Blood Rainbow: Upheaval (2020)

A fővárosi Blood Rainbow formációt azt hiszem, nem kell különösebben bemutatnom, hiszen ugyanabban az ismert hazai death metal halmazban mozognak 18 éve, mint például a Age of Agony, az Angerseed, a Gutted vagy éppen a 2012-ben sajnálatos módon feloszlott Casketgarden.

A Szalai Ádám vezette zenekar első komolyabb anyaga a 2004-es Lethal Message volt (ami sajnos csak szerzőiben, írott CD-n jött ki – érdemes lenne újra kiadni, mert bár nem olyan komplex és technikás, mint a később érkező albumok, attól még nekem ez a kedvencem tőlük). Egy évre rá a Smelteries of Damnation (szerzőiben, majd a Nail Records égisze alatt), aztán 11 év után az Upheaval digitálisan, amit az elsősorban hazai underground metalokra szakosodott Neverheard Distro adott ki limitáltan, normál CD- illetve digi-pack formátumban, idén pedig újrakeverve hanglemezen is. Mellesleg a brigád első két nagylemezéről anno a Nuskullra írtam kritikát, linkek a kritika alatt!

Akik azt állítják, hogy a death metal a kitaposott ösvényen halad és arról nem térhet le őszintén, vagy elveszíti azt, amiről szólnia kellene, nos, ők nagyon el vannak tájolva vagy pedig egyszerűen begyöpösödöttek! Hogy miért indítom így a kritikát? Az új Blood Rainbow komplex zenéje olyan hangszerekkel vegyült, amelyek ha nem is teljesen stílus-idegenek, de valljuk meg őszintén, nem szoktuk együtt emlegetni a szaxofont (Pásztor Ákos), a trombitát és fuvolát (Ember Péter) vagy a spanyolos gitárokat, népies dallamokat a komplex death metallal. Pedig az Upheaval tartalmaz ilyen hatásokat, ahogy energikus, power-es, heavy-s kiállásokat is, no meg a kísérleti jelleg is új szárnyakat kapott.

Rendben, Juhász Flórián (ő játszotta fel a lemezt tapping technikával) feszes basszusai alapjaiban progresszív jelleget kölcsönöz a zenének – nem beszélve egyedi gitárjátékáról, aminek köszönhetően a Blood Rainbow soha nem volt sorolható a tipikus hörgés & riffek halmazába. Igaz, a skandináv dallamvilág és az éles riffek mindig is meghatározók voltak a csapat életében, de a legutóbbi anyaggal látványosan túllépték eddigi határaikat, és valljuk be őszintén, voltak és lesznek, akiknek ez már túl sok (volt). Nekem is idő kellett, mire átrágtam magam az anyagon és maradéktalanul be tudtam fogadni, ugyanis nagyon tömény és komplex, igényli az újra- és újrahallgatást.

A másik kérdés, amit az olvasóban logikusan felmerülhet: miért is írok egy hároméves anyagról? Mert aktuálissá vált, ugyanis a Neverheard Distro december 5-én újra kiadta 100 példányra limitálva hanglemezen. Az anyagot a német Kohlekeller Studioban keverték újra Kai Stahlenberg (aki olyan csapatokkal dolgozott együtt, mint a Benighted, a Powerwolf vagy éppen a Crematory) szakértelme segítségével, és valljuk meg, brutálisan szól! Régen hallottam ennyire durván és egyben tisztán megszólaló lemezt. A külsőségek megegyeznek a 2017-es CD verzióval, amit Havancsák Gyula tervezett; most ebből a hanglemez miatt még nagyobb borítót kapunk, illetve egy 90×30 cm-es posztert és az első 50 rendelő egy felvarrót is, de meséljenek helyettem a képek:

A skandináv dallamvilág találkozik a neoklasszikus power húzásokkal, amelyek dallamos death metallal és kompromisszumoktól mentes grind-pörgetésekkel egészülnek ki. Fekete és véres, mégis a rengeteg furcsa zenei megoldás miatt színessé válik és furcsa kafkai hibriddé vedlik. Komplex jellege végett úgy is maximális pontot kell rá adnom, hogy nekem a Lethal Message a mai napig jobban tetszik, és a Smelteries of Damnation témáiban is szívesebben veszek el. Az Upheaval egyszerűen nehéz anyag, nem adja magát elsőre, és nagyon nehezen ki- és megismerhető album, amit nem elég csak felületesen fülelni, mivel számtalan meghökkentő vagy elsőre oda nem illő (ám idővel mégiscsak összeálló és egészet alkotó) megoldással támad rá a gyanútlan hallgatóra. A szövegek elgondolkodtatók, tehát ilyen téren mindenképpen fejlődtek, bár korábban sem a belezés volt az elsődleges téma!

A lemez 2017-es, CD verziós streamingjét itt csekkolhatjátok, de az újrakiadás – logikusan – fényévekkel jobban szól!

Mivel erősen limitált a kiadvány, fogalmam sincs, hogy mennyi elérhető még belőle, mindenesetre a neverhearddistro@gmail.com címen lehet érdeklődni a lehetőségekről és az árakról. Amúgy NHD Balázs nagyon belehúzott mostanság, hiszen a kultikus hazai Extreme Deformity (később Strong Deformity) Internal albumának is most jött ki egy limitált hanglemezes verziója, bélyeggel, képeslappal, ‘zine-nel és minden egyéb nyalánksággal együtt!

A két fentebb említett nuskullos kritikám:

Blood Rainbow: Lethal Message
https://nuskull.hu/lemezkritikak/blood-rainbow-lethal-message/
Blood Rainbow: Smelteries of Damnation
https://nuskull.hu/lemezkritikak/blood-rainbow-smelteries-of-damnation/

Megjelent digitálisan, limitáltan CD-n és hanglemezen

Neverheard Distro:
http://neverhearddistro.blogspot.hu/
https://www.facebook.com/nhd666
https://neverhearddistro.bandcamp.com/
neverhearddistro@gmail.com

Blood Rainbow:
https://www.facebook.com/bloodrainbow

A1 Born of Gods (1:12)
A2 Debauchery, Fall, Expulsion (4:17)
A3 Outcast from Eden (4:39)
A4 Harpoon and Sonar (5:49)
A5 Conquistadors (4:36)

B1 Stalingrad (7:31)
B2 Rolling Sand of Alam Halfa (6:07)
B3 Indestructible Armor (6:48)

About haragSICK 73 Articles
A NUskull és a Fémforgács web'zine-ek egykori szerkesztője.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*