Reason: Halcyon Days (2010)

A fővárosi Reason nem kapkod el semmit. 1994-es gyöngyösi megalakulásuk óta mindenből kettő lett nekik: demó, EP és nagylemez is – utóbbiból pár hete jelent meg a második, The Divine Rest címmel a Nail Records égisze alatt. Éppen ennek okán írok az első anyagról, ami most szeptemberben múlt 10 éves. Túl nagy port nem kavart, de azokhoz eljutott, akiknek szánták; a hazai gothic-doom rajongók körében ezzel a szerzőiben megjelent debüttel lettek igazán ismertek. A felállás terén csak Horváth Attila (gitár, vokálok), illetve Dudás Gábor (ének) az alapító tag, a többiek személye az idők során folyamatosan változott. Ami van, hogy jót tesz egy társaságnak, és van, hogy nem – a Reason esetében ez szerencsésen alakult, zenéjük így színesebbé vált, annak ellenére, hogy az inkább a fekete és a szomorú szürke tónusai között tündököl, és csak néhol tűnik fel benne pár lágyabb skálán mozgó szín.

Azt már elsőre is le kell, hogy szegezzük, hogy a hangzás nagyon egyben van: hihetetlenül tiszta és erőteljes, és mégsem túlkevert – egyszóval az Audioplanet stúdió jó munkát végzett. A másik a szemet gyönyörködtető borító, ami Hanza Pál digitális ecsetét dicséri. És bár a szóban forgó anyagot mindenhol nagylemezként aposztrofálják, ennek ellenére – hosszából és a szerzői kiadásból kifolyólag – én inkább EP-nek tartom.

A Reason tagsága valószínűleg egy párszor átpörgette a Katatonia Tonight’s Decision és Last Fair Deal Gone Down korongját, mielőtt nekiestek volna a dalok megírásának – mert ennek a két anyagnak a hatása és zenei atmoszférája iszonyatosan érezhető –, ahogy néhol a korai Amorphis (az Elegy időszaka), illetve az October Tide neve tűnik fel. Az Opeth és a Tiamat, illetve az Anathema (A Fine Day to Exit, no meg A Natural Disaster időszaka) pedig a másik három résztvevő, amelyeket nehéz lenne tagadni. A zenei megoldások, a dinamikus ritmusok és a progresszív jelleg miatt azonban az Opeth és a Katatonia (a korong nagy részén a Jonas Renkse-féle énektónus érvényesül) a legmeghatározóbb.

Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű. Az említett skatulyát csak azért próbáltam már így, az elején ennyire belőni, hogy nagyjából be tudjuk határolni a hazai gothic brigádot. Külön kiemelném Horváth Attila virtuóz gitárjátékát: olyan dalokban kapott komoly szerepet változatos, már-már jammelős, egyedi ízű stílusa, mint például az October, az Exodus vagy a megosztó záró tétel, amiben iszonyatosan igényes szólófutamokat kapunk. Megemlíthető még a billentyűkért felelős orosz-ukrán Dmitry Pronin, aki tökéletesen érezte, hogy mennyire van létjogosultsága annak a varázslatos atmoszférának, amivel feltölti a dalokat (egy dalban az idei albumon is vendégeskedett), de az egész zenekar nagyon egyben van, minőségi zene és zenészek!

Itthon nem sok olyan csapatot tudnék megemlíteni, akik ebben a stílusban ilyen szintű produkciót tettek volna le arra a bizonyos asztalra, de azért nézzük csak! A Without Face a kezdetekben, még ha underground módon is, de nagy reményekkel telve indult, aztán lassan kifulladt. A The Dethroners nem mozog ennyi sík között, a Veil of Sin más közegből indult, és az Age of Midgard rejtett szépségei ellenére se jutott sehová. A hazai halmaz olyan meghatározó alapbandákkal folytatható még, mint a Land of Charon vagy az Árnyak; fájó kimondani, de ők sosem próbáltak olyan magasságokba kapaszkodni, sem zeneileg, sem pedig koncepció terén, mint a Reason – ők egyszerűen csak riffek és sorok mögé rejtették érzéseiket, és ez nagyon jól működött. A lista olyan ismertebb, jeles, hasonszőrű bandákkal folytatható, mint az Autumn Twilight vagy a Green Division, a Vale of Tears, a Dharma, a De Facto, az Astrodust, a Subcortic, a Tales of Evening, az Echonald, az Ideas, vagy a Leecher. Egytől-egyig minőségi zenék, de egyik sem próbálkozik meg azzal, amivel a Halcyon Days – és éppen ezt érzem én annyira egyedinek (a nagy nemzetközi nevek hatása ellenére is), hogy egy alapvetően csontig elkoptatott stílusban mernek és tudnak egy ilyen anyagot alkotni!

