„A CR számomra egy hatalmas élmény, ugyanakkor egy elszalasztott lehetőség is”

Levélváltás Jakoda Bélával, a Pannon Blood (Cold Reality) énekes-gitárosával

A nagyatádi Cold Reality zenekarról már vagy ezer éve nem hallottam, és hogy őszinte legyek, eszembe se jutottak, ám a jó múltkorában írtam a soproni Innistrad tavalyi anyagáról, és akkor ugrott be a nevük és stílusuk, meg is említettem őket a kritikában. Mivel a Húsdaráló Project interjú szerintem kurva jól sikerült megfogadtam, ha módomban áll és lehetőségem lesz rá, megpróbálok olyan, számomra kedves vagy emlékeket jelentő, ma már nem aktív bandákkal elbeszélgetni, ahol, hogy őszinte legyek, a válaszok engem érdekelnek, az, hogy az olvasó is elolvashatja, és hasonló érzéseket keltenek benne, mint bennem – nos, ezt hívják hasznos bónusznak. Visszatérve a nagyatádi csapatra, őket még az Irritate anyag megjelenése után láttam valahol élőben. Akkor meg is vettem az albumot, aláírattam a srácokkal és bekerült a polcba, ahonnan néha elővettem egy rövidebb belefülelésre, amikor még Magyarországon éltem, de változnak az idők… 18 évvel később alkalmam nyílt elbeszélgetni az egyetlen ma is aktív taggal, Jakoda Bélával, aki ének és gitár poszton ontotta magából az agressziót. Csapjunk bele!

Szevasz, Béla! Először is egy kicsit mesélj magadról: mi a helyzet veled, hány éves vagy, mi a munkád a polgári életben?

Jakoda Béla vagyok, négy diploma-mentes értelmetlenségi, higiénikus és hangszertulajdonos, szoptatási tanácsadó, a világ legtehetségtelenebb gitárosa. Ez nagyjából fedi a valóságot, de komolyabbra fordítva a szót: köszi a kérdést, a körülményekhez képest jól vagyok, idén töltöttem a 49. évem, tehát a B oldal forog, de ez még nem okozott pánikot. Kapuzárásit meg végképp nem, hiszen az legalább tizenéves korom óta tart! 🙂 Edukáció: erdészeti szakmunkás (favágó) az első szakmám, határőrség, érettségi, nyelvvizsga, vendéglátó szakma stb. 1992 óta foglalkozom takarítással, 21 évig szállodában, vállalkozóként, majd rövid ideig Hollandiában dolgoztam raktározásban. Jelenleg egy ipari vállalatnál irányítom a kis takarító csapatot és takarítok is természetesen.

Hogyan jött a zenélés? Hogy jött létre a Cold Reality, és miért lett belőle később Pannon Blood?

A gitárt, mint hangszert gyerekként, a nagybátyámon keresztül ismertem meg, ő zenélt anno. Aztán a metallal való ismerkedés során egyre nagyobb lett bennem a vágy, hogy játszhassam is ezt a muzsikát. Hamar kiderült, hogy nincs hozzá tehetségem, de a szorgalom és a kitartás miatt valamit össze tudtam hozni. A Cold Reality nem az első bandám, előtte egy Godfather nevű csapatunk volt a későbbi CR-gitáros Goricsán Tamással. Éppen kimúlóban volt a „fater”, amikor megkerestek a fiúk, a leendő CR, hogy kellene egy gitáros. Volt vagy négy számuk és kb. egyórás próbák, néha éjfélkor. Nem ehhez voltam szokva, volt, hogy egész nap próbáltunk a Godfatherrel, meg buliztunk közben. Beneveztem korábban a ‘fathert egy tehetetlenségkutatóra (szándékosan írom így), és nem akartam, hogy vesszen a nevezési díj, így az lett a CR első fellépése a PeCsában. De előtte nevet kellett találni, mert az sem volt és több variáció után ez illett leginkább a muzsikához.

