A nagyatádi Cold Reality neve elsősorban Somogy megyében mond a metal berkein belül bármit is az olvasónak, az 1993-ban alakult csapat valahogy soha nem tudott igazán ismertté válni, túllépni a demót demóra halmozó csapatok halmazán. Bár gyakran játszottak koncerteken és fesztiválokon, és megbízható minőségben haladtak előre a death-thrash hadosztállyal, valahogy soha nem bírtak eljutni a frontig, hogy valóban felvegyék a harcot – és esetleg csatát is nyerjenek. 2007 körül végül nevet váltottak és Pannon Blood-ként robogtak tovább, az új név némileg új zenei koncepciót is adott egyben – de a gyökereik lényegében hasonlóak maradtak.
2008-ban a Contrast, majd öt évre rá az Unsound Memories demóval jelentkeztek. Legutóbb pedig a 2018-as, amolyan single anyagnak tekinthető Ordinary Days-zel, ezzel a régi In Flames- és Machine Head-jellegű dallal adtak életjelet magukról. A zenekar átesett egy pár tagcserén, a kisváros érdektelensége és lehetőségekben nem bővelkedő háttere azt eredményezte, hogy az egyetlen máig is aktív alapító tag, Jakoba Béla (ének-gitár) próbálja fényesre csiszolni a mára lassan rozsdássá vált, matt és feledésbe merült Pannon Blood szelencéjét.
Vannak olyan remények, hogy néhány egykori taggal újra lendületbe hozzák a faltörő kost, de ez jelenleg elég utópisztikus gondolatnak tűnik, hiszen a csapat gyakorlatilag parkoló üzemmódra váltott, és ezt valahol saját magának is köszönheti.
Meg kell, hogy mondjam, ez nagyon sajnálatos, hiszen az említett Ordinary Days (ami itt hallgatható meg) némileg új arcát mutatja meg a csapatnak. Nem rossz ez a vonal, azonban nincs olyan bivalyerős és taszító, rideg világa ellenére is olyan magával ragadó, mint a 2013-as Unsound Memories.
Nem tudom, kinek mit mond a stockholmi Face Down neve: a svéd csapat többször is feloszlott, 2011-ben végleg. Három nagylemezt hoztak össze, a Pannon Blood szempontjából az utolsó kettő a mérvadó, az 1997-es The Twisted Rule the Wicked már nyomokban tartalmazta azt a rideg, kiégett, elhidegült, depresszív groove-os, tipikus svéd death metalt, amitől a 2005-ös The Will to Power olyan erős és gazdag lett.
Nos, mai kritikám tárgyát, az Unsound Memories-t mind zeneileg, mind hangulat terén részben ehhez a lemezhez tudnám hasonlítani: korántsem tökéletes anyag, de mindenképpen több visszhangot érdemelt volna, mint amennyit kapott. Mint már említettem, ez valahol a zenekar hibája is, hiszen a jó hangzás, a megfelelő zenei tudás és koncepció, az angol nyelvű dalok mind adottak ahhoz, hogy idehaza, illetve némi szerencsével külföldön is labdába rúgjanak, csak éppen semmi olyan háttér nincs mögöttük, ami mindezeket összevonná és felkarolná Producer, kiadó, reklám – avagy terjesztés –, és itt most nem valami drága dologra kell gondolni, csupán ismerősökre, akik szívesen segítenek és valamennyire konyítanak is a dologhoz. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy a nagyatádi zenekar beleállt a földbe, és nem kapta meg azt a visszajelzést, amitől-amiből folytatni lehetett volna ezt a remek kezdeményezést.
Az említett banda mellett a Pannon Blood zenéjében van egy nagy adag Pantera, Metallica, Testament és Machine Head is, ez amúgy a régi formációra, a Cold Reality-re is jellemző volt, de a nagyatádi srácok később sem tudták levetkőzni ezeket a hatásokat, ami nem is olyan nagy baj. A csaknem félórás anyagról van egy pár perces összevágás, amolyan kedvcsináló a YouTube-on, bár elég szerencsétlen megoldás, hiszen éppen azok a momentumok maradtak ki belőle, amelyek az Unsound Memories erősebb pillanatai:
Aki közelebbről is meg szeretne ismerkedni a somogyi srácok legutóbbi demójával, annak inkább a csapat SoundCloud oldalát ajánlanám, ahol egész penge hangzással a teljes anyag fenn van (link a kritika alatt). A zenészek tudása nagyon rendben van, és a dalok felépítése is mozog azon a szinten, amin illik, ha profinak nevezhető formációról beszélünk. Vagyis kellően technikás a zene, jók a kiállások, és érezhetően a dalok nagy részén is agyaltak, nem csak egy jól elkapott riff ismétlődését boncolgatják. Bár a külsőségek is megütik azt a szintet, amit meg kell, ennek ellenére sem a borító, sem a booklet, sem pedig a zene és a szövegek nem mentesek a kliséktől – tehát itt is megvannak azok a gyerekbetegségek, amelyek a hazai csapatok nagy részére jellemzők, mindegy, hány éve kezdtek bele. Ezektől a Pannon Blood sem mentes.
