A Metallicáról könyvet írni hálás, de egyben nehéz feladat is. Hálás, hiszen rengeteg információ lelhető fel a legnagyobb nevű metal zenekarról, illetve borítékolható, hogy számtalan rajongó már nyitja is a pénztárcáját, mihelyst tudomást szerez egy-egy kiadványról. Azonban az együttes ismertségéből adódóan nehéz is a küldetés, hiszen számtalan különféle megközelítésű könyv (biográfia, személyes életrajz) megjelent már Lars Ulrichékról, külföldi és magyar szerzők tollából egyaránt, így nagy feladat újdonsággal előállni.
Itthonról az utóbbi bő tíz évből kapásból négy Metallica könyv is beugrik. Ezek nagyobb része azonban gyorsan elkopott a könyvesboltok polcairól, így az Álomgyár Kiadó színeiben tavasszal megjelent olvasmány létjogosultsága nehezen megkérdőjelezhető. A csapatot három évtizede követő magamfajta rajongó első kérdése egy friss könyv kapcsán természetesen az, hogy milyen új sztorikkal, háttér-információkkal, ritkán látott fotókkal tud szolgálni az olvasmány…
Nos, az angolul tavaly megjelent kiadvány legnagyobb erénye, hogy új szempontból közelíti meg minden idők legnépszerűbb metal bandájának történetét, és időrendben haladva az egyes szerzemények bemutatására építkezik. Több mint kétszáz, fotókkal dúsan illusztrált oldalon idézhetjük fel a tíz soralbum összes dalát, amelyeket a szerző egyesével elemez, elsősorban szövegi szempontból. Chris Ingham a dalok egy része esetében tényszerűen taglalja az adott témát, esetenként pedig, jobb híján a saját értelmezését adja James Hetfield szövegeihez. A szerző nyilvánvalóan maga is rajongó, így bizonyos lemezek kapcsán természetesen ő is elfogult. Ezt nem is róhatjuk fel neki, hiszen ha magunkba nézünk, mi is részrehajlók vagyunk a diszkográfia bizonyos lemezei, korszakai irányába.
A könyv formailag kifogástalan kiadvány: keményfedeles, cérnafűzött, fényes papírra nyomott és színes, kiváló felbontású fotók tömegét rejti. A kötet külső megjelenésében a közel egy évtizede megjelent U2, Pink Floyd, Red Hot Chili Peppers vagy AC/DC könyvekhez áll a legközelebb. Az olvasnivaló mellett ugyanis a kiadvány esetében legalább ugyanolyan hangsúlyos a képi tartalom is. Szóval, legalább annyira fotóalbum ez, mint amennyire olvasnivaló.
A felépítésnél a kronológia diktálta a sorrendet, tehát kétszáz oldalon egymás után átszaladhatunk a zenekar sorlemezein. A megalakulás, illetve a fő zenei hatások bemutatása után a szerző az egyes lemezek előtt egy-egy rövid felvezetéssel fűzi tovább a történetet, valamint külön is megemlékezik a csapat sztoriját meghatározó momentumokról, így Cliff Burton elvesztéséről, illetve a tagcserékről is.
A dalok kapcsán fontos kiemelni, hogy a könyv kizárólag a tíz sorlemez szerzeményeire koncentrál. A magam részéről szívesen olvastam volna a Beyond Magnetic EP négy nótájáról vagy akár az ezredforduló környékén elcsepegtetett szerzeményeikről (I Disappear, No Leaf Clover, Human), a Lulu-korszakot viszont nem rovom fel hiányosságként. Feltehetően nemcsak én vagyok negatív irányba elfogult azzal a dupla lemezzel.
A könyvet átlapozva a tapasztalt rajongók is akadhatnak új információkra, a zenekarral ismerkedőknek pedig jó kiindulási pont lehet ahhoz, hogy átlássák, a dalszövegek tematikája, egyben Hetfield életfelfogása mennyit változott az évtizedek során. Minden rajongót bíztatok a HammerWorld-ös Szilvás Gergely (akit a csapat hazai rajongónak nem hiszem, hogy be kellene mutatnom) által szakmailag lektorált könyv megvételére, az olvasáshoz pedig érdemes szép sorban előszedegetni a polcról a CD-ket, és időrendben haladva végigpörgetni a Metallica-életművet!
A kiadónál egyébként a közelmúltban egy hasonló felépítésű könyv is megjelent, ezúttal az Iron Maiden dalait górcső alá véve.
Nameless
Leave a Reply