Utána viszont már nem volt megállás: demók, Metal Hammer, Feró Garázs című műsora kezdték érlelni az ismertséget, jöttek a koncertek is. Kétségtelen, hogy az Irritate a banda csúcspontja, utána túra az Akela előzenekaraként 2004-ben, amit a pécsi Beneth zenekarnak köszönhetünk. Itt említeném meg, hogy nagyon jó kapcsolat volt a két banda között, brutál koncerteket nyomtak! Azon a turnén ismertem meg a Morfium zenekart (ők is kitartanak még, amit nagyon becsülök), akikkel szintén jóban lettünk.

Ezután kellett volna rögzíteni a következő anyagot, de itt magánéleti okok miatt fogyni kezdett a banda. Mire a Contrast elkészült, már csak Plander György basszusgitáros és én voltunk a zenekar. Király Zoltán (ex-Beneth, ex-Akela, VHK, Moby Dick) dobos küldte fel a Contrast témáit. Itt dőlt el, hogy nevet változtatunk. Mivel a távozók nem kizárólag önszántukból mentek, volt némi visszhangja a dolognak. Többek közt az, hogy ők hozták a nevet. Bár használhattuk volna tovább a CR-t, nem volt levédve, ezért úgy gondoltam, elengedem, nem lehetek annyira hitvány, hogy ne tudjak elnevezni egy bandát. 🙂 Ezzel is jelezve, hogy ez valószínűleg más lesz. Azóta legalább két másik zenekarról hallottam, akik a CR nevet használták, de ők talán meg is szűntek. Tehát a Contrast lett a Pannon Blood bemutatkozó anyaga.

A Pannon Blood név számomra erősen nacionalista, skinhead-hátteret sejtet (egy valag hazai oi és skin csapat használta a „pannon” szót más szavakkal összekapcsolva), de a zenétekben a politika nem játszik szerepet. Miért lett mégis ez az új formáció neve?

Ez az, amin röhögnöm kell! Lehet, hogy nem lesz népszerű, amit most mondok, de mindenkiben kell, hogy legyen egy egészséges nacionalizmus. Nem ismerem azokat a zenéket, nyugodtan használják akár a „pannon” szót is, nekem semmi bajom nincs vele! Szerintem bizonyos politikai körök gerjesztik ezt a dolgot, hogy nem mondhatsz ezt meg azt, mert akkor náci vagy homofób vagy kirekesztő vagy. Le kellene szokni arról, hogy egy-egy szó hallatán összerezzen az aktuális politikai haszonleső, és persze mindjárt támad is! Ezek a tipikusan vezetésre alkalmatlan ingyenélők! Egyébként a közösségi oldalon volt, aki azért jelölte meg a bandát, mert azt gondolta, hogy biztos jobbikos! 🙂 Ki kell, ábrándítsam ezeket a srácokat! 🙂

A név jelentése: a Contrast lett az első anyagunk, amit a pécsi Fidó Stúdióban rögzítettünk. Az összes akkori tag, közreműködő, segítő az egykori Pannonia területén él. A „blood” pedig nem csak azt jelenti, hogy „vér”! Ez a szó származást is jelent. Egyszerűen azt jelenti, ahonnan származunk. Ha vért akartam volna, akkor Bloody Blood lett volna a név! 🙂

Mi a helyzet most a zenéléssel? Úgy tudom, mindkét zenekar parkolópályán van. Mi történt?

A CR a múlt, a Pannon pedig valóban nem aktív (bár most nehéz annak lenni), inkább projekt jellegűvé vált. Persze ez leginkább rajtam múlik, mivel minden zene és szöveg az én ötletem (egyébként a CR korai szakaszától meg tudom mondani, melyik riff nem az enyém, és a legtöbb szöveget is én követtem el). Nem tudom miért, de egyszerűen nem foglalkoztam annyit vele. Korábban rossz volt azt érezni, hogy pörgök, lelkes vagyok, megfogom a gitárt és nóta lesz belőle, mégsem találok hasonló tagokat. Most mindenki több zenekarban is játszik, és számukra nem a Pannon az első. Nem úgy működik a dolog, mint régen, hogy haverok zenélnek rendszeresen, hogy jól érezzék magukat. Mindenki az aktuális érdekeit nézi, és ezt el kell fogadnom. Ahogy idősödik az ember, egyre nyugisabban akar létezni, nem hiányoznak a felesleges kényelmetlenségek. Ezt látom a korosztályomon, sőt már a jóval fiatalabbakon is. Azért azt el kell mondanom, hogy sem a CR, sem a Pannon nem lett volna az, ami, azok nélkül, akik éppen benne voltak. Szerencsére mindig volt egy-egy ember, aki nagyon képben volt az ügyben. Ilyen most Laki Tamás gitáros, vele rögzítettük az Ordinary Days című dalt.

