„Óriási élmény, máig hihetetlen kaland volt”

Körmi emlékezik az 1990-es Clash of the Titans turnéra

30 évvel ezelőtt bonyolították le minden idők egyik legerősebb turnéját, a Clash of the Titans-t. A Megadeth, a Slayer, a Testament és a Suicidal Tendencies neveivel fémjelzett koncertsorozat egyben a thrash virágkorának a végét is szimbolizálta. A közönség soraiban több honfitársunk is ott volt, például a Cadaveres gitárosa/főnöke, Körmöczi Péter. Az alábbiakban vele idéztetem fel élményeit.

Körmi, miután te is jelen voltál a turné müncheni állomásán, arra kérlek, tarts nekünk erről a rendezvényről egy történelmi beszámolót!

Szuper, szívesen összeszedem az emlékeimet így, 30 év távlatából!

Hogyan, honnan szereztél tudomást az eseményről? Ez volt életed első külföldi koncertje?

Ebben az időszakban főként a német Metal Hammer magazinból lehetett tájékozódni. A szokásos havi egy-két szombati kazettamásolós körünk alkalmával vettünk külföldi magazinokat, Jó esetben Pesten, a menő lemezboltokban lehetett kapni belőlük. Talán innen szereztünk tudomást vagy egy-két idősebb cimborán keresztül, már nem emlékszem. Nem ez volt az első külföldi bulim: 1990. május 19-én Illés Gábor haverommal „ugrottunk ki” Hannoverbe egy Metallica koncertre. Harmadikos gimisek voltunk, vonattal utaztunk, több átszállással. Elég izgalmas volt: Nyugat-Berlin, Kelet Berlin, egy hálózsákkal. Warrior Soul, Bonham és Dio voltak előtte, nyilván ez is óriási élmény, máig hihetetlen kaland volt.

Tapasztalt koncertlátogatónak számítottál?

Nem mondanám. Helyi szinten néhány Beatrice, RH+ és pár nagyobb bulin voltam túl, kezdve a Metallica ’88-as pesti bulijával és pár sulis kis koncerttel. Nyilván nem is volt annyi koncert, örültünk Pesten a TMC-s buliknak, ahol először láthattunk modern magyar metal bandákat. Ennek tükrében elég nagy merészség volt nekivágni ezeknek a külföldi utaknak, nem is tudom, mire gondoltam amúgy. Annyira naiv voltam, de mégis bizakodtam, hogy odajutunk, szerzünk jegyet és lesz buli is. Semmiféle buktatóra nem számítottam, pedig utólag belegondolva akadt volna bőven.

A metalon belül a thrash volt számodra a fő csapásirány?

Abban az időben 100 százalékosan. A korai Metallica lemezek mellé gyorsan jött nálam a Slayer, Anthrax, Testament, Megadeth, Exodus, Death Angel, Sepultura vonal, megtámogatva néhány punk és HC zenekarral: D.R.I., G.B.H., Suicidal Tendencies. Semmi másra nem voltam igazán nyitott abban az időben.

Hogyan történt az utazás, a jegyvásárlás megszervezése, a bulira való felkészülés? Egyáltalán, ki hozta tető alá az utat?

A tervünk először az volt, hogy oda-vissza stoppal megyünk, de aztán támadt némi bonyodalom, így Nemes Gabi útitársammal végül egy IBUSZ-os müncheni sörfesztiválos útra fizettünk be, így a kiút tuti volt, visszafelé maradt a stoppolás. Jegyünk persze nem volt, sőt, elég kilátástalannak is tűnt a helyzetünk, full telt házas volt a buli, kész csoda, hogy lett végül jegyünk, köszönhetően a magyar találékonyságnak.

Mikor indultatok, és hogyan telt a Münchenig tartó út?

Előző nap indultunk egy Ikarussal. Volt egy üveg Vodkánk és két kiló almánk, körülöttünk 30-40 nyugger. Komoly volt. A leszállásnál jeleztük, hogy bennünket nem kell majd várni, aztán elindultunk. Azt sem tudtuk, merre kell mennünk. Gyalog keveredtünk el valahogy a csarnokig, talán egy térképünk volt… 🙂

Alapvetően Münchent lőttétek be úti célnak?

Alapvetően a koncertet! 🙂

A turné összesen 18 európai állomásból állt. Szerinted lett volna igény további helyszínekre is? Magyarországon is le lehetett volna kötni egy C.O.T.T. bulit?

Ezt nem tudom, 17 évesen nem volt nagy rálátásom a dolgokra. A németek nagyon élvezték a koncertet, de sok magyar is volt kint (Tamási brigád: Lovász Laci, Boszkó, Győri Szilárd, pestiek Tizivel, Somogyiék a TMC-ból), és persze cseh, lengyel, osztrák zászlókat is láttam.

