Purnama: Flame of Rebellion (2020)

A közelmúltban útjára indított játéksorozatunk révén jutott eszembe, hogy akár csak a szűkebb régiónknál, Közép-Európánál maradva is létezik több olyan nemzet, amelyek kapcsán csaknem három évtizedes metalos múltam ellenére sem tudnék felsorolni három, Coly által kért bandanevet. Siralmasan állok a szlovák, a horvát, a román és az ukrán mezőnnyel, egy kicsit távolabbra tekintve, a cseh színtér kapcsán is hátránnyal indulnék. Persze ismerem az olyan csapatokat, mint a Fleshless, a Törr, a Root, a Tudor, a Master’s Hammer vagy a Maniac Butcher, de ezek egyrészt több évtizede aktív bandák, másrészt egyiket sem mondanám titkos favoritomnak. Ha viszont főszerkesztőnk most indítana egy cseh nemzeti játékot, már lenne egy fix első helyezettem. De lássuk, mit is takar a Purnama név!

A 2011-ben Turnovban alakult zenekar alapvetően black metalban utazik. A stílust azonban nem a szűkre szabott keretek között értelmezik, hanem death, illetve thrash metalos elemekkel is fűszerezik. A csapat háromnegyede a progresszív death metalos New Hate Form színeiben is aktív, az énekes-basszusgitáros Pavel Bukvic az Act of God soraiban a thrash-ben szintúgy kipróbálta már magát, egy további bandában pedig doom-os death metalban utazik. A Purnamában pedig ezt az összes hatást egymásnak engedték.

A mix – így utólag visszaásva a csapat nem is olyan távoli múltjába – már a debütáló Lioness esetében is remekül működött. Az első korongon 34 percben adagolták azt a fajta extrém metalt, amelyhez mindent egybegyúrtak, ami említésre méltó a XXI. század szélsőséges fémzenéjében. Azon a lemezen a különféle alirányzatok nagyjából azonos arányban képviseltették magukat. Az első lemez eredetileg csak szerzői formában jelent meg, de a 2020-as Flame of Rebellion underground sikerének farvizén a Slovak Metal Army idén újra megjelentette a korongot.

Rátérve a Lázadás lángjára, a srácok szintet léptek az új CD-vel. A zenei irányon is változtattak, egyúttal minden alkotóelem professzionálisabb a Lionesshez képest. Eleve a frontborító is komolyabb, mint az első album oroszlános képe. A külsőségeknél maradva, a tagok a black metalos arcfestést is behozták a képbe. A hangzás jóval ütősebb lett, a korong megszólalása az elsősorban King Diamond gitárosaként ismert, itt producerként közreműködő Andy LaRocque érdeme. A dalszövegek szintén összetettebbek, mint a három évvel ezelőtti CD esetében voltak. A lemez hossza ezúttal is alig haladja meg a fél órát. Közhely, de ebből az extrém metalból ennél több nekem nem is kell.

A CD egy hosszú, szimfonikus alapú, szöveges intróval kezdődik, döglegyek zúgásával, illetve csatazajjal színesítve. A tényleges nyitódal, a Nature Will Remain egyértelművé teszi, hogy az arányok alaposan eltolódtak a black metal irányába. Míg az első korongon a black metal csak az egyik alkotóelem volt, a Flame of Rebellion esetében már ez az origo. Az alapvetően középtempós dalban akad egy szélvihar sebességű tekerés is, ami az első albumra nem igazán volt jellemző.

A Rebellion egy olyan témával kezdődik, amilyet extrém progresszív metal bandák lemezein hallhatunk. A csehek magabiztosan kezelik a hangszereket, nem a maszatolás megy, hanem rendesen felépítették a dalokat. A billentyűs középrész a szimfonikus black metal nagyjait idézi.

A Light the Void is nagy zenei ívet ír le négy és fél percben, az extrém énekhangok teljes skáláját felvonultatva. A hangzás kapcsán kiemelendő, hogy a legintenzívebb pusztítás közepette is tisztán hallható a kiváló bőgőjáték.

A Prometheus eleje tiszta Emperor, de a címe ellenére nem Ihsahnék negyedik korongjához áll közel, hanem a 90-es évek végének Emperorjához. Ennek a fantasztikus szerzeménynek a nyitánya akár az Anthems lemezen is szerepelhetne. Többet nem is akarok áradozni róla, aki nem teljes lemezekben gondolkodik, annak ezzel a dallal érdemes először megismerkednie!

A Dark Flames egy gyors, technikás death metal nótaként indul, majd a black és a death metal határán egyensúlyoz. Hasonló a Phoenix is, amelyben a srácok az album legkomolyabb technikai bemutatóját tartják.

A záró nóta, a Song for Victory már csak kegyelemdöfés megtépázott hallójáratainknak, egyben a lemez esszenciája, amibe mindent belesűrítettek, amit az azt megelőző harminc percben elővezettek.

A Purnama nálam már nem reménység, hanem az idei év egyik nagy felfedezettje. Aki nem irtózik az olyan black metaltól, ahol a hangszeresek zenélni is tudnak, illetve a hangzáskép is áttekinthető, ne hagyja ki a Flame of Rebellion-t!

Várom a cseh bandákat rangsoroló játékot, remélem, addigra néhány olvasónk is felfedezi magának ezt a tehetséges négyest!

Nameless

About Rattle Inc. 292 Articles
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*