a heavy metal műfaj megszállottja, de időnként szívesen hallgat reneszánsz zenét vagy akár templomi gregorián énekeket is. A történelem, ezen belül elsősorban a magyar középkor kedvelője.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*