Köztudott, hogy 1987-ben a tinédzseréveik végét taposó fiatalok komoly, mára abszolút alapvetővé vált zenei forradalmat robbantottak ki Stockholmban. A védjegyszerű, láncfűrész-hangzással megtámogatott, ugyanakkor finom, fogós dallamokkal, harmóniákkal tűzdelt muzsika death metalként vonult be a durva zenék történelemkönyvébe.
Ahogy minden innovátornak, úgy a Nihilist/Entombed, Carnage, Dismember, Morbid stb. által fémjelezett vonalnak egy pillanatra sem kopott meg a hatása, nem kezdte ki az idő vasfoga, megőrizte aktualitását, hiszen időről-időre bukkannak fel olyan csapatok, amelyek ezt a zenei világot érzik magukhoz közel, tartják életben és ápolják tradícióit. Magyarán világméretűvé duzzadt jelenségről beszélünk, azonban nemcsak a fentebb ecsetelt megszólalás, hanem az adott csapat logója, hanghordozójának borítója is biztosítékot, garanciát jelent a muzsikára, azonban a minőségre már nem biztos. Mert mi újat lehet hozzátenni a kőbe vésett alapokhoz?
Szentül meg voltam győződve arról, hogy a Spawn of Chaos-t egy újabb feltörekvő svéd formáció jegyzi, hiszen a gyönyörű grafika, a logó ezt tükrözi. Ez esetben viszont nem egy skandináv aspiráns munkájával van dolgunk, hanem egy hollandéval, ami azért érdekes, mert a németalföldi extrém színtér elsősorban brutális, kegyelmet nem ismerő death metal formációiról vált ismertté.
A 2016-ban Miasma Of Guilt-ként alakult, majd 2017 óta a Burial Remains nevet viselő együttes egy az egyben a svéd hagyományokat tartja szem előtt, annak minden jellegzetességével, jellemzőivel. Jelen alkotásuk második a diszkográfiájukban, és némi hangszeres átalakulást tükröz tavalyi, Trinity of Deception címet viselő korongjukhoz képest. Az előző anyagot feléneklő Sven Gross (lásd még Carnal Ghoul, Fleshcrawl) helyét a Trinity-n csak gitárosként szereplő Wim De Vries (aki emellett a Boal-ban, illetve a Grim Fate-ben aktív) vette át a mikrofon mögött, míg Henk Zinger basszusgitárost Philippus Yntema (szintén Boal, Grim Fate, valamint Dimæon) váltotta, aki egyben a másodgitáros szerepét is betölti, a dobok mögött pedig Danny Bonstra (Dimæon, Disintergate) ül.
Miután a zenei alapok abszolút adottak, értelemszerűen a hollandok sem egészítették ki forradalmian új ötletekkel azokat, viszont a hagyományokhoz maximálisan hűek, remekül sajátították el a leckét, teljesen mindegy, hogy a nyitó As Darkness Shall Reign-ről, a Where Death Begins-ről, a Spear of Destiny-ről vagy a Legions of Death-ről beszélünk, mindegyik tétel a klasszikus, stockholmi irányelvek szellemében íródott. Érdekes viszont az utolsóként elhangzó, a kanadai Slaughtertől feldolgozott Tortured Souls, ugyanis ezt az ős, proto death metal tételt svéd(es) környezetbe ültették át, mintegy új jelleget szabva a dalnak. A hangzást illetően sem érheti szó a ház elejét, az adott recept alapján valósították meg és tálalták a megszólalást.
Számomra az idei év egyik legjobb death metal produkciója a Spawn of Chaos, amely minőségi fejlődést mutat elődjéhez képest: a műfaj rajongói nem lőnek mellé vele.
Válasz írása