2020-ban történt – ahogy szerkesztőségünk tagjai látják (1. rész)

Szokásos év végi körinterjúnk következik, amelyben ez alkalommal szerkesztőségünk 14 tagja vett részt. Öt kérdésünk a mögöttünk, három pedig az előttünk álló időszakra vonatkozik. Terjedelmessége okán az anyagot két részben közöljük: a másodikat ma 17.30-tól olvashatjátok.

1.) Mi volt számodra ennek az évnek a legkellemesebb meglepetése?

Bársony Péter: Az Oranssi Pazuzu lemeze kimondottan jól érintett, és így év végén a Dark Buddha Rising is közelebb férkőzött hozzám. A Kraken Duumvirate-től pedig a The Stars Below, The Seas Above olyan, mint egy fa alá csempészett ajándék.

Buga B: Akadt jó néhány. A legkellemesebb azonban a Bütcher lemeze volt: korábban nem ismertem őket, most viszont már a rajongójuk vagyok (csak az a fránya lemezismertető nem akar összejönni).

Coly: A legfontosabb, hogy szerkesztőségünkben akadtak olyanok, akik hajlandók voltak átvenni a munkám egy részét (erről a 8. kérdésre adott válaszomban árulok el többet). A másik – nem meglepetés, inkább történés – a remekül sikerült szerkesztőségi hétvége Óbarokon. A harmadik a számos remek idei album, de hát ez nagyjából minden évben elmondható. 🙂

Dávid László: Mielőtt a kérdést megválaszolnám, visszakanyarodnék a tavalyi esztendő decemberéig, amikor aktuális író-olvasó találkozónkat tartottuk. Emlékszem, egy nagyon jól sikerült buli után tértem haza, majd három hónap elteltével beütött a világjárvány, ami fenekestől forgatta fel az emberek életét. Én sem voltam kivétel ez alól – a részletekbe nem mennék bele, maradjunk annyiban, hogy lelkileg viselt meg nagyon a kialakult helyzet, és teljesen enerválttá, szomorúvá, motiválatlanná tett. Egyszerűen képtelen voltam a figyelmemet a zene felé fordítani, így nagyon kevés muzsikához jutottam hozzá, kevés albumot hallgattam meg. Nem tudom, hogy a Psychotic Waltz visszatérő lemeze kimeríti-e a meglepetés fogalmát, de ha igen, akkor a The God-Shaped Void a válaszom.

Gabrielkiss: Egyértelműen az AC/DC feltámadása, és az új lemez, a PWR/UP. Elég volt egyszer meghallgatnom, és már tudtam is, hogy számomra megszületett az év lemeze.

haragSICK: A Lumberjack Commando Mountains EP-je iszonyat ott van a szeren!

John Quail: Nemrég fedeztem fel magamnak a svájci születésű, egzotikus szépségű énekesnőt, Melissa Bonny-t (Ad Infinitum, Malefistum, Rage of Light, ex-Evenmore).

Laq: Hogy még mindig élek. (Bár nézőpont kérdése, hogy ez kellemes-e.) 🙂 Zenei vonalon a Katatonia új lemezéről a Behind the Blood című nóta, ami első hallásra felspannolt. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor meghallottam, hogy újra megszállta őket az élet, még ha egy kicsit korán örültem is. Az is kellemes meglepetés volt, hogy Nick Holmes a Paradise Lost új lemezén újra elkezdett tiszta hangon énekelni. Szintén örömteli esemény volt, hogy 26 (!) év után a Messiah is új albummal jelentkezett. 12 év kihagyás után a Benediction is korrekt lemezt tett le az asztalra.

Majka: Nem is tudom. Felfedeztem magamnak pár zenekart, de ezek nem 2020-as lemezek, szóval nem nagyon jut semmi az eszembe. Az óbaroki kiruccanás mondjuk odacsapott, remélem, lesz még folytatása.

Novák Norbert: A koronavírus-járvány ellenére nem egy nagyon jó lemez jelent meg a régi nagyoktól (Armored Saint, Fates Warning stb.).

Reaper: Az, hogy még nem dőltek be a zenekarok!

Sipy: Lehet fütyülni, de nekem nagyon bejön a két előzetes Hooligans nóta! Ha az egész album ilyen lesz, akkor tuti veszek egy Hooligans-os pólót!!! 🙂

Size: Dávid Laci szabadidőnadrágja!! HEHEHEHE!!

