Búcsú 2020-tól és egyebektől. Emlékek kertje

Lehet, hogy kicsit „flegma” lett a cím, pedig jó sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a fejlécen. Volt rengeteg verzióm, nem tudtam dönteni, aztán ez hirtelen beugrott, majd nem is agyaltam többet a dolgon, megváltoztatni már nem fogom, ez marad. Magát a cikket is régóta forgatom a fejemben, számos gondolat felötlött bennem menet közben, de hogy miért csak most írtam meg, az hamarosan kiderül, mivel az egyik fő része lesz eszmefuttatásomnak.

Szóval, volt ez a nyomorult 2020-as év, ami szinte minden embernek bosszúságot, keserűséget, bizonytalanságot, rosszabb esetben tragédiát hozott. Nem írom le a fő okot, úgyis mindenkinek a könyökén jön ki. Meg is fogadtam, hogy nem fogom emlegetni azt a kis szaros nanométer méretű biszbaszt, ami felforgatta a világot, illetve okot adott arra, hogy az emberek (inkább a kormányok, a média stb.) káoszt kreáljanak – nézőpont kérdése, én az utóbbi mellett török lándzsát, de ez maradjon az én véleményem. Kaptam belőle én is rendesen a pofámba, ám nem csak a mindenkit érintő korlátozások és egyebek tettek be nekem is, hanem számos negatív esemény, de úgy döntöttem, nem hagyom magam, és változásokra, változtatásokra lesz szükségem. Ez azzal jár(t), hogy bizonyos dolgokat előtérbe helyeztem, és néhányat likvidáltam, illetve háttérbe szorítottam.

Coly-val és a szerkesztőség néhány tagjával régóta azt emlegetjük – és ezzel sok olvasónk is egyetért –, hogy a Rattle Inc. internetes magazin azért tud egyedi lenni immáron 4 éve, mert cikkeink személyes jellegűek. Nos, ez az írásom szerintem teljesen ki fogja meríteni ezt a fogalmat, mert a sorok mindegyike velem hozható összefüggésbe, és a saját szemszögemből írom le gondolataimat a magazinnal kapcsolatban, de most nem lemezkritika vagy koncertbeszámoló alakjában, hanem egy kicsit tágabb formában.

Rögtön az elején elmondom, hogy mi várható tőlem a jövőben cikkek tekintetében. Röviden: egyelőre semmi. Ha valaki jobban figyeli a Rattle Inc. újkori történéseit, észrevehette már, hogy jó ideje nem jelent meg írásom az oldal hasábjain. Ennek okaként sok személyes dolgot felsorolhatnék, de ezzel senkit nem untatnék. A szerkesztőség munkatársai és pár olvasónk tudja a választ azzal kapcsolatban, hogy miért vonultam vissza, és jólesett, hogy visszavárnak, valamint a legjobbakat kívánták nekem. Azt hiszem, ennél nagyobb elismerés és baráti együttérzés nincs.

A zenétől természetesen nem szakadtam el, de 2020-ban jóval kevesebb új (és régebbi) albumot volt alkalmam meghallgatni, és így azokra is kevesebb időm jutott, amelyek végül felkerültek év végi tízes listámra, illetve hogy pont valamiért nem ott landoltak, pedig esélyesnek mutatkoztak rá. Jó példa erre az új Enslaved lemez. Nagyszerűnek tartottam az első hallgatás után is, de igazán akkor tetszett meg, amikor már leadtam Coly-nak a lajstromomat, mert még néhány hallgatás belefért, így később helyet követelt az első tízben, viszont változtatni már nem akartam. Szóval, azt írtam nemrég, hogy szerintem 2020 nem volt csúcs év a színvonal tekintetében, de az említett okok miatt ez erősen szubjektív.

Dürer pince: már ez is a múlt…

Az idő. Igen, az idő, ami most számomra kevés. Sajnos az újságírás megsínyli ezt. Ez az egyik ok, hogy parkolópályára helyeztem „másodállásomat”, de voltak olyan pillanataim is, amikor lelkileg annyira mélyponton voltam, hogy olyankor egyszerűen nem ment az írás, nem volt se ihletem, se kedvem ahhoz, hogy klaviatúrát ragadjak. Pedig sajnálom, mert lett volna rengeteg anyagom, írtam volna többek között a Borknagar Quintessence, az Extreme Pornograffiti, a Death Angel Act III (utóbbi kettőt Coly átvette tőlem) albumairól a Jubileum rovatban, de „Terítéken” lehetett volna a Draconian, a Killer Be Killed, a The Ocean Collective és Lori Lewis is. Mondjuk, koncertbeszámolót akkor sem tudtam volna írni, ha minden klappol, bár a Katarzis rovatba mehetett volna valami régi élő buli. Sajnos ide amúgy is rég került cikk, úgyhogy kedves kollégák (és bárki!), ne csak albumok kerüljenek terítékre, tessék írni életetek legjobb koncertjeiről is – természetesen szigorúan személyes élmények megidézésével! Size, ez neked biztosan nem lenne probléma. 🙂