Nem lehet, hogy éppen a kisváros az, jelen esetben Nagyatád, ami alapvetően behatárolja a lehetőségeket mind a próbák, mind a koncertek, mind pedig a tagság terén? Ismersz más nagyatádi csapatokat? Én személy szerint Janával és Adriennel voltam jóban hajdanán, amikor még Marcaliban laktak, de egy igényes kislemez után a Veil of Sin is beleállt a földbe. Illetve még a Solust és az Earth Plague-et említhetném, de azóta Vadkerti-Tóth Dávid is Németországban él, tehát gyakorlatilag ezek a projektek sem helybeliek már…

Mindenképpen nehezebb egy porfészekben aranytojást rakni. Korlátoltak a lehetőségek: ahogy fent említettem, tagokat találni, szervezni. Mindenkit ismerek, akiket mondtál. Talán nem szerénytelenség, de biztos, hogy hatással voltunk a fiatalokra, mint a megye első ilyen stílusú zenekara (de akkor még az országban sem hallottam hasonlóról). Ha más nem is történt, hát látták, hogy ezeknek a kutyaütőknek sikerült, akkor nekik is sikerülhet. Ők mind ott voltak a CR koncerteken. Sőt, még az egyik CR dalt is feldolgozták később. (Csak a klasszikusokat szokták feldolgozni! 🙂 )

Mesélnél egy kicsit arról, mit jelentett számodra a Cold Reality, és minek aposztrofálnád zeneileg? Sokan death metalnak tekintették, de számomra inkább volt ez thrash, némi death hatással.

A CR számomra egy hatalmas élmény, buli, ugyanakkor egy elszalasztott lehetőség is. Meg vagyok róla győződve, hogy többet ki lehetett volna hozni belőle. Valóban death metal-nak indult, de veled értek egyet. Amúgy sosem tudtam meghatározni a stílust, azt szoktam mondani, hogy a hallgató meg az újságíró majd eldönti. Sosem érdekelt, hogy milyen skatulyába teszik. A thrash-hatás tagadhatatlan, mivel együtt nőttem fel a stílussal. Gyakorlatilag azóta hívják thrash metalnak azt a stílust, amióta metalt hallgatok. Egyébként az elején nem is tetszett, heavy bandákat hallgattam. Később tudtam csak feldolgozni. 🙂

Mik a terveid? Újra élni fog a Pannon Blood?

A banda nem tudom, meddig létezik majd, de amíg lesznek ötleteim, nem válok meg a hangszerektől. Ha lesz lehetőségem, akkor fel is venném ezeket. Talán még koncert is lesz. Meglátjuk!

Kérlek, emelj ki öt metal és egy pár nem metal lemezt, amely meghatározó volt az életedben!

Nagyon nehéz kérdés! Nemrég téma volt ez másokkal is. Rengeteg kazettát hallgattam rongyosra. Azt mondom, ami a mai napig forog nálam: Iron Maiden – The Number of the Beast, Metallica – Master of Puppets, Megadeth – So Far, So Good… So What!, Slayer – Seasons in the Abyss, Arch Enemy – Burning Bridges. Nem metal albumot nem tudok mondani, mert nem hiszem, hogy valaha egyet is végighallgattam volna. Bár ha ide soroljuk a rock műfajt, akkor a korai magyar rock bandákat csíptem: P. Mobil, P. Box, Ricse, régi Edda. A Guns N’ Roses Appetite for Destruction albuma is nagyon buli volt! Egyszerűen megszomjaztam, amikor először meghallgattam! 🙂

Megemlítenél egy pár könyvet, illetve filmet, amelyek nagy hatással voltak rád?