Volt időtök Münchenben körülnézni?

A sörfesztiválon biztos, hogy jártunk, az sem volt kis emlék, de aztán igyekeztünk a bulira, mert ugye nem volt jegyünk.

A koncertre a Rudi-Sedlmayer Halléban került sor. Mekkora volt a helyiség?

Telt ház volt. Közepes méretű csarnok lehetett, négy-ötezer férőhelyes, vagy talán egy kicsivel nagyobb.

Zökkenőmentesen jutottatok be a terembe?

Azt nem mondanám. Sokunknak nem volt jegye, minden átmenet nélkül, felváltva nyitogattak ki a pénztárak, és 5-10 jegyet adogattak még el. Nagy tülekedés volt, de szerencsénkre lett jegyünk, és már nyomultunk is befelé! A mai napig nem tudom pontosan felidézni a történteket, de valahogy szerencsések voltunk, és az utolsó pillanatban minden összeállt.

Milyen volt a merch pult kínálata?

Erről semmi emlékem. Pénzünk nem igazán volt, úgyhogy az kimaradt. Talán nem is láttam, nem emlékszem.

Négy zenekar, a Slayer, a Megadeth, a Testament és a Suicidal Tendencies kelt útra annak idején; te elégedett voltál a felhozatallal vagy változtattál volna rajta?

Álomszerű volt ez így!

Arra kérlek, beszélj magáról a koncertről, az élményeidről, a bandák setlist-jeiről, illetve mindenről, ami eszedbe jut!

Suicidal You Can’t Bring Me Down kezdés, aztán nagyon gyorsan történt minden. Mindegyik bandának volt új lemeze, azt promózták. Nálam abban az időben a Slayer és a Megadeth volt a csúcs, akik nagyon erős programmal jöttek (mellékelve). Ülőjegyünk volt, nem is a legjobb helyre, de örültünk, hogy bent lehettünk, és tanúi lehettünk ennek az egésznek. Tátott szájjal néztem, és fel sem fogtam, mi is történik valójában. Hihetetlen volt az egész, kint, a koncertet megelőzően még Jeff Hanneman-nal is sikerült találkoznunk, és aláíratni a jegyünket.

Ahogy te is említetted, mindegyik együttes az éppen akkoriban megjelent lemezét promotálta. Neked mennyire tetszettek azok az anyagok a bandák korábbi műveihez képest?

Visszagondolva, mindegyik tetszett. Ütős lemezek voltak. Ez a korszak abszolút csúcspont volt, erős lemezekkel, erős turnékkal.

A Slayerrel kapcsolatban arra vagyok kíváncsi, hogy te drasztikus váltásnak élted meg a South of Heaven-t a Reign in Blood-hoz viszonyítva, illetve szerinted a Seasons in the Abyss-szel kiköszörülték a csorbát?

A felsorolt három lemez számomra a legerősebb a Slayertől. Hibátlan anyagok, kár lenne bármelyikbe is belekötni. Valamennyi alap, nem tudom elképzelni, hogy valaha is születni fognak erősebb lemezek egy zenekar életében. Ráadásul egymás után ekkora mesterművek!

Szerinted a thrasherek igényeit maradéktalanul kielégítő turné volt?

Persze!!!!!!

A koncert után azonnal indultatok is haza vagy Münchenben töltöttétek az éjszakát? Hogyan telt a visszaút?

Rögtön indult a stoppolás, két nap gyötrelem után értünk haza, de megérte.

Gondolom, napokig, hetekig a buli hatása alatt voltál…

🙂 A mai napig!

1990 még viszonylag jó éve volt a thrash metalnak, vagy ez a turné a műfaj kifulladását, végét jelentette?

Szerintem a csúcspontja volt, főleg Európában. A rá következő évben a Slayer egyedül töltötte meg ezt a helyet, ugyanúgy, mint 1990-ben. Akkor is többen ott lehettünk.

A Big Four of Thrash a Metallica-t, a Megadeth-t, a Slayert és az Anthrax-et jelenti. Ennek mi az oka? Egyetértesz a definícióval?

Igen, maradhatunk annál, hogy ez a Big Four. Persze bele lehet kötni, de miért is tennénk?

Mit a véleményed arról, hogy a C.O.T.T. európai megfelelője akkoriban egy Destruction, Kreator, Sodom turné lett volna?

Abban az időben a Kreator-ön kívül nem volt erős a német vonal. Persze lehettek volna közös bulijaik bőven: Tankard, Assassin, Erosion stb.

Amennyiben a thrash-ről van szó, szerinted melyek a stílus legalulértékeltebb bandái, akik többre vihették volna?

Nem is tudom. Nálam talán a Despair és a Grip Inc.

Körmi, köszönöm szépen a válaszaidat!

Én köszi a lehetőséget!