Finntroll: Vredesvavd (2020)

Miért nem kellene szeretnem a Finntroll-t és új albumát, a Vredesvavd-ot?

1. Eleve nem szeretem a folk metalt, nekem túlságosan tinglitangli, vurstli-zene.
2. Halálosan unom az intrókat, bármilyen albumon (maximum egy-két kivétel létezik, az is csak nosztalgiából).
3. Olyan számcímek vannak rajta, mint Att döda med en sten és Stjarnors mjöd. Hát ne legyek ideges????
4. Általában az ilyen beöltözős bandákat én csak vicczenekaroknak tartom.
5. Kifejezetten rühellem az olyan, metaltól alapból idegen hangszerek használatát, mint a pánsíp meg ilyen mindenféle izék, amiknek a nevét sem tudom.

Ennek ellenére miért szeretem mégis ezt a lemezt és a Finntroll-t?

– Mert remekül keverik a folk metalt a black, death és thrash elemekkel.
– Mert jó fejek és nem finnül énekelnek, hanem svédül. Mint megtudtam, az eredeti énekes, Katla a svéd kisebbséghez tartozott, és a svéd nyelv amúgy is jobban illik a trollos imidzshez. Aztán ez az énekes kiválása után is megmaradt.
– Annak ellenére, hogy folk metalt játszanak, mégis van a hangzásban valami mocskos, mondhatni, mocsári, amitől számomra kellően durva és mélységesen gonosz az egész produkció.
– A lemez hallgatása közben azonnal az ugrott be, hogy ilyen zenére mulathatnak a trollok, miközben kitépett fákkal csapkodják egymást hátba.
– Az énekes nem akar bravúroskodni, hörög-vinnyog, ahogy azt egy ilyen koszos zenénél kell.
– És végül, de nem utolsó sorban ne feledjük a menő troll-steampunk kinézetet. Ha már egy zenekar beöltözik, akkor csinálja így.