Számtalan honfitársunk, illetve magyar felmenőkkel büszkélkedő zenész lett (el)ismert személyiség a metal színtéren: Rick Nemes, Tommy Ramone, Zoli Bathory, Gene Simmons, Robb Reiner stb. Jelen interjúban egy olyan muzsikust sikerült becserkésznem egy beszélgetésre, akit nagy valószínűséggel senki nem ismer itthon, vagy csak nagyon kevesen. Henczely Zsolt válaszolt a kérdéseimre.
Zsolt, Miskolcon születtél és a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulója voltál. Milyen hangszeren kezdtél el játszani?
Zenei tanulmányaimat nagybőgőn kezdtem.
Szüleid támogatták ez irányú terveidet, elképzeléseidet?
Az anyám úgy támogatott a zenében, mint minden másban: a tőle telhető legjobban.
Mikor, hogyan szippantott magába a hard rock/heavy metal muzsika?
A rockot már gyerekkoromban hallgattam, a metallal később, itt, Kanadában ismerkedtem meg mélyebben.
Mely zenekarok, előadók gyakorolták rád a legnagyobb hatást?
A legnagyobb hatással elsősorban Yngwie Malmsteen volt rám. Régi kedvenceim közé tartozik a Scorpions, az Eloy, Dio, a The Who, a Nazareth és az Iron Maiden. Későbbi nagy kedvencem lett a Nightwish és az Avantasia. A közelmúltban találtam rá a Beast in Black két CD-jére, amik nagyon tetszenek.
Mikor és miért határoztad el, hogy elhagyod az országot?
16 éves koromban kezdtem el gondolkodni a nyugati kivándorláson, amit 18 évesen valósítottam meg. Nem igazán jött be az akkori hazai életvitel, és kívülről nézve elég siralmas volt az életszínvonal.
Kanada, ezen belül pedig Toronto volt az első számú úti célod?
Elsősorban Svájc és Ausztria volt a cél, sajnos egy kicsit túllőttem magam rajtuk.
Megfelelő angol nyelvtudással rendelkeztél, amikor megérkeztél Torontóba?
Csak magyarul és németül beszéltem, angolul egy kukkot sem. Jó ideig inkább csak a basszgitár beszélt, én hallgattam, és mosolyogtam, mint aki ért valamit.
Milyen zenei múlttal, referenciával rendelkeztél? Idehaza játszottál valamilyen együttesben?
Semmi komoly, néha összejöttünk egy páran zenélni: UFO, Scorpions, Black Sabbath, Led Zeppelin, AC/DC számokkal mulatoztunk.
Első zenekarod Kanadában a Darkon (előzőleg Witchild) volt. Emlékszel még arra, hogyan jött létre a formáció, hogyan kerültél a csapatba?
Az egyik hangszerbolt hirdetőtábláján találtam rá a Darkon-ra. Először háromtagú csapat volt, Mike Childs, a dobos énekelt.
Egy demó, az In the Realm (1985) fűződött a nevetekhez. Sikerült az anyaggal felkelteni a rajongók figyelmét a banda iránt? Mekkora visszhangot váltott ki a felvétel az undergroundban?
A demó egy kazettás magnó-felvétel volt, amit elküldtünk Angliába a Kerrang! magazinnak. Ők elég sok országba továbbították. Német, francia és brazil cégeket is érdekelt az anyag, de sajnos nem tudtunk stúdiófelvételt készíteni számukra, így ezután már nem sok minden történt.
Milyen volt akkoriban a torontói metal élet (zenekarok, klubok, fanzine-ek)? Mélyen beleástad magad az undergroundba?
Sok-sok hard rock és metal banda alakult akkoriban, de az én ízlésem szerint nem sok ász volt közöttük. Rock klub volt bőven, de eredeti metallal nem volt könnyű bejutni, inkább csak nyitó bandának, amíg egy biztos létszámú rajongó tábor nem követte az együttest. Eleinte nem sokat jártam klubokba, a próbateremben töltöttem az estéimet, általában napi hat óra döngetéssel.
Könnyen sikerült beilleszkedned abba a zenei miliőbe?
Akkoriban, ha tetszett a zenéjük, elég könnyű volt belépni egy bandába. Ha zeneileg valami értelmeset játszottak, akkor már az első találkozáskor le tudtam kísérni a saját számok 60-70 százalékát. Ez az adottságom már gyerekkoromban kialakult, persze a zenei tanulmányaim ezt tovább fokozták. Különböző stílusú csapatokba ugrottam be, és egy kevés átállási idő után írtam is vagy segítettem írni. A fekete bőr „egyenruha” minden bandámba beillett.
Egyetértesz azzal, hogy komoly thrash metal színtér alakult ki Torontóban a ’80-as évek közepén? Gondolok itt az Infernal Majesty-re, a Sacrifice-ra, a Razor-re, a Beyond-ra, az Overthrow-ra, vagy az olyan kisebb csapatokra, mint a Death Militia, a Dark Legion és a Massacre…
Igen, ez így volt. Rick Nemest, az Infernal Majesty magyar dobosát a leggyorsabb dupla lábdobosnak tartották errefelé. Az underground zenei élet mindig egy kemény harc volt, de egyben szép is.
A Darkonból Wikka lett, akik 1986-ban adták első koncertjüket Torontóban. Hogy festett ekkor a zenekar felállása? Ekkor még a csapat tagja voltál?
Nem, akkor már nem voltam velük.
Egy rövid időre a Recklesshez csatlakoztál; ez közvetlenül a Darkon/Oracle/Wicca periódus után volt?
