A német Desaster komoly ismertséget vívott ki magának az undergroundban. Különösen 1998-as Hellfire’s Dominion lemezükkel és az azt megelőző, 1997-es Stormbringer EP-vel alapozták meg hírnevüket, de ha végigvesszük diszkográfiájukat, nem nagyon lehet rajta fogást találni, tehát egy egységesen erős, a minőséget mindig szem előtt tartó bandáról van szó. Nem csoda, hogy a 2005-ös Angelwhore óta a Metal Blade kötelékébe tartoznak.
Mindez úgy kapcsolódik jelen írásomhoz, hogy az Eurynomos frontján a Desaster korai anyagain (egészen pontosan a 2001-es Souls of Infernity EP-vel bezárólag) szereplő Okkulto alias Oliver Martin áll. Ebből az is következik, hogy az Eurynomos iránya, zenei világa abszolút a Desasterére hajaz, már csak az énekes orgánumából kifolyólag is. Maga a zenekar viszonylag friss, hiszen 2014-ben jött létre, Okkulto-n kívül Aethon (Costa Stoios) gitárost, Magma basszusgitárost, illetve Vesuv (Christian Krämer) dobost a soraiban tudva. Megjegyzem, Costa Stoios egyben a lemezt gondozó Iron Pegasus Records tulajdonosa, illetve a Megathérionban is érdekelt, míg Vesuv elődje Nimetön (Alexander Arz, ex-Desaster, ex-Lost Chapter) volt.
Az Eurynomos nem feltétlenül mutat túl nagy aktivitást, hiszen eddigi teljesítményük három EP-ben (Unchained from the Crypt, Eye of the Pantheon – mindkettő 2015, Fierce Alliance – 2016) merül ki, a szintén 2016-os The Trilogy ugyanis mindezen hanghordozók gyűjteménye. Aki ismeri a Desaster-t és a rajongójuknak vallja magát, ismeri az Eurynomost is. Mindazonáltal másolásról szó sincs, csupán a hatások, a nóták szerkezete mutat hasonlóságot, de ez – már csak Okkulto miatt is – nem meglepő. A hagyományos, tradicionális heavy metal keveredik a thrash-sel és a black-kel, hangsúlyt fektetve a változatosságra, itt-ott epikus felhangokkal megtűzdelve. Értelemszerűen a fogósság is az anyag velejárója, hiszen például a Titan God, a Bat Flight, az Into the Lion’s Den vagy a Nighthunter hamar rögzülnek a fülekben.
Jól simulnak az összképbe az instrumentális szerzemények is: a Coal, Sulphur, Saltpeter, illetve a bónuszként feltett Call of the Arena. Extra felvétel a Nibiru Sun is, ezek a CD-változaton szerepelnek. A két banda közül esetemben azért billen a mérleg nyelve a Desaster felé, mert ezen a korongon nincsenek olyan „slágerek”, mint a Teutonic Steel, a Metalized Blood, esetleg a Sworn to Avenge, ugyanakkor töltelékeknek, gyenge szerzeményeknek sincs nyomuk. Erős, korrekt hangzásba csomagolt anyag a From the Valley of Hades, amely e tekintetben is megállja a helyét.
Az ismert, mindazonáltal nem feltétlenül megbízható metal adatbázis szerint a csapat jelenleg két főre (Okkulto, Aethon) olvadt, így nem tudom, mi várható az Eurynomostól a jövőben. Remélem, ez csak átmeneti állapot, sikerül rendezniük soraikat, és jövőre akár már második lemezüket is kezünkbe vehetjük. Személy szerint örülnék neki.
Válasz írása