Nem szeretném különösebben bemutatni a fővárosi brigádot, hiszen nem is olyan régen értekeztem 2010-es, Halcyon Days című albumukról – aki esetleg lemaradt volna róla, vagy nem ismerné őket, itt pótolhatja a mulasztást.
Eltelt újabb 10 év, változott a logó és részben a tagság is, no meg persze a muzsika is másabb lett. A debütnek szánt anyagon annyi hatás érvényesült, hogy gyakran éreztem: ez így egyben már túlzás is. Nos, például az Amorphis Elegy albumának dallamait idéző világ a múlté – csak a bónuszként lemezre került War Within-ben érezni, hiszen az gyakorlatilag a Halcyon-os War akusztikus koncertekre hangszerelt változata, amit 2015-ben vettek fel a Kultúrpart Stúdióban. A dal érdekessége, hogy a Rockmaratonon nyertek egy dalnyi stúdióidőt, és a felvételen még az akkori tagok (Erdei Attila, Hegyaljai-Boros Zoltán, Dmitry Pronin) zenélnek.
Az Opeth sem lüktet már olyan erősen, ahogy az Anathema- és Tiamat-hatás is gyengült valamennyit, a Katatonia-utánérzés és a progresszív jellegű lavírozás az, ami megmaradt, amelynek köszönhetően nagyon színes az, amit hallunk. A The Divine Rest sokkal letisztultabb és tudatosabban építkező, mint elődje volt. Itt is rengeteg témát kapunk, a dalokban itt-ott vannak olyan különálló részek, amelyek idővel valahogy mégis eggyé olvadnak, ám a nóták alapstruktúrája sokkal asszertívebb; olyan érzésem van, mintha nem is hazai csapat albumát hallgatnám, hanem valami ezeréves, nemzetközi, progresszív gothic brigád dobta volna piacra legújabb összeröffenését!
S mindez nem a vendégzenészeknek köszönhető, bár kétségtelen, hogy tovább színesítették a felhozatalt. A Thy Catafalque-os Kátai Tamás például a Wrong Heaven-ben játszik billentyűs hangszereken; a volt basszeros Hegyaljai-Boros Zoltán az egész albumon besegít, kivéve a The Divine Rest cím dalt – őt amúgy a Without Face-ből ismerheti a nagyérdemű. Sorolható még a lista: Mikus Tamás az Agregatorból a Silent Earth című nótában teszi tiszteletét, a számomra eddig ismeretlen Pettenkoffer Zsofi kellemes hangjával varázsolja el a hallgatót; ahogy őt hallgattam, önkéntelenül – és némi sarkítással – a norvég Dismal Euphony neve rémlett fel előttem; Bebesi Ábel pedig a gyerekhangért felelős.
De mint már fentebb említettem, nem azért bivalyerős az új Reason, mert a vendégzenészekkel el lehet adni, vagy mert ők olyan hatalmas pluszt tesznek hozzá a lemezhez, hanem mert hihetetlenül jól és nemzetközi szinten rakták össze. Megjelentek a súlyosabb és mélyebb témák, amiben Vándor Erik (Eibon, Tesstimony) is közrejátszott, ám közben megmaradt a kellemes és progresszív, egyszerre szabad szellemű és megtört, megkeseredett jelleg is, ami tipikusan jellemző Horváth Attila zenei pályafutására. Amúgy ő ül a billentyűk mögött is – az egyetlen kivétel a sokat emlegetett záró tétel, a War Within, amiben az orosz-ukrán Dmitry Pronyin bűvészkedik, illetve a Kátai Tamás uralta Wrong Heaven.
A kellemes és borongós dallamok, a monumentális témák, a nehezen felejthető – hallgatás után is a fejekben cikázó – melódiák, a megkomponált struktúra, a komplex zenei tudás mind jellemzők az új anyagra, azonban – ellentétben a Halcyon Days-zel – a The Divine Rest csak ott virtuóz, ahol annak kell lennie. A Katatonia hatása modern metal elemekkel, egy pár helyen erősen death metal-orientált, súlyos alapokkal egészült ki, és megjelent a Paradise Lost jellegű szemlélődés is, azonban korántsem copy’n’paste kisipari munkaként!
A külsőségekért Jekkel Csaba a felelős, a borító hasonlóan minőségi munka, mint amit a CD is rejt. Csaba hosszasan mesél (itt) a kulisszák mögötti dolgokról, és így az is kiderült, hogy Nail Records limitáltan, digipack formátumban is piacra dobta a The Divine Rest-et. Megjegyzem, a Gyöngyösről indult gyászhuszárokkal nagyot szakítottak, hiszen a nemzetközi színtéren is megállják a helyüket az azóta igazi zenésszé vált hazai büszkeségek. Igen, büszkék lehetünk rájuk, különösen, ha azt nézem, hogy sokszor mennyire lerágott csontokat és ötlettelen semmiket adnak ki az egykor jobb időket megélt nagy metal kiadók, a Nuclear Blast, a Music For Nations, a Century Media, vagy a Roadrunner Records. Innen nézve a The Divine Rest végre nem egy üres stílusgyakorlat, hanem egy ízig-vérig lélegző, mégis haldokló mestermű!
A bónuszdalt leszámítva az anyagot Szentendrén, az RX stúdióban vették fel. Az említett War Within hangzása csak minimálisan tér el a nagy egésztől – ám zeneileg merőben más.
A lemezen tehát komplex gothic metalt kapunk, technikás és progresszív doom, valamint melodikus death metal gyűrődésekkel, mégis elmondható, hogy a teljes album tiszta és végletekig lesimított, kellemes melankólia, rengeteg felejthetetlen dallammal és az első perctől az utolsóig jól felépített, mélabús burjánzással. A The Divine Rest tipikusan az a hazai anyag, amit szigorúan górcső alá véve sem találunk benne hibát vagy kivetnivalót. Egy tökéletes album, amelyet csak maximális pontszámmal lehet jutalmazni. Remek ötlet volt a HammerWorld részéről, hogy az októberi lapszámhoz ez is jár ajándékba, így még több emberhez juthat el a CD. A Reason jövője tehát jelen pillanatban atombiztosnak tűnik, aminek csak örülhetünk, hiszen keményen megdolgoztak érte!
Kiadta a Nail Records (limitáltan digipack-en is)
https://reason7.bandcamp.com/
https://www.facebook.com/ReasonMetal
http://www.reason.hu/
https://www.youtube.com/user/ReasonMetal
1. Messiah (5:13)
2. Silent Earth (5:35)
3. Brother (3:53)
4. Wrong Heaven (6:47)
5. Rise (5:51)
6. Titans (4:58)
7. We, Creators (4:51)
8. The Divine Rest (5:42)
9. War Within (bónusz) (04:01)
Leave a Reply