Zozzie: A Psychotic Waltz visszatérő albuma méltó volt a zenekarhoz, valamint a Killer Be Killed új lemeze bizonyult még számomra kellemes meglepetésnek.

2.) És mi volt az év csalódása, kellemetlen híre? (nem album!)

Bársony Péter: A sok haláleset, ami végigpusztította az évet: Neil Peart, Ken Hensley, Eddie Van Halen, Balázs Fecó, Benkő László…

Buga B: Most tekintsünk el a COVID-19-től (vagy hát lényegében mégsem), így azt hiszem, metal-vonalon a rengeteg elhunyt rockzenész tette keserűbbé az évemet. Rég kellett ennyi nagy egyéniségtől búcsúznunk egyetlen esztendő alatt.

Coly: Az év legnagyobb tragédiája a COVID-19 járvány, amelynek hatására számos, nagyon várt koncert elmaradt, lemezmegjelenések csúsztak át a következő évre. Részben ezzel a pandémiával összefüggésben, idén is számos remek muzsikust veszítettünk el. Ami még negatív történés, hogy Dávid Laci és Zozzie – életük egyéb történései miatt – nem tudtak/tudnak olyan aktívan részt venni a szerkesztőség munkájában, mint korábban.

Dávid László: Sajnos abból rengeteg volt, gondolok itt a rengeteg elvesztett muzsikusra, de a sport világában is történtek számomra nem várt, megdöbbentő, sokkoló tragédiák. Diego Armando Maradona, Papa Bouba Diop és Paolo Rossi halála különösen szíven ütött.

Gabrielkiss: Egy legendás zenész halálhíre egyértelműen a legrosszabb hír, ami egy rock/metal rajongót érhet. Idén sajnos nagyon sok kiváló muzsikust veszítettünk el, közülük egyértelműen Eddie Van Halen halála sokkolt a leginkább. El sem akartam hinni. Ő az én szememben több volt, mint sima gitárhős: legenda, isten stb. … Ő volt EDDIE VAN HALEN, érted… Az a figura, aki mindig itt volt, és valahogy azt hittük, hogy mindig is itt lesz. De persze az összes többi nagy zenész halála is tragédia, pótolhatatlan veszteség a műfaj számára.

haragSICK: Ez az év úgy, ahogy van… a csalódás oka a buta és gerinctelen politikusok (Mitől lennének mások? A karrieren és a pénzen kívül másuk nincs – tévedés! Hatalmuk is sajnos…) no meg a COVID-19… Siralmas, hogy nem oszlott fel az Ektomorf és a Machine Head (pedig már ideje lenne), és csalódás, hogy vagy 25 évet kellett várni, mire Burton C. Bell-t kicsapták a Fear Factory-ből (a Demanufacture-ön még ügyes volt, de később borzalmas, élőben meg egyenesen szánalmas!!!).

John Quail: Az Ozzy/Judas Priest bécsi koncert februárról novemberre halasztása (Ozzy egészsége miatt), majd a novemberi koncert végleges törlése (a COVID-19 miatt). A Jag Panzer őszi, magyarországi koncertjének elmaradása (szintén a COVID-19 miatt). Az új Agent Steel lemez 2021-re halasztása (elsősorban John Cyriis miatt, ettől függetlenül imádom a brazil fickó művészetét). A „Dinamit 40 koncert” kiadványról lemaradt régi nóták! Nem is értem: nem fért volna el még az az öt nóta a CD-ken és a DVD-n? És vajon miért nem lehetett kiadni Blu-ray változatban is? Kizárt, hogy ne lett volna rá érdeklődés! Nem utolsó sorban pedig a magyar és külföldi zenészlegendák halálhíre.

Laq: A koronavíruson kívül? Nos, ez az év számomra több olyan történést is tartogatott volna, amelyeket a kialakult helyzet egyszerűen lenullázott, mint ha sosem léteztek volna (gondolom, nem én vagyok az egyetlen). Ennél fogva meglehetősen nyűgös az általános hangulatom. A zene világában azt hiszem, nem értek különösebb csalódások (lentebb azért írok egy párat).

Majka: Hogy feloszlott a Slayer. Ja, az nem idén volt. 🙂 A koncertek elmaradása, elhalasztása nagyon rosszul esett.

Novák Norbert: Természetesen a koronavírus, hogy csak a mindenki számára általánosan meghatározó tényezőt említsem.