És ha már itt-ott emlegettem a kollégákat, hadd szóljak róluk egy kicsit bővebben! Én az elejétől fogva azt érzem, hogy öröm ebben a csapatban dolgozni, szerintem ritka jó fejekből áll a társaság, pedig nagyon különbözünk egymástól (de ez így van jól!). A menet közben érkező arcok is egyből szimpátiát keltettek bennem, én tényleg azt gondolom, hogy mindenkivel jól „kijövök”, még ha pár emberrel nem is találkoztam személyesen, és a virtuális világban sem kommunikáltunk sokat. Azért a társaság nagy részével sikerült összefutnom, erre nagyon jók voltak a közönségtalálkozók. Eléggé szomorú és dühös vagyok, hogy 2020-ban semmi nem jött össze, nem tudtunk találkozót rendezni – és még ki tudja, meddig nem –, de az egyetlen közös szerkesztőségi bulit (szeptember, Óbarock 🙂 ) is kénytelen voltam kihagyni.

Zozzie, Coly, Dávid Laci, Sipy

Pedig mennyire beindult a közönségtalálkozók szervezése is! Ha valaki azt mondja nekem öt évvel ezelőtt, hogy személyesen beszélgethetsz a Tormentor tagjaival, végig röhögheted egy élő interjú keretein belül az Atomic poénözönét, nosztalgiázhatsz a Thrash-Mosh Clubbal, láthatsz eredeti klasszikus Hunky-Punky relikviákat, megnézheted élőben – ráadásul ingyen – a Slogan-t, amit a haverjaiddal szerveztél, azt hiszem, az illetőnek tuti a kezébe nyomtam volna egy beutalót, ami a zárt osztályra szól. Pedig ezek mind megvoltak, és akkora élményben részesültem, hogy az csuda! Örültem, hogy örültetek. Ehhez azért én is megpróbáltam egy kis pluszt nyújtani: kitaláltam, hogy legyenek vetélkedők, illetve az (eddigi) utolsó rendezvényen tombola, amelynek a nyereményeit saját zsebből finanszíroztam, de rohadtul nem érdekelt; annyira lelkes voltam, mivel sikeresnek éreztem ezeket az szervezéseket. És külön köszönet azoknak, akik hozzájárultak a nyereménytárgyak bővüléséhez, így meg is érdemlik, hogy megemlítsem őket. Elsőként mindenképpen Stauderer Jánosnak mondanék köszönetet, aki több alkalommal is felajánlott CD-ket saját kiadója (Metal Ör Die) jóvoltából. Szigeti Attila egy nagyon különleges dologgal szeretett volna kedveskedni az akkor megrendezett vetélkedő nyertesének, ám sajnos ez nem jött össze, de egy Tormentor pólót így is felajánlott a zenekar nevében, aminek a nyertes nagyon örült. Sipy is kivette a részét a tombola nyereményeiből (Detonátor CD és pálinka), és a Leslie Berzeviczi által felajánlott vinyl lemez is a legjobb kezekbe került (Drávucz Károly törzsolvasónk nyerte meg, akinél nagyobb bakelitgyűjtő nincs a Földön). Nos, kicsit szomorkodok. Nem is kicsit, egyre jobban…De egyben boldog is vagyok, mert ezek az élmények mindig bennem maradnak.

Jó visszagondolni a honlap születésére is, Coly-val együtt találtuk ki a dizájnt (ehhez azért nagy segítséget nyújtott Imi, a rendszergazdánk, aki rendkívül profi), és baromi izgatottak voltunk, milyen lesz a végeredmény, hogy tetszik majd a kész és működőképes honlap az olvasóknak. Hihetetlen lelkes voltam, amikor a régi cikkeket – ezek addig csak a Facebook-on voltak elérhetők – felraktam a frissen elkészült oldalra, és nagyon jó érzés volt átnyálazni, amikor befejeztem a feltöltéseket. Később egy-két dolgot megváltoztattunk, ezeket néha olvasók javasolták – Plecsnek nagy köszönet, mert őszintén elmondta a véleményét és néhányat meg is fogadtunk tőle, de más is javasolt kisebb korrekciókat.

Az Atomic-os buli

Visszatérve egy kicsit az olvasótalálkozókra. Minden vendégünknek nagyon örültem, remek hangulatban teltek a beszélgetések, jó volt hallgatni a régi sztorikat zenészektől, lemezboltosoktól, szervezőktől, már csak azért is, mert ezeket legtöbben átéltük, mivel benne voltunk a 80-as, 90-es évek heavy metal körforgásában. Lehet, hogy valakinek ez nosztalgiázásnak tűnik, de tojok rá, az az időszak az én életemet is meghatározta, ezért szívesen elevenítem fel az akkori élményeket. És ehhez kiváló alany volt a Barbed Wire, az Atomic, a Classica, a Tormentor, a Slogan, a Beyond, valamint Manitou és Herczeg Tamás. Hatalmas köszönet Coly-nak, hogy megszervezte ezeket (remélem, lesz folytatás, ha végre normális életet tudunk élni), bár arra nagyon büszke vagyok, hogy a Tormentor-ral való csevegést én intéztem Szigeti Attilán keresztül. A Slogan bulit a mai napig nem hiszem el. Sejtettem, hogy jó lesz, de ekkora „flash”-re nem számítottam. Ilyen koncert biztos, hogy soha többet nem lesz, annyira különleges volt. Elég csak annyit mondanom, hogy Uzseka Norbert (aki nem tudná, HammerWorld) is a szavakat kereste koncertbeszámolójában. Nem is tudom, lehetne-e még emelni a lécet a mi szintünkön – Sipy-nek van ötlete, de ahhoz nyernie kellene az ötös lottón.

