
A zenekarok történetének sajnos a legtöbb esetben szerves részét képezik a tagcserék, amikor egy muzsikus végleg távozik, és egy másik érkezik a helyére. Azonban olyan is előfordul, hogy a „tékozló fiú” több-kevesebb idő után visszatér. A minap, a Destruction legutóbbi albumát hallgatva jutott eszembe, hogy számos olyan csapat van, amelyik személyes nézeteltérésekből vagy más okból kifolyólag évekig egyik meghatározó embere nélkül volt kénytelen működni. Mi, a zenekar nem die hard rajongói viszont evidenciaként kezeljük, hogy ha az illető a kezdeteknél is ott bábáskodott és ma is az együttesben játszik, akkor nyilván végig kitartott a banda mellett, pedig nem. Gyorsan össze is gyűjtöttem néhány ilyen esetet: a „játékszabály” az volt, hogy az illető, ha nem is alapító, de a korai sikerek egyik kovácsa legyen, aki – és ez a második kitétel – jelenleg is az együttes tagja.
Korábban írtam már majdnem ugyanerről a témáról (itt olvasható), de akkor csupán a jelentősebb bandáknál bekövetkezett énekes-váltásokat vettem górcső alá. Úgyhogy most jöjjön néhány meghatározó hangszeres csikicsukija (plusz az előző cikkből kimaradt frontemberek)! Az okokba egyik esetben sem megyek bele, pusztán a hiányzások tényét dokumentálom.
DEEP PURPLE – Ian Gillan először 1973-ban hagyta ott a Deep Purple-t, a helyére akkor David Coverdale érkezett. Az 1984-es újjáalakulásban ő is részt vett, öt évvel később azonban ismét szűk lett a csárda a két dudás – ő és Ritchie Blackmore gitáros – számára. 1992 óta viszont az énekes folyamatosan a csapat tagja. A 70-es évek elején, vele együtt Roger Glover basszusgitáros is dobbantott, az ő neve mellé „hiányzásként” azonban csak egy hároméves, az együttes 1976-os feloszlásáig tartó időszakot írhatjuk fel.

BLACK SABBATH – Geezer Butler basszusgitáros először 1979-ben, két hónapra hagyta ott a bandát. A leghuzamosabb ideig 1985-1990 között volt távol, majd 1994-1995 között ismét a maga útját járta. A Seventh Star és az öt Tony Martin-os albumból négy is nélküle készült.
AC/DC – A klasszikus felállás ritmusszekciójából Cliff Williams neve 1977-ben jelent meg a stáblistán, és azóta (2016-2018 között) csupán két év szünetet engedélyezett magának. Phil Rudd először 1983-1994 között hiányzott a névsorból, ekkor három stúdióalbumot hagyott ki, majd 2015-2018 között ült ismét valaki más a csapat dobszerkója mögött.

MSG – Michael Schenker gitáros jó ideje több tányért pörget párhuzamosan: legfrissebb zenekarában, a Michael Schenker Festben több korábbi MSG-énekes (Gary Barden, Graham Bonnet, Robin McAuley, Doogie White) is szerepel. Bardent emelném ki közülük, mint a Michael Schenker Group első énekesét, akinek nevéhez olyan klasszikus albumok fűződnek, mint az 1981-es MSG, a két évvel későbbi Built to Destroy, illetve a két klasszikus koncertlemez, a One Night at Budokan és a Rock Will Never Die. Gary első ízben 1979-1984, majd 2008-2010 között volt a banda frontembere, a legújabb fejezet pedig négy évvel ezelőtt kezdődött a felek életében.

SATAN – Brian Ross énekest a zenekar második aktív korszakában (1985-1988), egy Blind Fury-s és egy Pariah-os időszak között „helyettesítette” az ugyancsak brit Michael Jackson. Utóbbival egy EP-t és egy nagylemezt készített a csapat.
CELTIC FROST – Martin Ain basszusgitárost ugyanúgy a csapat alapembereként emlegetjük, mint az énekes-gitáros Tom G. Warriort, holott előbbi a 85-ös To Mega Therion és a három évvel későbbi Cold Lake albumokon sem játszott, a 90-es Vanity/Nemesis-re pedig csupán az első dal bőgőtémáit pengette fel.
METAL CHURCH – A jelenlegi főnök, Kurdt Vanderhoof gitáros 1987 és 1998 között nem tartozott a zenekar állományába (csupán a háttérből, dalszerzőként segítette társait). Igaz, ebből az utolsó három évet inaktív állapotban töltötte a csapat.