Reaper: Kinyírták a Dürer Kertet. Elmaradtak a várva várt koncertek, de ez szerintem mindenkit szarul érintett. 😀

Sipy: Hát persze, hogy a COVID miatt lemondott rengeteg koncert és fesztivál!!!

Size: A visszatérő Fermentatio elmaradt tavaszi koncertje és az azt bepótoló koncert elmaradása ősszel.

Zozzie: Bizony, kőkemény év volt 2020. Már unalmas állandóan a járványt emlegetni, de sajnos ez mindenki életét rendesen megkeserítette, sok szempontból is. Remélem, 2021 már sokkal jobb lesz! A legkellemetlenebb egyértelműen az elmaradt koncertek, fesztiválok, és az, hogy a zenészek, művészek, valamint a hozzájuk közel álló stáb tagjai is rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Nekem is van olyan ismerősöm, aki ebből él (hangosító, fesztiválszervező), és idén sajnos kénytelen volt olyan munká(ka)t elvállalni, amelyeket a kényszer szült (fogalmazhatok úgy is, hogy csak megalázó melót talált), hogy el tudja tartani a családját.

3.) Van olyan régi kedvenced, aki ebben az évben olyan albummal rukkolt elő, amitől újra lelkesedni tudtál érte?

Bársony Péter: Nem mondanám nagy kedvencnek, de tisztelem és becsülöm az AC/DC-t, mint zenekart és mint jelenséget. Az, hogy új lemezzel jelentkeztek, még számomra is öröm, noha biztosan nem fogom rojtosra hallgatni.

Buga B: A Thanatos Violent Death Rituals-a pont ilyen volt a számomra. Ezer éve nem követtem a munkásságukat, de ezzel az albummal nagyon odacsaptak, már-már a régi szép időkre emlékeztetően. Kötelező darab a holland mesterektől.

Coly: Mindenekelőtt a Psychotic Waltz, bár legutóbbi albumukért, a The Bleeding-ért is lelkesedtem, de a kettő között ugye csak eltelt 24 esztendő. Ozzy-nak utoljára 1991-ben került ilyen közel hozzám lemeze, de a Tyrant, a Heathen, a Vicious Rumors és az Armored Saint is rég nem látott magasságokba jutott nálam.

Dávid László: Tulajdonképpen a kedvenceimért mindig lelkesedem, esetlegesen gyengébb produkcióikat hajlamos vagyok nekik elnézni. Mindenesetre Ozzy, a Testament, illetve az Anvil idei lemezei nagyon erősre sikerültek.

Gabrielkiss: Szerencsére egyetlen kedvencemre sem sikerült úgy megorrolnom, hogy egy jó lemezzel kelljen helyreállítania a renoméját. Ehelyett inkább mondanék néhány olyan előadót, akik több évtizednyi hallgatás után tértek vissza, hogy egy kiváló lemezt tegyenek le az asztalra: Alcatrazz, Shok Paris, Evildead, Cirith Ungol, Mindless Sinner.

haragSICK: Az új Today Is The Day hatalmas!

John Quail: A Grave Digger az év egyik legjobb albumát szállította le. Az Armored Saint szintén remek anyagot kalapált össze, és az új Vicious Rumors is ott lesz nálam az év végi befutók között.

Laq: A régi kedvencekért folyamatosan lelkesedünk. Azonban voltak olyanok, akik manapság már nem annyira tudnak felizgatni, de idei anyaguk egy kicsit újra meg tudta dobogtatni a szívemet (energiaital nélkül is…). Ilyen volt például a Katatonia és City Burials című lemezük vagy a Napalm Death idei albuma. Ide sorolnám a Paradise Lost legújabb művét is, ami ugyancsak kellemes élmény volt számomra. Az On Thorns I Lay idei albumának is örültem.

Majka: A Heathen mindenképpen; nagyon jó lemezt csináltak, és a Sepultura is erős anyagot adott ki, csak nem kellene a zenekart Sepulturának nevezni.

Novák Norbert: Armored Saint, Böhse Onkelz, Fates Warning, Katatonia.

Reaper: Benediction: Scriptures.

Sipy: A Sepultura. A Chaos A.D. lemezük után elvesztettem az érdeklődésemet a zenéjük iránt. Néhány dal azért tetszett tőlük utána is, de ez a Quadra most sokkal több, mint egy átlag thrash/groove metal album. Gratula!

