Lumberjack Commando: Mountains EP (2020)

„Bár az erdő zsugorodott, a fák továbbra is a fejszére szavaztak, mert a nyele fából volt, és azt hitték, hogy közülük való…” (Ismeretlen)

A nagykanizsai Lumberjack Commando 2011-es alakulása óta átesett egy pár tagcserén, két EP és egy split után (a kecskeméti Skulld formációval) tavaly kijött az első nagylemez, a Chapter III (ami egy bivalyerős és profi produkció volt), idén októberben pedig a harmadik EP Mountains címmel. A nótákat Pap Imre keverte és maszterizálta; izmos és súlyos hangzást sikerült összehoznia, ami abszolút illik a zenéhez. Ugyanez mondható el a borítóról és bookletről is (Artphetamin digitális melója); az anyag igényes, limitált digipack formátumban látott napvilágot.

Zeneileg a Lumberjack Commando egy furcsa talány vagy inkább képződmény: a Kyuss mocskos stoner riffjei keverednek a Helmet-féle alteros HC-skatulyákkal, plusz van benne egy valag Down- és Crowbar-féle súlyos lépegetés – egyszóval southern metal sludge/stoner, no meg groove-elemekkel fűszerezve – egy csipetnyit ebből, abból egy maroknyit, és már meg is kapjuk ezt a fura, mérgező, mégis értékekkel teli elegyet. Na, ennek okán használtam a talány és a képződmény szavakat, mert ez így egy olyan tömény valami, amit érdemes boncolgatni. Nézzük csak: a kezdő Popsong a címe ellenére nem sok popot tartalmaz, leginkább a Helmet és a Kyuss összjátéka, a dal végére pedig a Down-féle tempó, no meg némi post-HC punkos őrjöngés. Nagykanizsai bandák vokalistái vendégszerepelnek benne, név szerint Bognár Máté (Your Last Steps) és Major Mihály (Feretrum) – a dal legvégére becsúszik egy kevéske hazai is szöveg is, amúgy angol nyelv az anyag, mint minden a Lumberjack Commando formációtól.

A Million Faces egy ízig-vérig southern baszás némi postos hardcore-magömléssel. A Down lassú lépegetéséből remek és hosszú szólót kapunk; itt érezhetjük először, hogy a kanizsai srácok a Chapter III szintjét próbálják még túlszárnyalni. Nem állítom, hogy egy az egyben sikerült, hiszen sokkal másabb és kaotikusabb a Mountains, mint a nagylemez, mindenesetre érdekesre sikerült.

A harmadikként érkező Letters from Hell is leginkább a Down és a korai Helmet fémes ötvözeteként tündököl, aztán a dal felétől azt az igazi Crowbar-féle lassú szülést kapjuk némi panterás groove-val és rikácsoló, zaklatott énekkel, ahogy egy üzenet a Pokolból érkezni képes. Furcsa, hogy a súlyos részek ellenére is a srácok előszeretettel csempésznek a szerzeménybe melankolikus, már-már post-doom jellegű dallamokat, amelyekkel egy erős és magával ragadó befejezést kapunk!

A záró Pathos olyan, mintha az előző dalt folytatnák, a kissé Corrosion of Conformity-féle, a Melvins-től, illetve az Alice in Chains-től sem messze eső, megint csak Down-jellegű lassú, de annál izmosabb és erőteljesebb vonaglást, ami egyszerre kellemes és gyűlölettel teli, elringat és felriaszt. Külön kiemelném a szöveget, ami az egész anyagon nagyon rendben van, de a Pathos egyenesen kiemelkedő!

Utóbbi az EP legkomplexebb és zaklatottabb dala, s tűnjön bármilyen abszurdnak is, néhol egy kicsit sanzon jellege van, azonban egy gyorsabb őrjöngés után úgy ér véget, ahogy elkezdődött, lezárva erdőritkító szekció rövidke, ám annál velősebb tevékenykedését.

No, akkor mi is ez a képződmény, amit a Lumberjack Commando megint csak lerakott arra a bizonyos asztalra? Olyan valami, mint a csapat neve: egy erős és marcona favágó, akit az évek és a természet megedzett, bőrét a hó és a szél cserezte ki, száraz, berepedezett ajkai között egy ezeréves, lassan szétmálló szivar görnyedez, ő pedig belül zokog és csak zokog vigasztalan, miközben éles fejszéjét a vastag törzsbe mélyeszti. A fák fájdalmasan feljajdulnak és halkan összesúgnak: ő újra itt van… ő újra itt van… Könnyes szemével feltekint az égbe meredő lombkoronákra, és hallgatja, mit susog a szél mohón, majd köp egyet és újra lesújt…

Ez a paradoxon az, amivel a leginkább kifejezhető ez a sokrétű és perspektívából érkező profi kreatúra, ami iszonyatosan eltérő dolgokból áll össze, és valahogy mégis egységes. És ennek idehaza és külföldön egyaránt van esélye nem csak egy-két fát kidönteni!

Szerzői kiadás

1. Popsong (3:09)
2. Million Faces (3:25)
3. Letters from Hell (4:13)
4. Pathos (4:37)

https://www.facebook.com/lumcom
https://lumcom.bandcamp.com/
https://www.instagram.com/lumberjackcommando/
https://www.youtube.com/user/LUMCOMMANDO/videos

A cikk szerzője: haragSICK 70 további cikk
A NUskull és a Fémforgács web'zine-ek egykori szerkesztője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*