Megjelenés előtt írni valamiről

Egyik kedves olvasónk a minap nehezményezte, hogy olyan lemez is szerepelt kollégánk Heti Ötös listáján, amelyik majd csak hetek múlva lát napvilágot. Hogyan válhat egy olyan anyag valaki kedvencévé, ami még meg sem jelent, vagy amit az illetőnek – a kiadótól bekérve – csak egyszer-kétszer volt alkalma meghallgatni?

Egy lépéssel messzebbről kezdeném. Én sem tartom korrektnek, ha olyan lemezről írunk ISMERTETŐT, amit aztán a felcsigázott olvasónak nincs lehetősége meghallgatni. Történt ilyen a múltban, úgy tűnik, sikerült leszoknunk róla. A cikket igyekszünk legkorábban a megjelenés napjára időzíteni (ötből négyszer annál később publikáljuk), illetve a kiadók általában csak annyit szoktak kérni, hogy az írást a megjelenés hetére időzítsük.

Egy még ki nem adott lemeznek a Heti Ötös listán való megjelenése szerintem ilyen szempontból határesetnek tekinthető. Gondolom, azzal semmi baj, ha értesülsz egy új anyag érkezéséről. Ha egy általad kedvelt bandáról van szó, kíváncsivá tesz az infó, várod az albumot. Ha valaki heti kedvenceinek a listáján is megjelenik ez az alkotás, azzal az illető annyit jelez, hogy ő már hallotta, és tetszik neki. Amivel jó esetben tovább fokozza az érdeklődésedet – anélkül, hogy bármit is elárulna a cuccról.

Szerkesztőségek és lemezkiadók között bevált gyakorlat, hogy előbbiek hetekkel korábban kézhez kaphatják az új albumokat ismerkedésre, hogy a megjelenés környékén egy megalapozott kritikával csaphassanak hírverést egy-egy anyagnak. Ez persze országonként (kultúrkörönként), kiadónként és szerkesztőségenként változik. Németországban élő kollégánk, Novák Norbert meséli, náluk a lemezcégek szinte tukmálják a szakmai médiumok munkatársaira az albumokat, hogy írjanak róluk, interjúkat szerveznek nekik a színtér nagyjaival, vagyis kiszolgálják őket.

Nálunk másféle mentalitás dívik. Bár lehet, hogy csak mi, a Rattle Inc. munkatársai vagyunk ebben egy kicsit gyenguszok, de soha nem volt arra tudatos stratégiánk, hogy kiépítjük a mindkét oldal számára gyümölcsöző partnerséget. Tudtommal hárman vagy négyen állunk kapcsolatban külföldi lemezcégekkel, Norbit leszámítva fejenként maximum négy-öt kiadóval (kollégák, javítsatok ki, ha nem így van), és sok esetben ez a nexus sem folyamatos, sokkal inkább esetleges. Ha nagyon kell valami, – zeneanyag, kép vagy háttérinfó, – akkor írunk a külföldi kapcsolatnak. És bár legtöbbször sikerrel járunk, nincs kapacitásunk a rendszeres levelezésre.

Persze ma, amikor az internet teljes mértékben behálózza az életünket, erre nem is feltétlenül van szükség: a zenék legkésőbb a megjelenés napján a neten is meghallgathatók, az információk pedig a zenekarok vagy a kiadók online felületein is elérhetők. De igen, az új lemezekhez akár egy hónappal a hivatalos megjelenés előtt hozzá tudunk férni, pláne, ha cserébe írunk is róluk.

A Heti Ötösök „valóságosságáról” pedig annyit, hogy én csak olyan albumot tüntetek fel rajtuk, amelyet azokban a napokban meg is hallgattam. (Remélem, a munkatársaim is így vannak ezzel. 😉 ) Sőt, a legutóbbi időkig azon voltam, hogy ami korábban már felkerült e listák valamelyikére, az ne szerepeljen ismét. Ezen a téren egyre nehezebb dolgom van: havonta átlagosan tíz új lemezt ismerek meg, azok sem feltétlenül válnak egytől egyig a kedvenceimmé, úgyhogy hetente egy vagy kettő kerül be közülük az aktuális favoritok közé. A többi régi anyag, márpedig gyűjteményem egyes darabjait sűrűbben hallgatom, más albumokat viszont szinte egyáltalán nem. (Lassan egy drasztikusabb szelektálás is aktuálissá válik…)

A cikk szerzője: Coly 952 további cikk
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*