Size: Benediction.

Zozzie: Sepultura. Igaz, hogy már az előző lemezük is nagyon tetszett, de úgy gondoltam, az csak egyszeri dolog volt, ám szerencsére a Quadra is folytatta ezt az utat, sőt, még rá is tettek egy lapáttal.

4.) Találtál idén olyan fiatal zenekart, aki szerinted a metal jövőjét képviselheti?

Bársony Péter: Az Oranssi Pazuzu ugyan nem ez évi felfedezettem, de a metal alternatív jövőjét jelentheti. A Kraken Duumvirate lemeze viszont friss élmény, és ez is a jövőt jelentheti – de nem biztos, hogy metal zene jövőjét.

Buga B: Kimondottan nemrég alakult, ígéretes zenekart nem találtam, de amíg olyan gyöngyszemek vannak elfekvőben, mint a Bütcher vagy a Warbringer, akikkel még van ismerkedni valóm, addig azt hiszem, a metal jövője biztosított.

Coly: Persze, többet is. A Hazzerd és az Eisenhauer is ebben az évben adta ki második nagylemezét, amivel egyértelműen szintet léptek. Ha a jövőben is hozzák ezt a minőséget, a legnagyobbak között a helyük. A Spirit Adrift már az előző anyaga óta is sokkal több, mint reménység, idei albumuk nemcsak nálam kerül(t) be 2020 legjobb alkotásai közé. A Sodom-renegátokat is felvonultató Bonded-del is számolni kell a jövőben, a három hölgyből álló High Priestess-től is várom a magnum opust, a Nuclear Power Trio pedig izgalmas kísérlettel állt elő, kíváncsi vagyok, az elkövetkező években is fenn tudják-e tartani maguk iránt az érdeklődést.

Dávid László: Miután nincs új a nap alatt, idén sem születtek világmegváltó alkotások. (Vagy voltak, csak elszaladtak mellettem.) Mindenesetre olyan csapatokban, mint a Traveler, a Stallion, a Satan’s Fall, a Lady Beast, a Terrifiant vagy a Steel Night (noha ők idén nem adtak ki új anyagot) látom a potenciált hosszútávon.

Gabrielkiss: Hát, idén sem találtam meg azt a zenekart, amiben a jövő Eddie Van Halen-je játszik. Hozzáteszem, személy szerint nem is igazán igénylem a műfaj megreformálását.

haragSICK: Huhh, ez nehéz kérdés, de az új Ghost Toast anyag rejteget olyan értékeket, amelyek a jövőt is hozhatják.

John Quail: Sajnálom, de egy név sem ugrik be.

Laq: Nem annyira fiatalok, de idén két olyan zenekar lopta be magát a szívembe, akiket azelőtt nem ismertem: a Psychonaut 4 és az Orbit Culture. Szerintem ők igencsak figyelemre méltók.

Majka: Sajnos nem, pedig vadászom az új zenekarokat, és nehezen adom fel. Vagyis az ausztrál Meshiaak 2019-es lemezét mondanám, ami nagyon bejött nekem, mert egyedi és újszerű is.

Novák Norbert: Szerintem nem lesz több, olyan mértékben a metal jövőjét meghatározó csapat, mint amilyeneket a 70-es (Black Sabbath), a 80-as (Metallica), vagy a 90-es években (System Of A Down) felépítettek. Ha lesznek is tehetséges formációk, meg fog oszlani köztük a figyelem. Ha nem lesznek koncertek, a zenekaroknak még nehezebb lesz egyáltalán létezni és motivációt szerezni. Így egyáltalán már annak is örülök, ha továbbviszik a metal tradícióját, és a már meglévő elemekből valami egyedit tudnak létrehozni, még ha nem is olyan mértékben, mint amihez a 80-as években, az alstílusok kialakulásánál hozzá voltunk szokva.

Reaper: Hááát, az idei év ezen a téren is felejtős. Vagy csak elkerülte a figyelmemet az ifjú titánok tülekedése? 🙂

Sipy: Nem.

Size: Nem!

Zozzie: Idén nem igazán leltem fiatal zenekarokra. Talán az Uada-t mondhatom kellemes meglepetésnek, mint újabb bandát (2014-ben alakultak, ebben az évben jelent meg a harmadik nagylemezük).

(17.30-kor folytatjuk)