„Ez a zenekar az örömzenélésről szól”

Papp Norbert énekes a Trident új albumáról

Berettyóújfalu messzebb van Seattle-től, mint Makó Jeruzsálemtől, a hajdúsági kisvárosból érkező Trident zenéje ennek ellenére a 90-es évek közepén naprakész formában idézte meg a borongós washingtoni város hangulatát. Egyszerűbben fogalmazva; bő huszonöt éve grunge-os zenével álltak elő. A zenekar idő előtt beadta a kulcsot, így nem adatott meg nekik az a pozíció sem, amit a kortársak közül a Black-Out vagy a már lemezes The Bedlam elértek a hazai undergroundban. A csapat azonban adott egy újabb esélyt magának, és a napokban friss nagylemezzel jelentkezett, amely a Beat címet viseli. Ennek kapcsán kerestem meg a csapat újoncát, az énekes Papp Norbertet.

Kezdjük a régmúlt eseményeivel; mikor találkoztál először a Trident zenéjével?

Koromból adódóan – 87-es évjárat vagyok – sajnos lemaradtam a seattle-i zenei mozgalom aranykoráról, nem kísérhettem figyelemmel, ahogy ez a stílus meghódítja a világot. Ezzel együtt a Trident is kimaradt a gyerekkoromból – hiszen mindössze 10 éves voltam, amikor a csapat leállt –, akkoriban a Kacsamesék még jobban érdekelt, mint a rockzenei színtér. 🙂 Pontos évszámot nem tudok, de már felnőtt fejjel, a húszas éveim elején ismertem meg a zenekart, méghozzá az internetnek köszönhetően. Ha jól emlékszem, valamilyen zenei témájú fórumon vagy cikkben olvastam először a csapat nevét. Gondolom, senki nem lepődik meg azon, hogy a Megöl a hideg című dalt hallottam tőlük először, és egyből leesett az állam, hogy egy magyar, ráadásul vidéki csapat 1994-ben milyen hitelesen adta vissza ezt az esős, borongós, kiábrándult X-generációs hangulatot. Érdekes, hogy a tagok későbbi zenekaraival, projektjeivel kapcsolatban viszont már gimnazistaként is képben voltam: a Szeget, a Benzint, a Phaidont és a Szélső Értéket is jóval előbb ismertem, mint a Tridentet.

A zenekar a 90-es évek közepén reményteljesen indult, Marlboro tehetségkutatós szereplés, turné a debreceni Necropsiával, illetve a korabeli Demonstráció válogatás nyitódala is a csapathoz köthető. Mivel csak a 2016-os újraindulás óta állsz a csapat frontján, vannak emlékeid ezekkel kapcsolatban, vagy csak a régi sztorikat hallottad?

Annyiban pontosítanék, hogy a Trident 2016-ban Asztalos „Paszti” Attilával indult újra, ekkor én még nem voltam a csapatban. Paszti a zenekar „aranykorában”, 1993 és 1997 között énekelt a Tridentben, vele készültek a mára már klasszikussá érett anyagok, a Mélyen és üresen EP és az Újabb technológiák demó, illetve az azonos című nagylemez. Az újraindulást követő két év során, szintén Pasztival készült el a 11 újravett régi dalt tartalmazó Best Of Trident album, ami az utómunkálatok elhúzódása miatt végül csak 2019 tavaszán jelent meg. Ahogy fentebb említettem, a zenekar 90-es évekbeli működésével kapcsolatban nincsenek személyes élményeim, amit erről az időszakról tudok, azt a „szakirodalomból”, illetve a többiek anekdotáiból tudom.

Trident, 2020

Ilyen például az Ossiannal (!) közös, 1993-as brassói túra, amikor a csapat 15 ezer ember előtt lépett fel a Drakulafeszten, úgy, hogy a román „királyi” televízió, a TVR élőben közvetítette a koncertet; számtalan, Tankcsapdával közös buli (a két zenekar pályafutása nagyjából egy időben indult); vagy az általad is említett, Necropsiával közös turné ʼ95-ben, amikor az utolsó kis falusi művházban is többszörös telt házat csinált a két banda. A Necropsiát amúgy ismertem, itt Debrecen környékén még a 2000-es években is legendának számítottak Szilágyi Pistiék, bár élőben sosem láttam őket. Az biztos, hogy nem lehetett egyszerű akkoriban zenekart működtetni, viszont talán könnyebb volt megszólítani a közönséget, mint ma…

1997-ben véget ért a történet. Mi volt az oka annak, hogy a többiek lehúzták a rolót?