VENOM – Volt időszak (1987-1995 között), amikor a zenekar ikonikus frontembere, Cronos nélkül működött. Ugyanígy a bevezetőben már említett DESTRUCTION is: az együttes 90-es években megjelent két albumát „no name” vokalisták énekelték fel, közvetlenül az ezredfordulót megelőzően azonban helyreállt a világ rendje…
EXCITER – Allan Johnson basszusgitáros pengetéseit a csapat első öt albumán hallhattuk, majd 1988-ban kilépett, és csak 2014-ben tért vissza. A másik két nagy név, Dan Beehler dobos-énekes és John Ricci gitáros egymást „rugdosták ki”, hol egyikük volt a bandában, hol a másikuk. Jelenleg Beehler áll nyerésre: anno Johnsonnal együtt távozott, ám vele ellentétben 1992-1993 táján ismét csatlakozott a zenekarhoz (Riccihez), és 2014 óta ugyancsak az Exciter tagja, miközben a gitáros két évvel ezelőtt kilépett az együttesből.

LOUDNESS – A japán kvartett egyetlen örökös tagja a gitáros Akira Takasaki. Az énekes Minoru Niihara 1988-2001 között volt távol, a bőgős, egykor és ma szintén alapember Masayoshi Yamashita pedig 1992-ben távozott és a frontemberrel együtt tért vissza a csapat kötelékébe. Előbbi nélkül hét Loudness-nagylemez készült, amelyek közül ötről az említett basszusgitáros is hiányzott.
IRON MAIDEN – A bandának az idők során, Dickinson mellett még egy nagy hiányzója volt: Adrian Smith gitáros, akit kilenc esztendőn keresztül, gyakorlatilag a 90-es években voltak kénytelenek nélkülözni a Vasszűz rajongói.
EXODUS – Gary Holt hivatalosan végig a zenekar tagja maradt, ám 2011-2019 között a Slayer is igényt tartott rá. „Helyettese”, a Heathen-es Kragen Lum már 2013-ban megjelent a színen, 2015-től pedig dokumentáltan is ő volt a thrasher brigád turnégitárosa. Holt kettős életét jól mutatja, hogy az Exodus 2014-ben kiadott, máig utolsó albumán, a Blood In, Blood Out-on is ő, és nem Lum játszott. A dobos Tom Hunting pedig 1989-1993 között nem tartozott a banda kötelékeibe, az Impact Is Imminent és a Force of Habit album is nélküle készült. 2005-2007 között ismét távol volt, ekkor a Shovel Headed Kill Machine készítéséből maradt ki.

TESTAMENT – Alex Skolnick 1992-2005 között járt külön utakon. Távollétében a banda három stúdióalbumot rögzített: az elsőt (Low, 1994) és a harmadikat (The Gathering, 1999) James Murphyvel, míg a középsőt (Demonic, 1997) egy szám kivételével Eric Peterson egymaga gitározta fel.
NUCLEAR ASSAULT – A hórihorgas basszusgitáros, Dan Lilker már 1992-ben dobbantott, a Nuke viszont csak három évvel később oszlott fel. Az 1993-as Something Wicked album készült nélküle, a négy évvel későbbi újraindulás óta azonban a csapat kirobbanthatatlan tagja.
GUNS N’ ROSES – A pisztolyok és rózsák által megihletett csapat csaknem két évtizeden át volt kénytelen nélkülözni meghatározó embereit. A gitáros Slash 1996-ban, a bőgős Duff egy évvel később távozott a Guns-ból, és mindketten 2016-ban borultak újra Axl Rose kebelére.
AGENT STEEL – John Cyriis helyett, 1998 és 2010 között, a csapat hosszabb-rövidebb újjáalakulásai alkalmával Bruce Hall énekelt a Los Angeles-i „Acélügynökök” csapatában.

FEAR FACTORY – Az indusztriális metalt játszó csapatot legtöbben Dino Cazares gitárossal azonosítjuk, ám előfordult, hogy a főnököt is megpuccsolták társai: 2002-2006 között nélküle futott a szekér, távollétében két album (Archetype, Transgression) is készült.
MEGADETH – A csapat 2002-2004 között szüneteltette működését. Dave Ellefson azonban az újrainduláskor nem csatlakozott Mustaine-hez. Nélküle készült a The System Has Failed, az United Abominations és az Endgame album is. A basszusgitáros csak 2010-től tagja ismét a Megadeth-nek.
Tudnátok még példákat említeni hasonló szituációra?
A Napalm Death esete se semmi, mert ott ha jol remlik, mar egyetlen alapito tag sincs mar a csapatban. Ellenpeldanak meg ott a ZZ Top, ott tobb mint 50 eve azonos a felallas.
Slayer, Lombardo…
A Nasty Savage a bőgősökkel járt pórul, mindegyik lemezükön más pengette a négyhúros hangszert.