Enigmatic Infinity: The Shadow Out of Time (2019)

A budapesti Enigmatic Infinity Tombor Nándor szüleménye. Az egyszemélyes progresszív szárnyalás 2010-ben kezdődött meg, de csak 2014 körül tisztult le annyira, hogy abból zenei albumok is születnek. Két évvel később elindult a megállíthatatlan, és megszületett a debüt Sentenced to Solitude, amelyet 2017-ben egy EP (Azure), majd 2019-ben a második nagylemez, a The Shadow Out of Time követett.

Ha a borítóra nézünk (Tóbiás Zoltán igényes grafikái) és a koncepcióalbum címét olvassuk, felderenghet a nagy horror-ős H.P. Lovecraft, ha pedig elveszünk az igényes szövegekben, akkor egyértelmű, hogy az anyag a mester novellájának zenei adaptációja. Fontos megjegyezni, hogy többnyire dark ambient, black és death metal bandák szokták megzenésíteni a témát (míg Edgar Allan Poe műveit doom és gothic csapatok), ennek ellenére az Enigmatic Infinity zenei világa egy nagyon változatos és progresszív képződmény, amelyben néhol akadnak sötétebb tónusok, de alapvetően egy hihetetlenül szerteágazó és színes alkotás. Itt kell megjegyeznem, hogy nem véletlenül nem olyan ismert témát választott az írótól Nándi, mint például a Cthulhu hívása vagy az Árnyék Innsmouth fölött – először is nem fért volna bele 50 percbe az átdolgozás, illetve az imént már említett színes és sokrétű zenei koncepciót sem lehetett volna ilyen szinten kivitelezni.

A zene bivaly részét Nándor követte el, azonban a tavalyelőtti albumra meghívott pár neves vendégzenészt is, hogy ne csak jó, de egyben nemzetközi is legyen az anyag. Így a korong instrumentálisra sikerült dalában, a Nocturnal Wanderings-ben egy billentyűszóló erejéig nem más vendégeskedik, mint Derek Sherinian, aki a saját szóló projektjéből, illetve a Planet X, a Sons of Apollo, Alice Cooper vagy éppen a hírhedt progresszív képződmény, a Dream Theater háza tájáról lehet ismerős. A másik aktív vendégzenész a svéd Rob Lundgren, akit egy valag kisebb-nagyobb nemzetközi heavy-power és hard rock bandából ismerhet a nagyérdemű (elsősorban a YouTube-ról); az ő feladata volt a kisregény adaptációjának és Nándor szövegeinek feléneklése.

A sztori dióhéjban: egy professzor idegösszeomlást kap, és később magához térve egyre kevésbé lesz önmaga. A klasszikus értelemben vett megszállásos téma tele valósággal és álmokkal, a körülötte zajló világ elvesztése, avagy az elme-transzplantáció teória természetesen kellően misztikus és elvont horror-köntösbe van öltöztetve, ahogy azt a mestertől már megszokhattuk…

A gitárokért Nándor a felelős, a dobprogramot is ő írta meg, és egyáltalán nem tűnik gépinek, sem amit játszik, sem pedig a hangzás. Illetve a billentyűk szintén gépiek, annyi különbséggel, hogy Imhof Bálint billentyűs barátja Korg szintijén átküldték a sávokat, és azokat vették fel. Mondjuk ki őszintén, ez így azért nem semmi, ugyanis úgy hat az album, mintha egy komplett zenekar ült volna be a komlói CETT hangstúdióba, Peti András hozzáértő vezetésével.

Zeneileg a Pain Of Salvation, a Symphony X, a King Crimson, Frank Zappa, a Soft Machine vagy éppen a Dream Theater hatásai érvényesülnek, bár meg kell, hogy jegyezzem, a rengeteg változatos téma ellenére sem kapunk 10 perces virtuóz szólókat. Kellően sok az igényes és tudást igénylő húrfutam, azonban megvan az egyensúly, és nem azt érzem az Enigmatic Infinity kapcsán, mint az utolsóként említett brigád esetében: megmutatjuk, milyen hatalmas zenészek vagyunk, és ha ez a zene élvezetének a rovására is megy, mi akkor is hatalmasak vagyunk!

A külsőségek, mint már írtam, nagyon rendben vannak, illenek az album koncepciójához. A bookletből okosabbak leszünk, a dalok szövegeit olvasgatva rengeteg jó gondolat merül fel, és egyértelmű, hogy Nándi nem az a tipikus „ismerem Lovecraftot, mert illik” arc, ő valóban szereti és gondolom, már számtalanszor átrágta magát a kultikus író ősi, misztikus világba kalauzoló írásain. Amit negatívumként tudok megemlíteni Tóbiás Zoltán igényes artworkjával kapcsolatban, hogy pár design-nak egy kicsit Cthulhu-jellege van, illetve ha már 30 példányra limitálva, szerzőiben jött ki ez a remekbe szabott digi-pack, akkor talán érdemes lett volna kézzel számozni, ugyanis úgy még exkluzívabbá válhatott volna.

Az Enigmatic Infinity egyszerre progresszív rock és progresszív metal, amiben a gitárok mellett hatalmasat visznek a futurisztikus, néhol jazzes vágtába átcsapó billentyűk is. Viszont egy kicsit túl soknak érzem az éneket, vagyis inkább úgy fogalmazok, hogy pár helyen elfért volna mogorvább, agresszívebb vokál is – ahogy az például a Sentenced to Solitude koncepciójában is érvényesült korábban. Igazából ez nem csökkenti a lemez értékét, hiszen a progresszív muzsikára nyitott hallójáratok éppen erre éhesek – ez csak nekem volt túl sok. Ettől függetlenül vagy éppen ezzel együtt (is) egy nemzetközi minőségű anyaggal lettünk gazdagabbak, amely a vendégzenészeket leszámítva ízig-vérig hazai!

Megjelent digitálisan és szerzőiben, 30 darab digi-pack-re limitálva.

https://www.facebook.com/enigmaticinfinity/
https://enigmaticinfinity.bandcamp.com

1. The Collapse (9:27)
2. Secret of Time (6:33)
3. The Great Race 03:48
4. A Disquieting Letter (6:56)
5. Nocturnal Wanderings (featuring Derek Sherinian) (5:16)
6. The Shadow Out of Time (17:48)

About haragSICK 68 Articles
A NUskull és a Fémforgács web'zine-ek egykori szerkesztője.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*