Zeneileg nagyon szerteágazó, amivel a Reason próbálkozik, néhol egy kicsit túlzásokba is esnek, és felrúgják a dal normális struktúráját, azonban ezek csak elenyészően tűnnek fárasztónak vagy izzadságszagúnak (az Elegy jellegű népies túlburjánzást én már néhol túl soknak, mondhatni, feleslegesnek, zavarónak érzem).

Az alapskála a dark, a gothic metal és a doom, ami a progresszivitás színes elegyével egészül ki, amibe olykor némi death metal jelleg is becsúszik. Tehát az a színekben nem gazdag, mégsem csupán éjfekete muzsika ez, amiben el lehet veszni, és egy pár hallgatás után mégiscsak sokfélének és koloritnak tűnik a produkció, amelynek profizmusáról és az összképről nehéz nem elismerően beszélni.

A melankolikus világ remek váltásokkal dolgozik, az egyik merengő könnycseppből a másikba jutunk, a zene pedig örvénylik-burjánzik, aminek köszönhetően az anyag szinte sehol nem ül le (kivétel talán a Relief, ami alapvetően egy remek dal, azonban színessége és végletekig megkomponáltsága nekem már túl epikus; megjegyzem, a vége felé a vokálnak iszonyatosan Aaron Stainthorpe /My Dying Bride/ tónusa van). Tovább és tovább építkezik, ezek néhol túlságosan is felül próbálják írni azt, ami az anyag valójában. De tegyük hozzá, a debüt 10 éves, és dark huszáraink igyekeztek mindent összegyúrni, ami a tarsolyukban volt. Talán ennek is köszönhető, hogy a 33 perces anyag egyszerre tűnik hosszabbnak és rövidebbnek is. Ezzel a paradoxonnal ritkán találkozom, de a Reason esetében talán arról van szó, amit a borító is olyan jól reprezentál (valaminek az átmenete konkrét vagy meg nem határozható mezsgyével): a téli napfordulót megelőző és követő hét nap… Valami közé bezárva, és mégis lebegve… Egyszerre repít ez a zene és csonkítja meg magát, vedli le szárnyait.

Ebben a hónapban jelent meg a csapat második nagylemeze, amiről pár hét múlva értekezem, de a YouTube-on már csekkolható a Brother, amiből megint csak egy újabb arcukat ismerhetjük meg: lesarkítva olyan, mintha egy Paradise Lost- és egy Katatonia-interpretáció lenne ügyesen összeillesztve. A budapesti csapatra érdemes lesz odafigyelni a jövőben! Végezetül, ha a debütöt pontoznom kellene, akkor minimálisan kapnának kevesebbet a maximálisnál, de egy tízéves anyagot nem pontozok, szóval ettől eltekintenék. Azonban ha valakinek van egy eladó példánya, szívesen megszabadítanám tőle!

Szerzői kiadás (2010)

1 Healer (4:53)
2 War (4:20)
3 October (Dead Asleep) (7:49)
4 Black Horizon (6:03)
5 Exodus (4:04)
6 Relief (5:35)

https://reason7.bandcamp.com/
https://www.facebook.com/ReasonMetal
http://www.reason.hu/

A cikk szerzője: haragSICK 38 további cikk
A NUskull és a Fémforgács web'zine-ek egykori szerkesztője.

1 Trackback / Pingback

  1. Reason: The Divine Rest (2020) – Rattle Inc.

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*