Helyszín: Svájc, Pratteln, Z7 klub
Időpont: 2021. január 1., 20 óra
Hát, ismét megdőlt nálam egy tabu. Mint az emberek 99,5 százaléka, mínusz Coly, én is ódzkodtam a streamelt koncertek ötletétől, olyan megdönthetetlen érveket felsorakoztatva, mint hogy „Az nem igazi!”, meg hogy „Nincs csapolt sör és tömeg!”.
Aztán úgy esett, hogy a karácsonyi, kicsit nyugisabb időszakban (bár két kisgyerekkel nyilván inkább az Armageddon közepén voltam) szembe jött velem a Facebook-on egy jól célzott hirdetés, hogy a Destruction nyom egy évbúcsúztató bulit Svájcban, a Z7 klubban a Szilveszter utáni első este, aminél jobb chill időpontot el sem tudok képzelni. Így aztán leszurkoltam az aránylag elviselhetőnek hangzó 15 dolláros jegyárat és vártam. Vagyis még előtte lefőztem a családnak egy kábé komplett esküvői menüt, mert hát még tartanak az ünnepek, aztán 19:50-kor lehuppantam a laptopom elé egy jó hideg Kronenburggal és indulhatott a móka.
Az első kellemes meglepetés a technikai háttér volt. A jegyvásárlás után kaptam egy e-mailt, amiből egy link elvezetett a Mandolin nevű koncert-streamelő weboldalra (igen, már erre is van erre szakosodott portál, de hát azt hiszem, ez egyáltalán nem kellene, hogy meglepő legyen ezekben az időkben), ahol szépen beléptem az account-omra a Google-adataimmal, és ott várt szépen a „jegyek” szekcióban a Destruction-koncert linkje. 19:59-kor rákattintottam, és alig egy percet kellett várnom, hogy felcsendüljön az intró, majd berontsanak a srácok a színpadra a hegyomlásnyi Schmier-rel az élen, és irgalmatlan pusztításba kezdjenek. És máris megvan az első előny az IGAZI élő koncertekkel szemben: a streamelt koncert igen nagy valószínűséggel kezdődik pontosan.
Az első szám, a Born to Perish tökéletes felvezetés volt ahhoz a daráláshoz, ami ezután következett: szinte a teljes Destruction-arzenál felvonult néhány ritkábban játszott számmal kiegészítve (a tracklist-et lásd a cikk végén). Jó kis programot állítottak össze a német hentesek, mindent megkaptam, amit csak kérhetnék: Nailed to the Cross, Mad Butcher, Reject Emotions, Sign of Fear, Release from Agony, Life without Sense, Bestial Invasion és Curse the Gods – ezek mind-mind nagy kedvencek nálam, már ennyi is elég lett volna számomra a teljesség érzéséhez. De akkor jöjjenek sorban a pozitívumok és sajnos a negatívumok is.
Pozitívumok:
– Eszméletlenül jól szólt a cucc. Hallatszott, hogy a helyszín és a szolgáltató is fel volt erre készülve, nem az első ilyen stream-jük volt a mostani. Vagyis a minőségre nem lehetett panasz, sőt, vélhetően az igazi koncertek 60 százalékánál jobban szóltak a számok.
– A srácokon egyáltalán nem látszott, hogy nem a helyszínen lévő közönségnek játszanak; pontosan ugyanúgy tették a dolgukat, ahogy például anno a Rockmaraton színpadán.
– Tök jó dolog, hogy kiírják a számcímeket, így az olyan másodvonalas Destruction-rajongók, mint én is könnyedén le tudják jegyezni a setlistet.
– A színpad és a látványelemek is pontosan ugyanolyanok voltak, mint egy rendes koncerten, erre sem lehetett panasz.
– A képernyőbeosztás tök jó volt (lásd fent), alul pedig volt egy sáv, ahol merch-cuccokat lehetett vásárolni. És működött a dolog, mert megmondom őszintén, én is majdnem elcsábultam.
– Szuper volt, hogy 21 számot is lenyomtak a srácok, ami azért egy elég combos repertoár.
– Még dobszóló is volt! (Mármint ez annak pozitívum, aki szereti az ilyesmit, engem egy kicsit untat.)
– Az ember azt iszik, amihez kedve szottyan, és mindig jó hideg sört „kaphat”, ha előre betáraz.
– Azzal, hogy egy laptop előtt ülünk, elég erős a csábítás, hogy elkezdjünk más dolgokkal is foglalkozni – például böngészni, stb, stb…
Negatívumok:
– Nem volt előzenekar.
– A fotóbubusok nem élhetik ki magukat, maximum screenshot-okat csinálhatnak, de az meg milyen már…
– A képernyő jobb oldalán volt egy chat-ablak, ahol a világ minden tájáról érkező nézőkkel lehetett csevegni – nos, ez nem az én műfajom.
– Hiányzott a csapolt sör, a haverok és a töltelékszámok közötti vizelés közbeni jópofáskodás.
Összességében nem bántam meg, hogy 15 dollárt áldoztam erre a virtuális koncertre, mert valóban kellemes élményt nyújtott a német pusztítók darálása. Olyannyira nem bántam meg, hogy már a koncert közben elkezdtem böngészni, hogy milyen engem érdeklő streamelt koncertek lesznek a közeljövőben, de sajnálattal láttam, hogy belátható időn belül nem nagyon lesz ilyesmi. Ez vagy azt jelenti, hogy hamarosan jöhetnek az élő koncertek és mindenki kivár, vagy az iparág még nem készült fel erre, vagyis inkább a zenészek adhatják be nehezen a derekukat, hiszen – mint azt a Destruction koncertje is bizonyította – a technikai háttér adott.
Setlist:
Born to Perish
Death Trap
Nailed to the Cross
Armageddonizer
Tormentor
Rotten
Mad Butcher
Reject Emotions
Thrash till Death
dobszóló
Betrayal
Sign of Fear
Inspired by Death
Release from Agony
Life without Sense
Antichrist
Invincible Force
Under Attack
Bestial Invasion
Butcher Strikes Back
Curse the Gods
Total Desaster
Leave a Reply