A Darkon után még játszottam néhány bandában, mielőtt találkoztam volna Steve Madden-nel a Recklessből. Néhányat felsorolnék sorrendben:
1986 White Summer (cover), Leanne Haze (pszichedelikus rock)
1987 Solar Eagle (metal)
1988-89 Bedside Manner (glam rock/metal)
1889-90 Flesh Cafe (glam rock)
1990 Outbreak (metal)
1991-2004 Candle Opera (metal)
1994-ben léptem be Steve Madden (Reckless) új bandájába, a Marshall Law-ba.
Azt tudtad, hogy a csapat sorait az egykori, kultikus Witchkiller tagjai is erősítik?
Steve nem sokat beszélt a Reckless tagjairól.
Készítettél felvételeket a Reckless-szel?
A Marshall Law-val vettünk fel néhány új és néhány, az első CD-jükről átírt számot.
Az ő irányuk jóval dallamosabb, populárisabb volt, mint a Darkon/Wicca vonal, igaz?
Igen, dallamosabb és inkább hard rock volt.
Ami a komplett kanadai metal színteret illeti, szerinted az olyan, mára kultikus hírnevet szerzett bandák, mint az Anvil, az Exciter, a Voivod, az Annihilator, a Sacrifice, a Razor, az Infernal Majesty, a Slaughter stb. kereskedelmileg miért nem érték el azt a népszerűséget, ismertséget, mint például a Testament, a Megadeth, a Slayer, az Anthrax vagy a Metallica? Talán csak a Rush-nak sikerült a nemzetközi áttörés…
Az itteni metal bandák az underground folyosóin próbáltak előrejutni, hiszen nem volt olyan rádió vagy tévé, amelyik futtatta volna ezt a stílust. Ha nem volt megfelelő összeköttetésük, nem sikerült boldogulniuk, bármilyen jók is voltak.
1987-ben a Solar Eagle-t hívtad életre Rob Straughan dobossal, The Axe gitárossal és Ed „Smash” Szczpaniac énekessel. Emlékszel még arra, hogyan ismerkedtél meg velük és hogy a társaid milyen zenei múlttal rendelkeztek?
A Solar Eagle telefonszámát is egy hangszerbolt hirdetőtábláján találtam. Rob és Pat volt az alapító. Ha jól emlékszem, azelőtt Queensryche-feldolgozásokat játszottak.
Az ekkoriban általad használt Pinocchio becenévről mit kell tudnunk?
Sosem használtam azt a nevet. Szemétségből tették az EP-re a nevem helyett, pedig a zene nagy részét én írtam. Pipák voltak, hogy leléptem.
Mi volt a célotok a csapattal?
Mint általában minden bandának: lemezszerződés és koncertezés.
1988-ban egy demót (Charted to Nowhere) és egy EP-t (Solar Eagle) jelentettetek meg, mindkettőt önerőből, saját kiadásban. Ezek szerint a kiadók nem érdeklődtek irántatok. A rajongók figyelmét sikerült felhívni magatokra?
Néhány rockbárban játszottunk, a közönség kis létszámú, de lelkes volt.
Szerinted több volt bennetek egy demónál és egy EP-nél?
Az EP egy New York-i szerződést hozott a bandának, amit fel is használtak, egy új CD lett belőle.
Tudsz arról, hogy a lengyel Skol Records 2014-ben, 500 példányban CD-n is piacra dobta az anyagokat?
Erről nem hallottam.
Mikor és miért oszlott fel a Solar Eagle?
Erre Axe and James (basszusgitár) jobban tudna válaszolni. Velük néhány év múlva találkoztam az egyik koncertemen.
Rob-bal a Candle Opera-ban folytattad tovább. Egy demót (Dream Theatre – 1992) készítettek; ez egy vadonatúj banda volt, vagy a Solar Eagle egyenes, logikus folytatása?
A két bandának stílusilag nem sok köze van egymáshoz. Rob Straughan csak a Candle Operában volt dobos. A Solar Eagle dobosa, Rob nem játszott dupla lábdobon. A Candle Operával 1990-ben ismerkedtem meg, de csak 91-ben léptem be, miután rám hallgatva elküldték az akkori énekesüket.
A 90-es évek elején a grunge, majd kicsivel később a pop/punk és a nu metal felbukkanása átrajzolta a heavy metal térképét. Te hogyan élted meg ezeket az időket?
Annak ellenére, hogy az akkori új bandák és stílusok feltörtek és mérgezték a metalt, az igazi csapatok hűek maradtak a stílusukhoz, és hála az égnek, sokan még ma is jó metal zenét játszanak.
Napjainkban, három együttesben (MJM – The Michael J. Miller Band, The Prime Rockers – benne az egykori Reckless-es Steve Maden-nel, Slav Simanic) is érdekelt vagy. Milyen intenzitással működnek ezek a bandák? Mindegyik egyformán fontos számodra?
A Slavval csak a Let It Go CD-t vettünk fel, élőben nem játszottunk. A Candle Opera befejezése után (2004) csak az MJM-mel és The Prime Rockers-szel működtem együtt stúdióban és élőben.
Az MJM-mel Rapid Tears-dalokat is játszottatok?
Szerintem abba Brian Frank (Killer Bee) is beleszólt volna.
Pályafutásodat végignézve főként dallamos rockot/metalt játszó formációkban vettél, veszel részt. A durvább stílusok sohasem hoztak lázba?
A dallamtalan zajt soha sem kedveltem.
A mai metal színtérről mi a véleményed?
Európa.
Zsolt, köszönöm szépen a válaszaidat, és további sok sikert kívánok! Mit üzensz a magyar metal rajongóknak?
Szerencséjükre a nagy csend után újra láthatják a legjobbakat, nem kell messzire menniük. Én is köszönöm az érdeklődést!
Válasz írása