Szégyen, de nem vagyok nagy könyvrajongó. Ami valamiért mégis megragadt, az Csörsz Istvántól a Sírig tartsd a pofád. Nem nagyon emlékszem rá, de valamiért szerettem: nagykanizsai csövesekről (is) szólt, valódi történet alapján. Érdekes volt egy 16 éves kölyök számára. Emellett Lemmy és Ozzy életrajzi könyve volt nagyon szórakoztató számomra. Nem vagyok nagy filmimádó sem, általában a vígjátékokat bírom, az összes klasszikust, az Indul a bakterháztól a Másnaposokig. Az abszurd humort és a durva poénokat is veszem.

Téged személy szerint hogyan érintett a koronavírus? Átbaszás ez vagy valós veszély, illetve mit gondolsz, tényleg egy átkozott denevérleves a ludas, vagy emberek állították elő, és véletlenül vagy készakarva szabadították a világra?

Ennyi idősen tudom, hogy a betegségeket komolyan kell venni, főleg, ha fertőzők. Szerencsére dolgozhattunk, nem kellett leállni. Az nem érdekel, hogyan keletkezett, szándékos vagy sem, viszont balgaság lenne figyelmen kívül hagyni. Nagyon bátor és felelőtlen az, aki csak azért kel útra, mert neki ne mondják meg, hová megy. Felesleges politikát csinálni belőle. Az a baj, hogy mások szívhatják meg ezt a hozzáállást.

És akkor egy pár viccesebb kérdés így, a vége felé: Death vagy Cannibal Corpse?

Cannibal Corpse.

Deicide vagy Carcass?

Carcass.

Moby Dick vagy Pokolgép?

Pokolgép (korai).

Foglald össze három szóban, mi számodra Nagyatád!

Erre egy idézet: „Vannak jobb helyek, de nekem megfelel.” Amúgy, bármikor lehet változtatni.

Sör vagy bor?

Sör, nem szeretem a bort.

Gibson vagy Ibanez, esetleg Fender?

Ibanez RG 560. 🙂 27 éve velem van, de lenne még pár hangszer, ami tetszik!

És akkor két filozofikus telítettségű, nagy kérdés, amit az emberek feltesznek maguknak. Az első nem az, hogy mi a lét értelme, hanem hogy mi a haszna az egésznek. Mit gondolsz erről?

Sosem rajongtam az ilyen tarisznyás bölcsész szövegekért! 🙂 De a következő életemben filozófus leszek, az tuti! Egész nap csak gondolkodom, töröm a fejem, filózok, csak filózok… Értelme és haszna, ezek a szavak elég egyértelműek számomra ahhoz, hogy túl sokat gondolkodjak rajtuk.

Mit tennél, ha a boldogság egy alma lenne?

a) Beleharapnék, s behabzsolnám.
b) Fényesítgetném, s elraknám.
c) Apró szeletekre vagdalnám, ha szomorú lennék, fogyasztanám.
d) Körtére cserélném. 🙂

Boldogságra mindig szükség van, bármilyen formában is legyen. Szinte mindegy, mitől, milyen kis dologtól érzed, az egy jó érzés. Ezért a válaszom: a, b, c, és még több alma!

Hahaha, csak egyetlen választásod volt, Béla, de sebaj! 🙂 A lényeg, hogy ennyi idő után sikerült összehoznom veled az interjút, és nagyon remélem, hogy hallok még a csapatról. Jó lenne újra élőben is megnézni, hogyan csaptok a húrok közé – legyen így! Kitartást és erőt, no meg egészséget kívánok neked! Üdv: ‘sick

https://www.facebook.com/pannon.blood
https://soundcloud.com/pannon-blood
https://www.youtube.com/channel/UCf44mCSIE5N3kTIFvRY79fw