Ha egy svéd banda a doom metal mellett kötelezi el magát, óhatatlanul nagyok lesznek az elvárásaink velük szemben. Ebben az esetben ugyanis olyan nevek kerülnek elő viszonyítási alapként, mint a Candlemass, a Memory Garden, a Sorcerer, az Isole vagy az Ereb Altor, hogy csak a legnagyobbakat említsem.
A Void Moon egy 2009-ben indult zenekar, amely több demó, EP, split mellett két nagylemezt is magáénak tudhat. Szóban forgó, második albumuk ugyan 2016-os évjáratú, de talán megkésve sem hiábavaló pár gondolat erejéig megemlékezni róla. A hazai internetes szaksajtóban mindössze egy cikket találtam a lemezhez kapcsolódóan, ennél pedig többet érdemel a csapat és a Deathwatch című korong.
A négyes le sem tagadhatná származását, abban a formában játsszák a doom metalt, ahogy azt a 90-es évek közepe táján tették honfitársaik. A Candlemass neve minden svéd doom metal bandára árnyként vetül, hiszen mindenki, aki utánuk érkezett, Messiah Marcolin köpönyege alól bújt elő. Leif Edling korszakos zenekara mellett a Void Moon alapvető hatása lehet az első Tony Martin-korszakos Black Sabbath is. A The Eternal Idol, a Tyr és a Headless Cross lemezek epikusabb szerzeményei döntő befolyással lehettek a négyes tagjaira, amikor kijelölték zenéjük irányvonalát. Epikus, heavy metalos doom metal ez, többnyire középtempókra építkezve, kidolgozott, de nem magamutogató zenei alapokkal, nagyívű, memorizálható refrénekkel előadva.
A nyitó Rivers of the Moon nemcsak a lemez, hanem az egész életmű legnagyobb lélegzetű szerzeménye, a maga több mint tízperces játékidejével egy hatalmas monolit az album elején. A látványos ívet bejáró szerzeményben minden ott van, ami a Void Moon muzsikáját jellemzi. Megfontolt tempók, súlyos riffek, a ritmusgitárokért is felelős Jonas Gustavsson sokszínű éneke, esetenként akusztikus hangszínek. A Where the Sleeper Lies Awake egy zúzósabb szerzemény, talán ebben a nótában érezhető legegyértelműbben a Candlemass hatása.
Jonas énekfronton a harmadikként érkező Assassin of an Age-ben produkálja a legsokszínűbb teljesítményt, a legmagasabb sikolyokat a középrészben ereszti el, de a legmélyebb dallamok is itt szakadnak ki belőle. Sajnos néhány esetben túlvállalja magát, de dicséretes, hogy feszegeti a határait. Lehet, hogy bennem van a hiba, de az összhatás, a lemez hangulata velem feledtette az esetenként becsúszó hamis hangokat is. A Cathedral Parkway egy sejtelmes dallammal kezdődik, majd – mindössze négyperces játékideje ellenére – fokozatosan építkezve egy epikus doom szerzeménnyé terebélyesedik.
Az Of Such Is the Desert Born egy lassú, bólogatós riffel indul. A legsúlyosabb gitártémák ebben a dalban szerepelnek, a háttérben lánccsörgés-szerű effekt is hallható. A merengős középrész egy kicsit talán hosszúra nyúlt, de a nóta hirtelen újra bekeményedik, és a Candlemass-t idéző, mennydörgő dallamokra Jonas is durvább énektémákat hoz.
A pergő dobokkal kezdődő Out of the Well egy középtempós doom szerzemény, egyben a CD legrövidebb teljes értékű dala, amelyet a Lacus Doloris című rövid instrumentális felvezetés követ, egyfajta zongorás intróként szolgálva a címadó nótához. Az újfent mázsás riffekkel kezdődő Deathwatch a címéhez illően a lemez leglehangolóbb tétele. A szerzeményt meghatározó, szinte végig azonos tempó még nyomasztóbbá teszi ezt a súlyos rifftengert. Ha a címadót a legnyomasztóbb dalként jellemeztem, akkor a záró, akusztikus bevezetővel kezdődő Garden of Sorrow a CD leghangulatosabb tétele. Finom gitárdallamok és Jonas mély éneke határozzák meg az egész szerzeményt, ami afféle outróként vezeti le a lemezt.
A gitárszólók nem technikai bemutatók szerepét töltik be, nem is a szó klasszikus értelmében vett szólók, hanem többnyire a vezérdallamot erősítő rövid momentumok, kiállások. Az Erika Wallberg és Jonas alkotta gitárduótól távol állnak a virgázások. Marcus Rosenqvist dobos a stílus keretei között ötletes játékot mutat be, de tudjuk, hogy ez a fajta zene nem dobtechnikai bemutató. A zenekarvezető, Peter Wallberg basszusgitáros szerepe sem terjeszkedik túl a biztos alapozáson. A zenészek tehát a hangulat megteremtésének rendeltek alá magukat. Aki kedveli a fent említett zenekarokat, nem tesz rossz lóra, ha utánanéz ennek az igényesen kivitelezett digipack CD-nek!
A zenekar harmadik lemeze egyébként már a kanyarban van. A friss fotókat látva konstatáltam, hogy a tagság időközben sajnos megfeleződött. Az immár duóra fogyatkozott csapat november végén újfent az erdélyi Sun & Moon Records színeiben érkező The Autumn Throne albumától – amelynek címe egyébként tökéletesen képezi le a Void Moon zenéjének hangulatát – sokat várok, a kiadó ugyanis kincsesbánya lehet azok számára, akik nem a megszokott panelekre építkező zenekarokat keresik.
Nameless
Leave a Reply