Recon: Behind Enemy Lines (1990)

Finom akusztikus bevezetővel indul a kissé progresszív, ám annál inkább US power metal stílusban utazó Recon egyetlen stúdiólemeze. A megjelenése óta eltelt harminc évben a Kalifornia állam fővárosából, Los Angelesből származó zenekar alkotását is utolérte a kult-státusz. Keresztény mondanivalójuk a Stryper, míg muzsikájuk a régi Crimson Glory, még inkább a korai Queensryche direktebb zenei világának nyomdokain halad feltartóztathatatlanul előre. Azaz csak haladt, mivel pályafutásuk során három alkalommal is nekifutottak a füstös klubok meghódításának, ám 2007-ben végleg feladták a lehetetlennek tűnő kitörést a szélesebb közönség irányába. Pedig nótáikat hallva nem erre lettek volna predesztinálva. Talán a szövegeik voltak túlságosan vallásos a prog/power irányzat kedvelőinek, míg a white metal hívőinek túl keménynek bizonyultak zeneileg. Talán csak a megfelelő menedzsment hiányzott mögülük.

Tehát az In the Beginning felvezető minden idők kezdetére, Isten mindenható mivoltára hívja fel a bárányok figyelmét. Idáig semmi extra a hittérítésen kívül. A Lost Soldier lágy szintiszőnyege még altat, a belőle előkúszó akusztikus gitár is azt sejteti, hogy itt valami AOR banda bontogatja szárnyait. Aztán egyszer csak belecsapnak az elektromos húrokba, és sziklakemény, trappolós alapokra megérkezik a nagybetűs POWER METAL! Amikor A HANG is belép, a tenor vokalisták kedvelői azonnal dobnak egy hátast! Vett Roberts (születési nevén Robert Rodriguez) mintha csak Geoff Tate nem létező énekiskolájában szívta volna magába az inspirációt. Technikája, manírjai, hangfekvése mind-mind erre engednek következtetni.

Tipikus korai ’sryche, ahogy az Ancient of Days nyit. És az is, ahogy folytatódik. Talán Tate/DeGarmo/Wilton/Jackson/Rockenfield quintettje dobta össze ezt az albumot Roberts/Ochoa/Starline/Grato/Christianson művésznéven? Nem, azért ennél többről van szó, hiszen minden hasonlóság ellenére akadnak eltérések, mint például a Dreams című nóta refrénjében megjelenő kórusok. Choose This Day. Vagy inkább Take Hold of the Flame? Ne legyünk szigorúak, fellelhetők egyéni ízek is a ’84-es DeGarmo/Tate szerzeményhez képest…

Gigasláger lehet vájtfülűek számára a Take Us Away zseniális világa. Ugyanakkor kiváló ellenpélda arra, hogy a Recon is adhatott inspirációt későbbi zenekarok számára, hiszen a nótában óriási adag korai Kamelot-ot fedezhetünk fel. Ha nem a saját füleimmel hallanám, el sem hinném, ahogy Roberts egy az egyben Mark Vanderbilt hangján énekel. Esküszöm, a krapek megtévesztésig hozza az első Kamelot-dalnokot, vagyis inkább Vanderbilt vette le Roberts stílusát, mert ugye ekkor még Thomas Youngblood meg sem alapította együttesét a floridai Tampában.

A Holy Is the Lord taktusai alatt belépünk a szó szoros értelmében vett Fémtemplomba. Érzelem-gazdag imádság, Queensryche-os fütyüléssel megspékelve. Roberts hangja az akusztikus gitárszóló előtt a mennyekig röppen. Tempósabb vizekre evez az Alive!, amely Jézus feltámadását dicsőíti egy lírai középrésszel, majd remekbe szabott gitárszólókkal. A dinamikától duzzadó Eternal Destiny-ben megkondul a lélekharang, a bibliai téma Isten és Sátán harcáról regél, miközben felsejlik számomra Harry „Tyrant” Conklin Titan Force nevű bandája. Ennél fogva kizárt, hogy a nóta a gyengeség jeleit mutassa, ugyanis a „Titáni Erők” mindkét nagylemezükön hibátlan szerzeményeket produkáltak.

Az albumra a címadó, thrash-be oltott speed/power Behind Enemy Lines teszi fel a pontot, vagyis inkább felkiáltójelet! Hatalmas tekerés! Levezetésképp a kezdeti szintetizátortémához hasonló motívum tér vissza, kis harangjátékkal vadítva, János Evangéliuma 1. fejezetének 17. versében kinyilatkoztatott bölcsességével: „Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által lett”.

Javaslom, hogy akinek favoritja az 1983-as Queensryche EP és/vagy a The Warning LP, aki ismeri/kedveli a Titan Force-ot, a Crimson Glory és a Kamelot első két kiadványát vagy a Stryper súlyosabb nótáit, az egy pillanatig se várjon, keressen rá a Behind Enemy Lines-ra, amelyben a stílusvilág elfeledett gyöngyszemére lelhet!

A cikk szerzője: John Quail 39 további cikk
Ifjúkora óta a hard rock és a heavy metal műfaj megszállottja, de időnként szívesen hallgat reneszánsz zenét vagy akár templomi gregorián énekeket is. A történelem, ezen belül elsősorban a magyar középkor kedvelője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*