Végre egy épkézláb ötlet a világ atom-nagyhatalmainak vezetőitől! Donald Trump (Donny – gitár), Vlagyimir Putyin (Vlad – basszus) és Kim Dzsong Un (Kimmy – dob) közös zenekart alapított, és vállvetve tolják az esetükben nem is annyira nehéz fémet (lásd később), amivel a világbéke megvalósítása felé is komoly lépéseket tesznek. A nevek alapján valami jóféle kapkodós grindcore-t vagy vért hányó death metalt vártam, erre tessék: bár egyelőre csak egy ötszámos EP erejéig, a trió szellős, erőteljes basszusalapokra épülő, instrumentális muzsikával szórakoztat bennünket.
A poéngyilkos médiának rövid időn belül sikerült lerántania a maszkot a profi muzsikusokról: kiderült, hogy a Nuclear Power Trio valójában Greg Burgess gitárost (Allegaeon), Nick Schendzielos bőgőst (Havok, Cephalic Carnage, Job For A Cowboy) és Pete Webber dobost (Havok) takarja, azaz a banda a nevezett zenészek, nem pedig unatkozó államelnökök hobbiprojektje. Érdekesség, hogy a sármos hármas már 2017-ben is hallatott magáról, igaz, akkor Kimmy még basszusgitározott, és „Mike Tyson” ült a dobcucc mögött.
Azt, hogy a vicces külső komolyan veendő teljesítménnyel párosul, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kiadvány a Metal Blade égisze alatt látott napvilágot. És persze maga a produkció, amit hallva minden metalos elégedetten csettinthet – még akkor is, ha Donny-ék nem atomtöltetű riffekkel bombáznak bennünket, hanem a könnyedebb, jammelősebb oldaláról közelítenek a műfajhoz. Ebben a zenei közegben a világ nagyhatalmainak vezetői között abszolút működik a kémia. Az örökké vigyorgó Kimmy játékával nem kelt különösebb feltűnést, a reflektorfény mindenekelőtt a két húrnyűvőre vetül, amikor is Vlad zabolátlan, funky-s futamaival a leköszönő amerikai elnök nyolchúros gitáron igyekszik lépést tartani.
Ki merem jelenteni, hogy az egész produkció főszereplője a basszusgitár; Donny túlnyomórészt ritmusozik, amikor gitárdallamokat varázsol elő a kabátujjából, akkor a zene Joe Satriani világára nyit ablakot, amikor pedig a latinos hangulatú akusztikus gitár szól, mintha Carlos Santana szelleme áradna a hangszórókból. Azt mondanám, hogy ez már nem is metal, inkább „csak” minőségi rockzene, de gondoljunk bele, kik játsszák: eredeti csapatukban valószínűleg a jövőben sem ilyen muzsikát fogunk hallani tőlük.
A maszkok és öltönyök mellett az is a csapat imidzsének része, hogy a zenészek minden hivatalos megnyilatkozásukban Putyinként, Trumpként és Dzsong Unként szólalnak meg, a dalcímek közül pedig kettő is (Grab ‘Em by the Pyongyang, Ukraine in the Membrane) utal az „előadók” politikai hátterére.
A Clear and Present Rager üdítő élmény a zord zenék tengerében (Size, köszi az ajánlást!), de kötve hiszem, hogy legközelebb, a NPT egy teljes albumának is ugyanilyen lelkesen tapsolok majd. Az instrumentális muzsikák rajongói azonban új kedvencet avathatnak Kimmy-ékben. (A trió bűne, ha innentől csak így hívom magamban Észak-Korea első emberét…)
Gitáros poszton gondolom Sleepy Joe váltja majd Donnyt. Másodgitárosnak bevehetnék még Bibit is, a vastagabb hangzás érdekében.