Az AK-47 nem rossz kezdés, de pár izmos riff és szóló mellett nem sokat ad – míg a Forgotten Life vagy a Sick jól példázzák, mitől pengeéles egy jól megírt groove. A Black Christmas erőteljes és komplex, a Spirit of the Shade pedig egy az egyben hozza a Face Down féle világot – hatalmas!!! De azt is meg kell említenem, hogy a Come & Go a súlyos alapok ellenére valahogy mégis kifullad, a Remember pedig már az elejétől ettől szenved, bár az alapriff nagyot üt: igazi középtempós tuka-tuka thrash-alap ez, amit már milliószor hallhattunk. Nem is annyira a zenével van a baj, hanem az énekkel, ami túl direkt fekszik rá a riffekre, amitől nagyon hamar unalomba fullad a produkció. A dal végére azonban jól hozza ki magát a Pantera-Down féle szaggatás, miután az akusztikus átvezetés burjánzani kezd…
Tehát az anyag nem mentes a hibáktól, a hatalmas zenei rutin, a viszonylag jól összepasszított dalok ellenére is vannak benne üresjáratok vagy túlerőltetett dolgok, azonban ezek ellenére is egy mélyen alulértékelt és szinte csak Somogy megyében ismert zenekarról beszélünk. Ennek sok oka van, és nem minden abból fakad, hogy Nagyatád egy begyöpösödött kisváros, munkanélküliséggel, alulfizetett gyári munkával, korlátozott lehetőségekkel, elöregedéssel. A város mindent a termálfürdőre feltéve vegetál évek óta, ami az egész országra jellemző, de Somogynál maradva, ilyen szempontból Marcali még rosszabb helyzetben van.
De nem akarok belemenni a régió betegségeibe, a csináld magad mozgalom így is nagyon sokat elért: elég, ha példának okáért megnézzük, a szombathelyi Savaria Colonia Hardcore mozgalom honnan és mivé nőtte ki magát. Rendben, az egy közösség, míg a kritika tárgya csupán egy zenekar, de azt hiszem, ettől még lettek volna olyan lehetőségek, amelyekkel élhettek volna.
És megint csak: arról, hogy a srácok ott vannak vagy ragadtak abban, amiben, ők maguk is tehetnek. Nézzük már meg ezt a zenekari fotót: melyik magára adó csapat készít ilyen képet?! A mai bandák előbb rendelkeznek remek koncepciós képekkel, mint hallgatható anyaggal… Nem az a baj, hogy lényegében nincs jó fotó, hanem az, hogy ez az apróság is jellemző magára a nagy egészre!
Sajnálom az egész helyzetet, mert vagy 20 éve ismerem azt, amit csinálnak, és 20 éve ugyanazon a banánhéjon csúsznak el. Az egész csapat legnagyobb rákfenéje, hogy bár Béla remek gitáros, frontember, énekes, és szívvel-lélekkel egyben tartotta a formációkat, ameddig csak emberileg és fizikailag képes volt rá, azonban lehet, hogy a menedzseri-produceri feladatot átadhatta volna egy ehhez jobban értő embernek; biztos vagyok benne, hogy akkor nem ott lennének, ahol most vannak! Igen, akármilyen lélekölően is hangzik, nem elég a jó zene és a tudás, kell mellé-mögé a külsőség, a koncepció, egyszóval az, amivel az emberek összekapcsolják azt és nem elfelejtik. Tudom, ez nagyon felszínesnek hat, de mivel folyamatosan a bőség zavarával szembesülünk, ami nem meggyőző, az feledésbe merül.
A szerzőiben megjelent demó (album) izmosan szól, és a külsőségekkel sincs nagy gond, bár a borító eléggé lerágott csont, zenei téren pedig érdemes lenne-lett volna egy pár klisét elhagyni, de összességében több mint vállalható az anyag! Valószínűleg nem árulok el nagy titkot azzal, hogy hamarosan jön velük az interjú, abból valószínűleg jobban megérthetünk majd pár dolgot.
Nem fogok pontozni egy hétéves anyagot, de ha kellene, akkor a hibái ellenére is megadnám rá a négy, négy és felet. És nagyon-nagyon remélem, hogy Béla túl tud lépni a közelmúlt és a jelen állította nehézségeken, és nem a hangszerek eladásában, hanem a Pannon Blood-ban látja a jövőt!
1. AK47 02:37
2. Forgotten Life 04:29
3. Black Christmas 04:40
4. Sick 04:09
5. Come & Go 03:19
6. Spirit of the Shade 04:36
7. Remember 03:31
https://soundcloud.com/pannon-blood
https://www.youtube.com/channel/UCf44mCSIE5N3kTIFvRY79fw
https://www.facebook.com/pannon.blood
Leave a Reply