Horrorra hangolva – 3. rész

Elérkeztünk a horror világába tett kirándulásunk harmadik állomásához, amelyben hátborzongató festményekkel és humoros képekkel egyaránt találkozhatnak a kedves érdeklődök. Lesz itt minden, a halott vajákos asszonytól kezdve egészen a tevéző farkasemberig. Jó szórakozást!

Úgy gondolom, illik megadni a megfelelő tiszteletet a heavy metal magyar képviselőinek, kezdjük tehát a mai összeállítást egy hazai gyöngyszemmel. A Lőrincz Tibor énekes vezette Stress egyike volt azon zenekaroknak, amelyek idehaza elsőként tűzték zászlajukra szeretett stílusunkat, ám úttörő mivoltuk ellenére is elég sokat kellett várniuk, mire kézbe vehették első hanghordozójukat. 1991-ben végre megjelenhetett debütáló lemezük Kísértet kastély címmel, amelyhez keresve sem találhattak volna megfelelőbb borítót! A rendkívül hangulatos képhez az olasz horror-rendező, Umberto Lenzi 1988-as Ghost House című filmjének egyik plakátját használták fel. Szemmel láthatóan semmilyen változtatást nem eszközöltek az eredeti grafikán, hiszen még a képet elkövető illusztrátor, Enzo Sciotti monogramja is rajta maradt a művön. (Sciotti egyébként meglehetősen felkapott művész a filmek világában, pályája során több mint háromezer filmposztert készített.) Azt, hogy a lemez címadó dalához a film sztorija szolgált-e inspirációként, talán csak maga Lőrincz Tibi tudná megmondani, mindenesetre az egyébként valóban kísérteties dalszövegben nyoma sincs a borítón látható gyermek szellemnek.

Ha azt mondom, Black Sabbath, szinte természetes, hogy minden jó zenei ízléssel megáldott embernek nagyot dobban a szíve, de le kell, hogy csillapítsam a kedélyeket, mert ezúttal nem Ozzy-ékról lesz szó. A Mario Bava rendezte 1963-as horrorfilm címe persze mára örökre összeforrt a heavy metal alapító atyáival, de ez nem jelenti azt, hogy más zenekarokra ne lett volna hatással ez a meglehetősen alacsony költségvetésű remekmű. Az amerikai death/thrash metal formáció, a Deceased tagjai például szintén az említett alkotás rajongói közé tartoznak. Maga a film három, egymástól teljesen független történetet mesél el, ezek közül a The Drop of Water című sztoriban látható az a rendkívül nyugtalanító arckifejezésű, halott médium asszony, akinek képmása a Deceased Luck of the Corpse című debütalbumát is díszíti. Igaz, hogy nem tartozik a legbonyolultabb lemezborítók közé, de a leggroteszkebbek között mindenképpen ott a helye.

A Tobe Hooper által rendezett, 1974-es A texasi láncfűrészes mészárlás a slasher filmek egyik prototípusa, egy igazi klasszikus, ami a maga idejében rendkívül durvának számító jeleneteivel alaposan felbolygatta a közvéleményt, de ezzel egyidejűleg új irányt is mutatott a jövő horrorfilmjei számára. Rossz kritikák ide vagy oda, a nézők imádták, aminek kézzelfogható bizonyítéka, hogy a film azóta számtalan folytatást megélt, a láncfűrésszel hadonászó Bőrpofa pedig ugyanolyan horror-ikonná vált, mint Freddy Krueger vagy Jason Voorhees. Az ő bizalomgerjesztő sziluettjét láthatjuk az amerikai death metal banda, a Mortician sokatmondó címmel megáldott Chainsaw Dismemberment lemezének borítóján is. Hogy még teljesebb legyen az élmény, a filmből jól ismert Chevrolet pick-up is rákerült a képre, természetesen emberi testrészekkel alaposan megpakolva.

Azt az állítást, hogy a horror és a humor remekül megfér egymás mellett, ma már számtalan film bizonyítja, emellett sok olyan zenekar is akad a metal világában, akik a viccesebb oldaláról közelítik meg a hátborzongató történetek megzenésítését. A megrögzött sörpusztítókból álló frankfurti thrash metal banda, a Tankard sosem állt komoly zenekar hírében, mivel gyakorlatilag egész pályafutásukat a folyékony kenyér fogyasztás okozta örömök megéneklésének szentelték. Kissé meglepő módon, Zombie Attack című bemutatkozó lemezük borítóján sem söröskorsót, sem részeg földönkívülit, sem egyéb, alkoholizálásra való utalást nem találunk. Ehelyett a Universal Pictures filmstúdió néhány nevezetes rémalakját láthatjuk egy laza szombat esti filmezés közben. Drakula gróf, a Farkasember és Frankenstein doki teremtménye néhány hasonlóan jóravaló haver társaságában vélhetően egy jó kis zombi filmet néznek, és közben jókat nevetnek az agyatlan élőhalottak szakmai szempontból erősen kifogásolható vérengzése láttán.

Ha már a horror-vígjátékok kerültek szóba, nem lehet említés nélkül elmenni a Lloyd Kaufman filmrendező vezette Troma Entertainment filmstúdió munkássága mellett. Olyan képtelenül szürreális agymenéseket köszönhetünk nekik, mint a Class of Nuke ‘Em High, a Tromeo and Juliet, vagy a Poultrygeist. Érdemes megjegyezni, hogy Lemmy is nagy Troma-rajongó volt, számos művükben fel is tűnt kisebb mellékszerepekben. Napestig lehetne sorolni a Troma által forgalmazott, örültebbnél örültebb filmeket, ám ezek közül népszerűség tekintetében magasan kiemelkedik a Toxic Avenger sorozat. Ha szereted az olyan horrorfilmeket, ahol két szélsőségesen durva jelenet között könnyesre röhögheted magad, akkor muszáj megismerkedned a felmosófiúból lett szörny-szuperhős kalandjaival. Toxie mára a filmstúdió hivatalos kabalájává vált, személyét valódi kultusz övezi. Talán még ezzel együtt sem gondolta volna soha Lloyd Kaufman, hogy agyszüleménye egyszer egy cseh grindcore banda lemezborítóján fog feltűnni, de mégis ez történt. A Kandar zenekar már az album címével sem árul zsákbamacskát, hiszen Tromaville nem más, mint mindannyiunk kedvenc Toxie-jának szülővárosa. Egyébként sem kispályázott a banda, hiszen az egész lemezt a Troma-filmek feldolgozásának szentelték. Avatott szemmel elég csak végigfutni a dalcímeken, és máris garantált a jókedv.

Ennyi fért bele mai, a horror világába tett kirándulásunkba, nemsokára azonban érkezik cikksorozatunk következő része, amelyben további érdekességekkel várunk benneteket!

A cikk szerzője: Gabrielkiss 54 további cikk
Több mint 20 éve rock/metal fanatikus, a mai napig aktív lemezgyűjtő. Jelenleg Nagy-Britanniában el, ahol egy nemzetközi áruházlánc alkalmazottja.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*