Idei első cikkemben – némileg rendhagyó módon – három, az elmúlt évben megjelent kiadványt szeretnék még a figyelmetekbe ajánlani. A három anyag közös jellemzője, hogy kapcsolatba hozható a Death-szel, illetve Chuck Schuldiner munkásságával. Mint az „Kedvenc külföldi gitárosaim” játékunkból is kitűnt, az említett úriember rövid földi pályafutása ellenére is sokunk szívébe bevéste magát a zenéjével. Szerintem jó pár mai fiatal metal zenész vagy rajongó éppen az ő, illetve az általa írt és előadott muzsika hatására ragadott gitárt vagy kezdett el durvább metal műfajt hallgatni. Ez a megállapítás valószínűleg igaz lehet a fent említett három zenei anyagot feljátszó bandák tagjaira is.
Elsőként a néhány hete megjelent és stílszerűen Deathorchestra névre keresztelt orosz formáció által előadott és csak eredeti Death-dalokat tartalmazó korongról írnék pár mondatot. Mint az a névből már kitalálható, a három gitár plusz dob felállásban előadott számokat szimfonikus betétekkel is kiegészítik. Hogy kinek hogy jönnek be az ilyen próbálkozások, nem tudhatom, én mindenesetre nyitott vagyok az ilyen dolgokra.
Ez esetben viszont én is egy kicsit úgy érzem, hogy a komolyzenei részekkel nem igazán sikerült túl sokat hozzátenni az amúgy is tökéletes dalokhoz. Amiért viszont érdemes meghallgatni az anyagot, az a hangzás! Nem mintha bajom lenne az eredeti Death-lemezeken hallható sounddal, de itt egy töményebb, ha úgy tetszik, atmoszferikusabb megszólalásban hallhatók a számok. A másik pozitívum, ami még feltűnt a lemez hallgatásakor, hogy így, instrumentális verzióban is mennyire élvezhető és cseppet sem unalmas a Death zenéje. Mivel a YouTube-on pár napja látható néhány dal koncertfelvétele is, valószínű, hogy egy, a teljes koncertet tartalmazó DVD is meg fog majd jelenni. (Lehet, hogy már meg is jelent?) A CD-n viszont „csak” hét szám hallható kb. 36 percben. Nem mondom, hogy rongyosra fogom hallgatni ezt az albumot, de érdekességként mindenképpen a figyelmetekbe ajánlom!
A második a Putrescence nevű, old school death metalban utazó formáció Prophecies to the Unknown című EP-je. Ez az anyag minden egyes alkalommal a Death Scream Bloody Gore lemezének hallgatása közben érzett hangulatot idézi fel bennem. Annyira amatőr, annyira egyszerű, és valahogy mégis jó! A nyers, csiszolatlan, mégis meggyőző hangzás, a lemezborító és az egész zene úgy, ahogy van, egyértelműen a fiatal Schuldiner szellemiségét hordozza. Az esőcsepegéses bevezető alá játszott visszhangos és nem túl eredeti gitárintrót követő néhány téma után már elsőre éreztem, hogy ez a zene nekem tetszeni fog. És így is lett! Igaz, dalszerkezet szempontjából nincs „túlspilázva”, primitívnek viszont semmiképpen nem mondható. Amolyan igazi „ős” death metal. Underground és old-school DM-rajongók hozzám hasonlóan láthatnak fantáziát ebben a zenében. Hajrá! 🙂
Végül, de nem utolsó sorban jöjjön a tavalyi év nálam első számú felfedezettje, a nő énekessel felálló, orosz Grace Disgraced Immortech című albuma! A banda létezéséről én is csak a néhány hete, itt, a Rattle-oldalon publikált, Novák Norbi kollégám által készített interjúból értesültem. A műfaji besorolás: (mint az az interjúból is lejön,) a Schuldiner által lerakott alapokon nyugvó technikás death metal. Elsődleges zenei hatásként a Death mellett én az Arch Enemy-t is megemlíteném. Nemcsak a női vokál miatt, hanem a majd’ minden számban feltűnő, (Amott-féle) „fülbemászó”, dallamos gitártémák miatt is. Kiváló muzsika! Az album dalainak részletes elemzése helyett most inkább csak annyit mondanék, hogy aki szereti a komplex felépítésű, kidolgozott, de nem öncélúan bonyolult szerkezetű dalokat, amelyekben a durva riffek mellett a melódiák is fontos szerephez jutnak, az figyelmesen hallgassa meg ezt az albumot! Akiknek pedig tetszik a Death utolsó három lemeze, azoknak egyenesen kötelező „tananyag”! 🙂 Csalódás kizárva! Hajrá, Grace Disgrace! Hajrá, orosz metal! UFF!
Leave a Reply