Ebben több tényező is közrejátszott, mondhatni, szerencsétlen véletlenek sorozata kényszerítette leállásra a bandát. Az 1996-os Újabb technológiák lemezzel, úgy gondolom, jócskán megelőzték a hazai színteret, ez az akkor modernnek számító gépies, rideg, kattogó samplereket felvonultató, indusztriális megközelítés csak később terjedt el itthon, ezért rendesen meg is osztotta a közönséget. Sajnos a lemezt gondozó LMS Kiadó a megjelenés után rögtön csődbe is ment (nem a Trident miatt 🙂 ), így az album a beígért CD-verzió helyett csak kazettán jelenhetett meg, és a betervezett videóklipek sem készültek el. Ma már – tudtommal – beszerezhetetlen a fizikai formátum. A terjesztés, a promóció tehát befuccsolt, pénz viszont nem volt a zenekari kasszában, ráadásul a továbblépéshez elengedhetetlen eszközparkkal, technikai háttérrel sem rendelkezett a csapat. Ehhez jöttek még az olyan „apróságok”, mint a próbaterem kirablása, vagy a magánéleti zűrök és a megélhetési problémák, szóval nem volt más út.

Szinte kereken két évtized telt el Trident-mentesen. Hogyan merült fel, hogy érdemes lenne újra berúgni a motort?

Az újraindulás ötlete, legalábbis közvetve, elődömnek, Pasztinak és az ő Trident utáni bandájának, a hajdúszoboszlói Phaidonnak köszönhetően merült fel először. Ők szerveztek egy emlékkoncertet a Trident megalakulásának 25. évfordulójára, amire a két alapítót, Papp „Gezbee” Zsolti dobost és Demeter Zoli gitárost is meghívták. Zsolti és Zoli a koncert apropóján leült beszélgetni, végül pedig arra jutottak, hogy újra nekiveselkednek a dolognak. A basszusgitáros posztot ettől kezdve Kahut „Jóni” János (Abiocore, Szélső Érték) tölti be – ez a poszt egyébként korábban mindig problémás volt a zenekarban, az évek során többnyire beugrósok váltották egymást.

Papp Norbert

Rátérve a személyedre, hogyan kerültél a mikrofon mögé? Talán többen is ismernek az olvasók közül a KabinLáz zenekar révén… Kérlek, mutasd be a jelenlegi felállás tagjait!

Elég későn, a gimnázium vége felé kezdtem el zenélgetni, kezdetben különböző sulicsapatokban, feldolgozás-zenekarokban énekeltem, amelyek nem voltak hosszú életű, sem pedig különösebben sikeres formációk, de megadták a kezdő lökést a továbbiakhoz. Nekem is megvolt az iskolai „Ki-Mit-Tud-korszakom” a kötelező Tankcsapda-feldolgozásokkal, ugyanúgy, mint később a „falunap-korszak” a Kétforintos dallal és a Petróleumlámpával. 🙂 2013-ban két korábbi zenekari tagtársammal, Jakab Imi gitárossal és Hajdu Tibi dobossal azzal a céllal hoztuk össze a KabinLáz nevű formációt, hogy végre saját dalokkal nyomulhassunk a korábbi zenegépslágerek helyett. Szerencsések vagyunk, mert az alakulás óta mindössze egy tagcserénk volt, Sárközi Ádám basszusgitáros 2014 végén csatlakozott a zenekarhoz. Eddig két szerzői kiadású nagylemezünk és három EP-nk jelent meg, ezek a zenekar YouTube-csatornáján, valamint a népszerű digitális platformokon (Spotify, Deezer stb.) érhetők el. Legutóbb idén februárban jelentkeztünk új anyaggal, ez volt az ötdalos Kiha(jo)lni (v)es(z)élyes EP, aminek jelen pillanatban is zajlana a promóciós koncertkörútja, ha nem szólt volna közbe a COVID-helyzet.

Nem mellesleg a Tridentbe is a KabinLáznak köszönhetően kerültem be: Jónihoz hasonlóan engem is Zsolti „fedezett fel”, ha fogalmazhatok így. 🙂 Még 2016 őszén felléptünk a KabinLázzal az általa szervezett Szélső Érték Kulturális Találkozón, majd egy évre rá lehetőséget kaptunk a Trident berettyóújfalui visszatérő koncertjén is bemutatkozni, mint előzenekar. Innen az ismeretség, aminek köszönhetően 2018 novemberétől betölthetem a frontemberi pozíciót.

Az új korszakban egészen ez idáig egy kislemezzel és egy válogatással jelentkeztetek. Mit kell tudnunk ezekről a megjelenésekről? Mindkét esetben szerzői kiadványokról van szó?

Így van, a CD-változat mindkét esetben szerzői kiadásban jelent meg, ezeket közvetlenül tőlünk lehet beszerezni. A digitális terjesztésért az Ezsmusic Digital felel. A Facebook-oldalunkon minden vonatkozó infó megtalálható.

A 90-es években megjelent Trident felvételeket kizárólag kazettán publikálta a zenekar. Napirenden van esetleg ezek újrakiadása?

Egyelőre nincs ilyenről szó, illetve nem tudok róla. Részben az újrakiadást váltotta ki a tavalyi Best Of album, amivel a klasszikus daloknak szeretett volna igazságot szolgáltatni a zenekar, és úgy gondolom, ez sikerült is, mivel az újrafelvételnek köszönhetően 21. századi megszólalást kaptak az olyan tételek, mint például a Megöl a hideg, a Tűztánc vagy a Kínozz (a Best Of lemez a digitális áruházakból tölthető le, illetve CD-n a zenekartól vásárolható/rendelhető meg). Annak idején a technikai és anyagi lehetőségek a legtöbb underground banda számára csak a kazettán való megjelenést tették lehetővé, a hangzás pedig olyan volt, amilyen. Ma már szerencsére egy jó számítógép és egy ügyes program segítségével többet ki lehet hozni a dalokból, mint anno egy félprofi vagy akár egy profi stúdióban. A régi Trident-anyagok egyébként teljes egészében meghallgathatók a YouTube-csatornánkon.

