Négy

2016. december 20-án került fel oldalunkra az első bejegyzés, úgyhogy ma újabb szülinapot ülünk, ám ez az alkalom egy kicsit (nagyon?) más, mint az előzőek. Az idei esztendő a koronavírus-járvány éveként vonul be a történelembe, ami mindannyiunk életének állóvizét felkavarta, kiét jobban, kiét kevésbé. Szerencsés esetben enyhébb tünetekkel átestünk a fertőzésen, mások a kórházat is megjárták, a többiek pedig még „várnak a sorsukra”. Számos iparág megzuhant, emberek vesztették el a munkájukat. A fesztiválszezon ugrott, koncertekre is csak minimális számban került sor. Bennünket, nézőket a szórakozásunktól fosztott meg a helyzet, másoknak, szervezőknek, előadóknak, a technikai személyzetnek viszont a megélhetése került veszélybe. Idei olvasótalálkozóink egytől egyig elmaradtak, az óbaroki Rattle-hétvégét szerencsére sikerült összehoznunk – szinte ez az egyetlen közös élményünk ebből az évből.

Bár az idei esztendő is hozzávetőlegesen ugyanannyi napból állt, mint az előzőek (szökőévet írunk), a nehézségek, a körülmények okán egyrészt duplán számít, más szempontból viszont meglehetősen eseménytelenül telt, szinte elsuhant mellettünk. Tavaly ilyenkor tortával, Slogan-közönségtalálkozóval és -koncerttel ünnepeltünk, most visszafogottabban lépünk túl e jeles dátumon. Konstatáljuk, hogy eddig is eljutottunk, és megyünk tovább. Természetesen ez alkalommal is köszönöm olvasóinknak, nektek az oldal iránt tanúsított érdeklődéseteket, támogatásotokat, aktivitásotokat, dicsérő szavaitokat és építő jellegű kritikáitokat. Kollégáimnak pedig kitartásukat, ötleteiket és azt a sokszínűséget, amilyenné az oldal az ő eltérő érdeklődési körüknek és stílusuknak köszönhetően válik.

Egy rövid mellékszál: azt gondoltam, a karantén-időszakban, a home office-ra való átállással több időnk lesz a Rattle-re és egymásra. Ennek éppen az ellenkezője történt: a bezárkózás – az online létre való átállás lehetősége ellenére is – inkább eltávolított bennünket egymástól, egyes e-mail címekről ritkábban érkeztek a cikkek vagy hosszabb időre el is apadt az írások addig megszokott áradata. Mindenki saját élete kihívásaival hadakozott. Ezt a szituációt oldotta fel átmenetileg az Óbarokon együtt töltött, remekül sikerült két nap.

Ezt a metal weekend-et 2021-ben is szeretnénk megtartani, és remélhetőleg író-olvasó találkozókra is módunk nyílik majd. Ahogy az a holnap publikussá váló, év végén szokásos szerkesztőségi körkérdésekre adott válaszokból is kiderül, alapvetően nem szeretnénk változtatni azon, amit eddig megszokhattatok tőlünk. Egy radikális fordulat azonban mégis történik majd – legalábbis reményeim szerint – a háttérben, amiből, ha nem mondanánk, valószínűleg semmit nem vennétek észre, és ez így van jól. Kollégáim cikkeinek a szerkesztését és az oldalra való feltöltését szeretném rátestálni Németh Petire – remélem, győzi majd a tempót!

Hogy mit kívánok magunknak és nektek az újesztendőre? Egyértelműen azt, hogy az élet minél előbb térjen vissza a megszokott kerékvágásba. Mi addig is tesszük a magunk dolgát.

Let’s rattle!

A cikk szerzője: Coly 973 további cikk
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*