Vitvingod: Exortus Solis (2020)

A debreceni, egyszemélyes Vitvingod egy idei albumáról nem is olyan rég írtam már (itt), így kihagynám a háttér-információk ismertetését, inkább nézzük, mit is rejteget a progresszív instrumentális szárnyalás legújabb lebegése!

A külsőségekre és a hangzásra megint csak nem lehet panasz, az elsőt egy minszki művész, bizonyos Margoat követte el, utóbbit pedig ismét Kalamár Ádám passzította össze: tiszta hangzás, tökéletes egyensúly, amely az utolsó lágy dallamig kihallható. A dobokat újra a program biztosítja, míg az összes többi hangszerért a projekt főkolomposa a felelős, ahogy azt már Balázstól a hallgatói megszokhatták. A 25 darabra limitált digi-pack egy újabb varázslattal lepi meg a kellemesre és kikapcsolódásra éhes, megfáradt lelket.

Ahogy a Venatio kapcsán is elmondtam, a Vitvingod egyszerre post-rock és mégsem – sokkal felszínesebb és egyben színesebb is –; ez egy játék a hangokkal, hangulatokkal, színekkel és érzésekkel. Ami az Exortus Solis és a Venatio között számottevően eltérő, hogy Pallai művész úr itt sokkal jobban elrugaszkodik a tőle megszokott alapoktól, mondhatni, néhol gyorsabb, illetve jammelős és egyben gitár-centrikusabb is. Színes kavalkád, hangulatösvény, örvénylés és lenyugvás egyben, amely ennek ellenére is mindvégig tiszta marad, mint egy a messzi hegyekből csörgedező forrás.

Az egyik legerősebb dal a World Is on Fire, amely már post-rock szerzemény, illetve a maga borongós, építkezős lépegetésével a Phoenix tartogat nagyon jó pillanatokat. Az egész anyagról elmondható, hogy erősebb és mélyebb lett, mint elődje. Garantált kikapcsolódás, léleksimogató dallamok és gyönyörű világ tárul elénk az Exortus Solis hallgatása közben, ami esélyt biztosít, hogy egy kicsit kiszakadjunk a mindennapok szürkeségéből vagy éppen magunk mögött tudjuk a jelen és a közelmúlt gondjait. Olyasmi ez, mint egy jóféle rakéta, izzítjuk, majd mélyeket szívunk belőle, és a kifújt füst bizsergő játékosságával bezár egy pár ajtót…

Van úgy, hogy nem érzem azt, hogy valamit tovább kellene boncolgatni, hiszen ha röviden is, de összefoglaltam, hogy mit véltem felfedezni és mennyire elvarázsolt egy anyag ez. Mondjuk, nem bánnám, ha néhol kapnánk riffeket is, amelyektől ez a fajta kellemes súlytalanság fogósabbá, erőteljesebbé válna, hiszen Balázs mindig a felszínt súrolja, nem merül a mélységekbe, a kellemes és a vidáman borongós kavalkádja között lépked, és éppen ezért nem post-rock, hanem valami más az, amit csinál: szabad önkifejezés, magasröptű utazás és zötykölődéstől mentes landolás…

Szerzői limitált digi-pack kiadás

https://vitvingod.bandcamp.com

01. Ignis Ardens (3:05)
02. The Last Eclipse (3:45)
03. Vulpes versus Vulpes (4:09)
04. Burn to Ashes (3:19)
05. World Is on Fire (2:39)
06. Rivers of Lava (2:28)
07. Into Black Flames (3:45)
08. Phoenix (3:42)

A cikk szerzője: haragSICK 38 további cikk
A NUskull és a Fémforgács web'zine-ek egykori szerkesztője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*