„Remélem, hogy a csúcspont még előttünk áll”

A moszkvai Grace Disgraced egy technikás és dallamos death metal együttes, amely 2004 óta létezik. Polina Berezko énekesnő keltette életre, aki időközben a gitáros – Alexander Klaptsov – felesége lett, aki 2005 óta elsősorban a kompozíciók zenei részéért felel. Idén június 30-án adták ki negyedik albumukat Immortech címmel. A nagylemezek előtt egy-egy demójuk, EP-jük és split kiadványuk látott napvilágot. A frontemberrel készített interjúhoz azonban a friss anyag szolgáltatta az apropót.

Helló Polina, röviden felvázolnád együttesed pályafutásának legfontosabb állomásait, hogy magyarországi olvasóink is tisztában lehessenek vele?

Nagyon régen, még iskolás koromban, 2004-ben alapítottam az együttest, és az még egyáltalán nem volt komoly próbálkozás. Akkor el sem tudtam képzelni, hogy ennyi időbe telik eljutni ide. Utóbbi elsősorban Alexander Klaptsovnak köszönhető, aki az évek során megőrizte rajongásomat a fémzene iránt. Mindketten kezdetek óta a zenekar tagjai vagyunk, a többi zenész viszont nem húzta ilyen sokáig. (Nehezen tudnak megbirkózni velem! 🙂 ) Ha az albumainkat a megjelenési sorrendjükben hallgatod, nyilvánvalóvá válik az első kiadása óta végbement fejlődés. És remélem, hogy a csúcspont még előttünk áll.

A Natural Death demó (2005) dühös és gyerekes volt. A Materialized Expectation EP (2009) filozófiai, de instabil. Bemutatkozó albumunk, az Enthrallment Traced (2012) a gonoszság és az emberi szenvedés tiszta szirupja. Mi más? A The Primal Cause… LP (2014) olyan volt, mint egy irodalmi kirándulás. A Lasting Afterdeaths (2016) már érettebb alkotás, és az ott produkált hangzással valóban magas szintre léptünk. És végül itt van az Immortech (2020), egy koncepcionális alkotás, amelyet egy nagyon különleges időszakban írtunk, komponáltunk, rögzítettünk és publikáltunk: mialatt neveltem az első kislányomat és terhes voltam a másodikkal.

Véleményem szerint az új lemez az eddigi legjobb anyagotok, mert zeneileg, hangzás tekintetében, szövegileg és képileg is ideális egységet alkot. A korábbi kiadványokhoz képest ezúttal hogyan viszonyultatok a munkához? Hogyan jött létre az album?

Lehet, hogy furcsán hangzik, de a koncepció ötlete a munkámhoz kapcsolódott. Először egy gyógyszergyárban dolgoztam, amely emberi vérplazmából készített nagyon drága gyógyszereket. Évente körülbelül 600 tonna plazmát kellett szereznem, ami igazán nagy mennyiség. Erről jutott eszembe egy bizonyos adománygazdaság, ahol a gazdag vámpírok függnek a szegény donoroktól. A valóság is hasonlónak tűnt. Második munkám egy informatikai projekt volt, amely a virtuális valóság, a nagy gépezet és a globális hálózat kapcsán inspirált. Ezzel együtt életem egy részét is beleillesztettem ennek az albumnak a koncepciójába. Zeneileg pedig Alexandernek sokkal több ideje volt a kompozíciók csiszolására, mint a többi Grace Disgraced kiadványnál.

Eddig mindig hét dalod szerepelt egy albumon. Ez is a koncepció része? Mondani akarsz ezzel valamit?

A kezdetek óta hét számmal próbáljuk elérni egy album 45-50 perces korlátját, ami a zenekar egyik védjegyévé vált, valami olyasmivé, mint hogy a Morbid Angel albumai ábécérendben követik egymást, vagy hogy a Bolt Thrower-nek ugyanaz az intro-riffje az egyes albumokon.

Hogyan került a képbe az ukrán Serg Metal Priest, a Bestial Invasion basszusgitárosa? Honnan ismeritek egymást, és miért hallhatjuk őt az új albumon?

Sok éve ismerjük egymást. Még néhány képet is találtam Szergejről, amikor a Grace Disgraced 2012-ben Ukrajnában turnézott. Néhány évvel később Alexander gitárrészleteket játszott fel a Bestial Invasion 2016-os kislemezéhez, majd amikor a Grace Disgraced-ben megüresedett a bőgős poszt, Szergej magától értető természetességgel töltötte be ezt a pozíciót. Biztos voltam benne, hogy ez egy nagyon jó döntés volt a Grace Disgraced részéről.

Melyek a kedvenc zenekaraid, amelyek a Grace Disgraced muzsikájára is hatással voltak?

Számomra minden idők legjobb zenekara a Death, de sokat hallgatom a Sepulturát, a Cannibal Corpse-ot, a Metallicát, az Iron Maiden-t, a Suffocation-t és a nehéz fémzene sokkal kevésbé népszerű képviselőit is. Szeretem a gótikus befolyást is ebben a műfajban, a Tiamat-ot, Fields of the Nephilim-et stb.

Hogyan kerültél a kemény zene világába? Volt ebből a szempontból döntő pillanat az életedben?

Gyerekkorom óta szeretem a rockzenét. Talán azért, mert a bátyám is szerette, és talán azért is, mert a nagynéném DJ volt egy népszerű rádióban. Leginkább lágyabb rockot játszó csapatoktól adott le dalokat, amelyek között valóban voltak remek előadók: Queen, Scorpions, Black Sabbath és hasonlók. Aztán kitágult a látóköröm, amikor találtam néhány Metallica- és Sepultura-albumot egy helyi zeneboltban, majd pedig a Nightwish, a Helloween, az Iron Maiden, a Slayer és a még vadabbul és keményebben játszó zenekarok albumaival is megismerkedtem.

Hogy néz ki a moszkvai metal színtér? Sok lehetőség kínálkozik az újonnan induló csapatok számára?

Mostanában nem annyira veszek részt a moszkvai metal közösség életében. Manapság lényegesen kevesebb az élő koncert, mint öt évvel ezelőtt. Nehezen tudom megmondani, hogy mi fog most történni. Amit biztosan állíthatok, hogy a death metal egyáltalán nem népszerű.

Melyik zenekart tudnád ajánlani?

Mindenekelőtt a Grond-ot, a Tantalt és a Katalepsy-t!

Mit tervezel a mostani, koronavírusos időszakban, és utána, remélhetőleg nem sokkal később?

Már elkezdtük komponálni a következő albumunkat, és Alexander egy új Bestial Invasion albumon is dolgozik. A munka folyamatos, nem sietünk. Nem tervezünk élő előadásokat, hogy a koronavírus ne terjedjen.

Köszönöm az interjút!

Én is köszönöm, és vigyázz magadra!