1782/Acid Mammoth: Doom Sessions Vol. 2 (2020)

Ha lúd, legyen kövér alapon úgy gondolhatták az Acid Mammoth tagjai, hogy idén sem elégszenek meg kizárólag egy kiadvánnyal, így az év elején megjelentetett Under Acid Hoof-ot követően, szeptemberben ezzel a megosztott anyaggal rukkoltak elő.

Társaik a bűnben a duó üzemmódban működő, olasz 1782, amely  abszolút friss formációnak tekinthető, hiszen csak kétéves múltra tekint vissza. Gabriele Fancellu dobos/énekes (Unholy Impurity, ex-Hellfrost, ex-Raikinas, ex-Valpura – a felsoroltak mind black metal együttesek) és Marco Nieddu énekes/gitáros/basszusgitáros (ex-Raikinas, ex-24 Moons) nevéhez eddig a tavalyi She Was a Witch single és az 1782 debütáló album köthető. (Noha a fotón hárman vannak, és a gitáros neve Francesco Pintore, bővebb információt nem találtam vele kapcsolatban).

1782

Ami a zenekarnévként választott évszámot illeti, megmagyarázza a banda irányvonalát, különösen azoknak, akik nyakig merültek az okkultizmusba. Az együttes egyfajta koncepció köré építette fel zenei világát. Feleslegesen senkit nem akarok untatni a történettel, legyen elég annyi, hogy a svájci illetőségű Anna Göldit (más néven Anna Göldint vagy Anna Goeldint) 1782. június 13.-án, Glarusban, 47 évesen elítélték, megkínozták és megölték; ez volt az utolsó boszorkányégetés Európában. Neki állít emléket a csapat, ahogy ők fogalmaznak, minden boszorkány tiszteletére, akiket sok generáció bigott elméje végzett ki. Értelemszerűen muzsikájuk egy tőről fakad az Acid Mammoth-éval, hatásaik, szövegviláguk is hasonló. A taljánok is jól sajátították el a leckét, csupán abba kötök bele, hogy az énekre jobban rá kellett volna feküdni, számomra jellegtelennek, érzelemmentesnek hatnak a vokáltémák. Mindazonáltal panaszra nincs okom, mert bőven megfelelnek a stílus által támasztott követelményeknek.

 

 

Nem tartom kizártnak, hogy a görögök új felvételei az Under Acid Hoof munkálatai alatt íródtak, csupán erre a korongra tették félre őket. Egy centire sem távolodtak el második lemezük irányvonalától, hangulatától, nem kezdtek el kísérletezgetni, ugyanaz a kitűnő minőség, szenvedély köszön vissza ezen az anyagon, mint második alkotásukon. A fogósság nem szenvedett csorbát (Black Wedding, Cosmic Pyres), ahogy a dalok hossza is az észszerűség határán belül mozog, elkerülve az unalomba fulladás veszélyét. Miután korábban már ecseteltem a Acid Mammoth lemezét, így ezekre a dalokra nem kell sok szót vesztegetnem, maximum annyit teszek hozzá, hogy ezekkel a darabokkal sem okoztak csalódást.

A cikk szerzője: Dávid László 762 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*