Pokolgép, Radar – Barba Negra Track, 2020. augusztus 21.

Csaknem egy év telt el úgy, hogy nem láthattam élőben a ,,Gépet”, pedig az elmúlt években velem ilyen nem esett meg. Ebben több tényező is közrejátszott. Először az énekes Tóth Attila sajnálatos betegsége, majd a COVID-19 húzta le a rolót. Mivel hazánk első nagylemezes heavy metal zenekaráról van szó, múltjuk rocktörténelem, és mivel én is a ‘80-as évek közepén voltam fémzene-kedvelő fiatalember, már akkoriban elkapott a gépszíj és mondhatom, a sorsunk több ponton is találkozott. Kapcsolatunk azóta sem borult…

Mivel ez a buli a tavaszi elmaradt koncert pótlására jött létre, és mostanra a hazai kulturális rendezvények látogathatóságát 500 főre korlátozták, okosat húztak a szervezők azzal, hogy kétnaposra szervezték ezt a nyári koncertet. Az esemény másik apropója, hogy a két évvel ezelőtti, 35 éves jubileumi koncert DVD-n történő megjelenését az első estére időzítették. Az időjárás is kedvezett, így néhányan már délután gyülekeztünk a kisebbik színpad környékén. Sörözés, baráti beszélgetések… Meg is fordult a fejemben, hogy valószínűleg 35 évvel ezelőtt a nagyobbik nézőtere sem biztos, hogy elég lett volna az érdeklődőknek. Így viszont némileg klubos hangulata lett a dolognak. Az esti 22 órás időkorlát miatt Radar-ék elég korán, még világosban kezdtek. Mind zeneileg, mind fazonilag beleillettek a képbe. Ők is nyomják már vagy másfél évtizede. Sokat koncertező, rutinos bandáról van szó. Ennek megfelelően hozták is a kötelezőt, ráadásul kifejezetten jól is szóltak. Közel másfél órás programjukkal meggyőzőek voltak, így nem csoda, hogy oda tudták vonzani a deszkák elé a (pokol)népet.

Besötétedett, mire felcsendültek a Carmina Burana ismerős hangjai, hogy aztán még nagyobb hangerővel megdörrenjen a Pokoli színjáték. A tiszta heavy metal-ra kiéhezett közönség már az elejétől kezdve vevő volt a show-ra, együtt énekelte a frontemberrel a több évtizedes szövegeket. Jöttek is sorban a jobbnál jobb korai dalok: Tépett madár, Átkozott nemzedék, Vallomás. Újabb keletű, nem ős-gépes nótaként elsőnek az Így szép az élet (ez is már 2002-es dal!) és a megzenésített Ady Endre vers, a Szeretném, ha szeretnének hangzott el. Az elején volt egy kis gond Kukovecz Gabi gitárjával, de azt gyorsan megoldották. Közben elmondta, milyen sokat jelent nekik, hogy itt lehetnek, és hogy vigyázzunk egymásra. Meg hogy megjelent a DVD, és aki akar, a buli után lesz lehetőség találkozni a zenészekkel, fotózkodni, dedikáltatni. Szimpatikus hozzáállás! Ez a kis malőr sem akasztotta meg a bulit.

A ‘80-as/‘90-es évek klasszikusaira fókuszálva folytatták tovább. Bár a fényeken és némi füstön kívül nem volt más látványelem, ez semmit nem vont le a műsor élvezeti értékéből. Kedvenceink lelkesen álltak bele a produkcióba. Márk kíméletlenül aprította látványos, dekoratív dobszerkóját. Pinyő és Zalán időnként egy-két mosolyt eleresztve pengettek végig. Ráadásul a két gitáros olyan összeszokottsággal és profin nyomta a legbonyolultabb szólókat is, hogy öröm volt őket hallgatni. Már tavaly is bekerült a repertoárba a sokáig mellőzött Gyűlölnek a Metál az ész lemezről, de volt Tökfej, Háború gyermeke, Mennyit érsz és Bon Scott emlékére is. Kifejezetten jót tett a műsornak, hogy Attila az évek során elhagyta operás stílusát, és ma már sokkal rockosabban nyomja az eredetileg Kalapács Józsi hangjával kiadott témákat.

A koncert vége felé közeledve jött három kihagyhatatlan dal a kettes lemezről (Ítélet helyett, Éjféli harang, Újra születnék) és egyedüliként az utolsó lemezről a Véssétek fel. Szűk másfél óra volt a ,,kötelező” program, de sejtettük, ennyivel nem zárhatják le az estét. Némi hangos biztatás után ismét visszatért az ötös, hogy két lírai hangvételű dallal (Hol van a szó, Itt és most) megénekeltessék a közönséget, majd a végére, utolsó energiabombaként jött még a Gépinduló és a Mindhalálig rock and roll. Többen is hiányoltuk az első lemez nyitódalát, de mint később kiderült, játszották is volna, ám már nem maradt rá idő. Ezért nem hangozhatott el A jel…

Mindent egybevetve ki merem jelenteni, hogy kiváló estét varázsolt nekünk a Pokolgép. A buli után még találkoztunk a zenészekkel: aláírattuk a CD-ket, DVD-ket, így téve teljessé ezt a remek estét, hogy aztán később emlékként ez is részünkké váljon. Remek utazás volt ez a hazai heavy metal hőskorába!

Mad Butcher

A cikk szerzője: Rattle Inc. 183 további cikk
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*