Pale Divine: Consequence of Time (2020)

Ti hallottatok már az amerikai Pale Divine-ról? A legfanatikusabb heavy/doom metal-rajongók biztos – ellentétben velem, aki bár szereti ezt az irányzatot, most találkozott először a Pennsylvania állam Glen Mills nevű településéről származó, momentán négytagú formáció nevével. Holott a Sápadt Lelkészről elnevezett zenekar igencsak régi csibészekből áll: a bandát éppen negyedszázada alapította Greg Diener énekes-gitáros és Darin McCloskey dobos, akik ezzel párhuzamosan, 2009-2019 között a Beelzefuzz nevű csapatban (amely 2014-2015 táján, ki tudja, miért, Righteous Bloom néven futott) is együtt játszottak. Azt az együttest egy bizonyos Dana Ortt (gitáros) alapította, aki két éve már a PD-ban is Greg és Darin cinkostársa. Vele bővült négytagúra a banda, addig ugyanis – gyakorlatilag lemezről lemezre másik basszusgitárossal – trióként működtek. Jelenlegi bőgősük, Ron „FeZZy” McGinnis 2012 óta van velük, így ez már a második PD album, amelyen az ő játéka hallható. Ő sem egy lábát lógató típus: tucatnyi másik csapatban volt érdekelt vagy penget jelenleg is.

Diener-éknek az idei a hatodik nagylemezük. Zenéjüket hallva kínálja magát Saint Vitus-szal, Candlemass-szel, Trouble-lal, Grand Magus-szal való párhuzam, ugyanakkor muzsikájuk gyökerei jóval mélyebbre nyúlnak a múltba. Főbb inspirációik közé olyan csapatok tartoznak, mint a korai Black Sabbath és Judas Priest, a Pentagram, a Witchfinder General, az Angel Witch vagy a Sir Lord Baltimore. Talán ebből is kitűnhet, hogy a végzet zenéjének lendületesebb változatát játsszák: szűk 43 perces, nyolcszámos albumukon mindössze egy hosszabb szerzemény hallható, a több mint tízperces címadó nóta.

Egészségesen mélyen, vastagon szólal meg a gitár a nyitó Tyrants & Pawns (Easy Prey)-ben, miközben többször is elhúzzák alatta a Hammond márkájú (orgona)szőnyeget. Már a verzék között duplázódik a gitár, az alapriffre gusztusosan díszít rá a másik hathúros. Talán még leginkább a Grand Magus-sal tudnám fedésbe hozni, amit hallok, ugyanakkor egyéni ízű muzsika ez, ami mindenekelőtt a különleges gitársoundnak és Diener orgánumának köszönhető.

De hoppá, a másodikként érkező Satan in Starlight-ban belép egy magas fekvésű énekhang, amit akár egy – ettől az irányzattól nem idegen – női toroknak is tulajdoníthatnánk, ám mivel a stáblistán még csak vendégként sem találunk hölgyeket, ezért a 70-es évekbeli hangulatot idéző megszólalásért jó eséllyel az újonnan érkezett bárdistát, Dana Ortt-ot tehetjük felelőssé. És valóban, belehallgatva a korábbi Pale Divine-anyagokba és a Beelzefuzz lemezeibe (ahol Ortt volt a frontember) egyértelművé válik, hogy ki melyik szólamért felelős.

Dana hangjával párhuzamosan ráadásul a 60-as, 70-es évek sound-ja, szellősebb dalstruktúrája is beköszön, ami kétségkívül különleges zamatot ad a Pale Divine legfrissebb anyagának, ám összességében a súlyosság, a keménység rovására megy. A két gitáros elosztja egymás között a dalokat (Greg-et szívesebben hallanám többször is), egyes szerzeményekben (például a Broken Martyr-ban) pedig pedig kétszólamú énekkel operálnak.

A lemezt indító tétel mellett (Tyrants…) nekem egyértelműen a „B oldal” nótái jönnek be jobban. A Phantasmagoria-t egy nagyon finom, mázsás, mélyre hangolt temetői riff uralja, amelyet Ortt hangja ellenpontoz, és halk csilingelés hallatszik a háttérben. A címadó dal hetedik percének elején van egy zseniális ritmusváltás; számomra sajnos ez az album legizgalmasabb momentuma. Sajnos, mert bár a zene kellemes szórakozást kínál, a szerzemények nem (még ennyi év után sem) elég fogósak. A No Escape a lemez leggyorsabb nótája, kifejezetten jól jön változatosság gyanánt. A Saints of Fire pedig ismét egy kellemes riffel nyit (újabb piros pont), az énektől viszont megint retró-hangulatba kerülök.

Élvezetes szűk háromnegyed órával ajándékoz meg bennünket Darin McCloskey-ék legfrissebb stúdióalbuma. A világot ezzel sem sikerült megváltaniuk, de heavy/doom metalról lévén szó, ez talán nem is olyan nagy baj. Ha az anyag valós értékét nézném, négy pontot adnék rá, ám ez alkalommal is az alkotás élvezeti értékét díjazom.

About Coly 1260 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*