Nem a szomszédból érkezett a promó, hanem a tengeren túlról; hogy őszinte legyek, korábban sem a kiadót, sem a spliten szerelő csapatokat nem ismertem, de a kritika megírásával kiküszöböltem ezt a hiányosságomat. Lássuk, miről is van szó!
A két indianai horda közül a beszédes nevű Corporation SS kezd nem túl barátságos muzsikájával; a csapat egy 2019-es demón kívül idén a splittel tett le valamit az asztalra, ami már csak azért is érdekes, mert 2004-ben alakultak… és az itt hallható kilenc dalból is három a tavalyi demóról lett összekukázva. Hogy mit csináltak a köztes időszakban, az jó kérdés; a tagok amúgy ilyen-olyan bandákban zenéltek, de nem tartom fontosnak, hogy neveket pufogtassak, hiszen azok is ugyanolyan mély underground formációk, mint maga a Corporation SS.
Nos, a chestertoni srácok vagy komoly humorérzékkel lettek megáldva vagy pedig komplett debilek, mindenesetre a szövegekben ne keressünk túl sok értelmet: itt-ott kapunk pár szociális kritikával átitatott, tipikus grindcore-szöveget, de a humort erősebbnek érzem, mint az elnyomás és igazságtalanság analízisét!
A klasszikus értelemben vett death metalt adagolják grind-os futamokkal, ami némi punkos, crust-os lüktetéssel vegyül, és meg kell, hogy mondjam: a zenei tudással nincsenek gondok, az egész nagyon egyben van és a hangzás se rossz, bár a dobokkal és az effektezett énekkel kapcsolatban azért vannak fenntartásaim. Zeneileg valami olyasmi ez, mintha a korai Defecation és az Unseen Terror lenne összegyúrva némi Righteous Pigs-érzéssel; a háttérben van némi Napalm Death vagy Terrorizer, a vokál pedig kicsit Deicide-jellegű. Semmi világmegváltó koncepció, egyszerűen death-grind féleség abból a félig-meddig komplexebb halmazból, azonban túl nem tolják a dolgot.
Kapunk pár dallamosabb részt, szólót és akadnak egész lassú, középtempós leállások is, élesebb, szaggatós riffek és hiánytalanul ledarálják az agyunk, hogy a pépes masszával aztán összefessék a háromutcányira található óvoda falát… ami pedig a bödön alján marad, azt megetetik a plébánossal, miközben mély böfögések között felpattintanak egy újabb doboz sört!
A kiadásért az Orchestrated Misery Recordings volt felelős, amely mindössze ezer példányra limitálta az anyagot. Érdekes, hogy a kiadó azé a Pete Clemens-é, aki a Corporation SS énekese és basszerosa is egyben. A design egész érdekesre sikerült, ugyanis a borító és a booklet is vízszintesen két részre lett választva, és az egyik zenekar mindig fejjel lefelé van, vagyis forgatni kell az egészet – de ettől még nem leszünk sokkal okosabbak, és amúgy is meséljenek helyettem a képek:
A következő részvető egy nagy talány, ugyanis szinte semmilyen infót nem találni róla. Bár Bandcamp- és Facebook-oldala is van a Michigan Cityből érkező Beaten formációnak, ám hiába tanulmányozzuk ezeket végig, megint csak nem leszünk informáltabbak. Elméletileg ez is egy háromfős halálbrigád, a tagoknak fantázianevük van (az egyetlen biztos résztvevő Justin Henry dobos, akinek egy valag projektje van, de egyik sem olyan, amiről a kedves olvasónak mindenképpen tudnia kellene). A csapat 2019-ben és 2020-ban is egy-egy demóval terrorizálta az ártatlan világot, de érdekes módon ezek a dalok nem kerültek fel a splitre, ami talán annak köszönhető, hogy ezek 2018-as nóták…
A Beaten zenéje sokkal lassabb és megfontoltabb, mint a Corporation SS sebesség-fertőzte őrjöngése. Az indianai srácok muzsikája lényegében egy alap régisulis death metal, ami néhol gyorsabb, máshol viszont már-már doom-os cammogásba kezd – szóval olyasmi ez a rothadó förtelem, mint a Benediction, az Obituary, a Gorefest, az Unleashed vagy éppen a Jungle Rot muzsikája. Ők sem akarják megváltani a világot, de elég profin össze lettek pattintva a dalok: olyan mély őrléseket kapunk, hogy csak nézünk, hová lettek a pillangók a késsel együtt és miért kezd anyánk kaktusza visszafelé fejlődni… A dalok nincsenek széttechnikázva, de kellően komplexek ahhoz, hogy többet mutassanak egy egyszerű stílusgyakorlatnál. A zenei koncepció az elejétől a végéig megvan: kiszámítható, azonban korántsem unalmas. A szövegek fröcsögnek a vértől és bűzlenek a rothadástól: van itt minden, ami szem-szájnak ingere, a sorozatgyilkos-adaptációtól a pap kivégzéséig, a rituális véráldozattól a bomlás szépségéig… Egyszóval death metal ez a javából, méghozzá nagyon minőségi. A dalok nincsenek túlságosan felvértezve szólókkal, de például a Crosshairs tartogat egy kellemeset vagy a Stab Him lassú, éles riffjei is igencsak jól sikerültek – az egész anyag nagyon-nagyon rendben van!
Igen, jól látod, ez az egyetlen fellelhető zenekari fotó a Beaten-ről, és valószínűleg ezek sem ők, de az inkognitónak is megvan a maga szépsége…
Nem állítom, hogy iszonyatosan egyedi, amit csinálnak, de azt igen, hogy jól tolják – vagy csak nekem jött be nagyon, mert imádom az alapvetően lassú death metalt, ami néhol gyorsabb, máshol meg szinte doom-os tempóra lassít le. Akinek hasonló az ízlése, tehet velük egy próbát, a Bandcamp-jükön a teljes anyag hallgatható.
És akkor elérkeztünk a pontozáshoz, amelynek kapcsán nincs túl nehéz dolgom: a Corporation SS grind-os csörtetése valahol négy és négy és fél pont között stagnál, míg a Beaten négy és fél és öt között, úgyhogy egyezzünk ki négy és félben, és szent a béke!
Megjelent digitálisan és 1000 darabra limitáltan CD-n.
Orchestrated Misery Recordings:
https://www.facebook.com/orchestrated.recordings
Corporation SS
https://corporationss.bandcamp.com/
https://www.facebook.com/Corporation-SS-594275137437058/
Beaten
https://beaten.bandcamp.com/
https://www.facebook.com/beaten.deathmetal/
Corporation SS
01. Grenade Launcher (2:43)
02. You’re No Good to Me Dead (1:12)
03. Corporate Pigs (0:49)
04. Suffer (3:52)
05. Absorbed (2:15)
06. Loyalties Divided (5:01)
07. Processed (3:07)
08. Wargasm (0:54)
09. Assimilation (3:33)
Beaten
10. Souls (2:55)
11. Insects (3:41)
12. Kill the Priest (5:23)
13. Crosshairs (4:27)
14. To Writhe in Blood (2:39)
15. Beaten – Stab Him (4:14)
Leave a Reply