Szülinapi bulink a Robotban

Ha már az álmodozásnál tartunk (vigyázzunk ezzel, mert valóra válhat), elmesélem az elképzelésemet egy általam szervezett koncertről, haha. Ti is nevethettek, de ha valamilyen csoda folytán mégis összejön, kötelező lesz mindenkinek jelen lenni. Szóval, unokaöcsémék Pilisjászfalun laknak, és amikor kiugrunk hozzájuk, fel szoktunk menni a Nagy-Somlyó hegyre, ahol egy elhagyott kőbánya terül el. Van ott egy hatalmas placc, amit nagy kőfalak vesznek körül, ideális lenne egy remek fesztiválra. Nincs is magasan, járművel is meg lehet közelíteni, így minden adott lenne ezen a helyszínen egy Tormentor/Mayhem közös fellépésre. Ugyanis öcskössel ketten ezt a felállást találtuk ki. Nyáron, teliholdkor. Aki járt arra, biztosan bólogatna, hogy ez így van. 🙂

Na, most már leereszkedek a realitás talajára: Vörös Attilával is le volt zsírozva egy beszélgetés és egy minikoncert, ráadásul egy nemrég indult helyen, ahol még nem jártam, de csak jót hallottam róla (Vokál Bisztró), ám ez egyelőre halasztódik. Remélem, összejön valamikor a közeljövőben, és utána is lesznek még hasonló közös bulik. Ha időm engedi, mindenképpen ott leszek, de a vetélkedő részemről egyelőre lefújva. De majd meglátjuk.

Soha ne mondd, hogy soha. Nem köszönök el végleg, mert minden megváltozhat. Amúgy is minden folyamatosan változik az életben. Néha jó irányba, néha rossz irányba, időnként pedig a semleges zónába. De állandóan „mozgásban” van minden. Egy dolog viszont biztos: a rock/metal zene örök, még ha belül az is permanens átalakulásokon megy keresztül.

Az UTG találkozót nem említettem, de ez is szenzációs volt

Itt a végén valami frappáns mondattal vagy szlogennel kellene zárnom, de semmi okosság nem jut eszembe, meg különben sem kötelező, így ez most elmarad. Célom az, hogy pozitívan tudjak a jövőbe tekinteni, a múlt negatívumait elengedjem, illetve tanuljak ezekből. Legyen végre normális élet, szóljon ezerrel a metal, legyen nyitva az összes kocsma, legyenek jó koncertek, semmi más nem számít! Azért csak kimondom: baszódjon meg 2020, 2021 sokkal, de sokkal jobb lesz! 😀

Hatalmas köszönet nektek (elnézést, ha valaki kimaradt): Tóth Tamás “Coly”, Dávid László, Bogdán László “Buga B”, Sipeki József “Sipy”, Novák Norbert, Bársony Péter, Fürj János, Soós Zoltán “Size”, Majzik Ferenc Levente “Majka”, Rákóczi Gergely “RxGx”, Szabó Viktor, Tóth Endre, Kiss Gábor, Attermann, Jakab Viktor, Németh Péter “Halál”, Szigeti Attila, Stauderer János, Zsobrák János, Bodnár Zsófi, Tátrai MSE, Molnár Dorottya, Gyürki Zsuzsanna, Gaszner Júlia, Mozsár Tímea, Tóth Gábor “Nagaarum”, Hájer Gergő, Plechl Sándor “Plecs”, Uzseka Norbert, Jósa Tamás, Sörös Gergő, Virág Péter, Csürke Zoltán, Andorfi Róbert, Pozsgai Antal, Dávid Árpád, Csiki László, Binder Gáspár, Gyenes Ádám, Leslie Berzeviczi, Drávucz Károly, Fekete László, Balogh Tibor, Benedek Csaba, Forgács Péter “Sancho” (RIP), Végh Tibor, Losonczi Péter, Noszov Valentin, Kun Attila “Headcrusher”, Boda Péter, Kozsa Tamás, Hudjik Henrik, Fábián Balázs, Sallai Péter, Virág Béla “Metálbéci”, Speck Roland “Speki”, Tauszik Viktor. Együttesek: Atomic, Archaic, Barbed Wire, Classica, Tormentor, Slogan, Omega Diatribe, Zivatar, Entrópia Architektúra, LanternI, Crowhill Tales, Bornholm, Magor.

A cikk szerzője: Zozzie 330 további cikk
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy vegyipari vállalatnál tudományos segédmunkatárs.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*