A 90-es évek nagyjain, a grunge mozgalom képviselőin túl milyen zenekarok vannak hatással a mai Tridentre?

Lehetetlen lenne mindet felsorolni, annyiféle hatás ér bennünket, amelyek aztán a dalokban is megjelennek. Demeter Zoli alapvetően a közmegegyezéses klasszikusokból és az angolszász, illetve amerikai rockzenéből merít: a Beatles, a Rolling Stones, a Led Zeppelin mellett az Oasis, a The Cult, a Red Hot Chili Peppers, a U2 vagy akár Lenny Kravitz hatása is érződhet a játékán. Gezbee Zsolti szintén nagyon változatos zenei ízléssel, ennek köszönhetően széles zenei műveltséggel rendelkezik, ami részben abból ered, hogy már gyerekkorától kezdve rengeteg magyar és külföldi zenekar koncertjére volt szerencséje ellátogatni. Nála megfért egymás mellett a Motörhead és a Dire Straits ugyanúgy, mint az Iron Maiden és a Faith No More. Ma viszont inkább a spirituális világzenék, az ethno, a progresszív és pszichedelikus stílusok állnak hozzá közelebb, úgymint a Porcupine Tree vagy a Dead Can Dance.

Jóni még egy fura figura, az alter és underground rock világából érkezett, de megfordult a régiószinten kultikusnak számító Abiocore hc/metal hordában is. A 90-es és 2000-es évek alternatív zenéi (például a Nine Inch Nails) mellett sok egyéb stílus és előadó világa benne van a kezében – vagyis róla is elmondható, hogy jó értelemben véve mindenevő, aminek hála döbbenetesen király dolgokat játszik az új lemezen. Hozzám a KabinLáz miatt – a grunge mellett – inkább a riff- és groove-központú zenék állnak közel, a Pantera, a Down, a Black Sabbath például bármikor jöhet. Örök kedvenceim között van a System Of A Down, a Deftones és a Tool is, s ha már metal vonatkozású a beszélgetésünk, nem hagyhatom ki az In Flamest sem a sorból. Nyilván az imént felsorolt előadók közül nem mindegyiknek érződik direktben a hatása az új anyagon, de azért az látszik, hogy milyen széles a paletta, mennyi zenei szélsőségből tevődik össze az újkori Trident muzsikája.

Tegnap jelent meg friss nagylemezetek, a Beat. Hogyan zajlott a dalszerzés, mennyi időt vett igénybe a nóták véglegesre csiszolása? Te is részt vettél a szerzemények megírásában?

A folyamat már a csatlakozásom előtt elkezdődött, mondhatjuk, hogy nagyjából három évig formálódott az anyag. A dalszerzés közben folyamatosan vettük fel a már kész dalokat, miközben Zoli újabb és újabb ötleteket hozott a próbákra. Ezeket szintén összecsiszoltuk, formáltuk, természetesen a végére jó sok mindent ki is gyomláltunk az eredeti elképzelésekhez képest. Az év elejére nagyjából elkészültünk a teljes lemezanyaggal, ekkorra már tudtuk, melyik 15 dal fog szerepelni az albumon. Zoli termékenységére igazán nem lehetett panasz, körülbelül 20-22 tételből válogathattunk (és ebben a számban nincsenek benne a tavalyi EP dalai), szóval el lehet képzelni, milyen irdatlan ötlethalmazt kellett rendszereznünk, mire eljutottunk idáig.

A felvételek a zenekar próbahelyén készültek, Zsolti irányítása és erőn felüli munkabírása mellett, az utómunkálatokat pedig Gyarmati Balázs (Soundset Studio) végezte. Jómagam ezúttal is a szövegekért és az énekdallamokért feleltem. A végére rendesen ki is ürültem, az utolsó három dalszöveg megírásába már Zsolti is besegített. Elmondható, hogy ez az anyag is – ugyanúgy, mint az előző – csapatmunka eredménye, mindenkinek voltak ötletei, meglátásai a zenét, a szövegeket, a dallamokat és a hangszerelést illetően is.

Milyen formában jelenik meg az album?

Ahogy az előző két anyag esetében, most is lesz szerzői kiadású CD, emellett az Ezsmusic jóvoltából a digitális áruházakban is hozzá lehet jutni az albumhoz. A fizikai formátumhoz igényesen kivitelezett, informatív booklet tartozik, ahol a dalszövegeket is megtalálja a hallgató. Igyekeztünk a külcsínre is nagy hangsúlyt fektetni, a végeredmény Szilágyi István és Kogyilláné H. Szofi keze munkáját dicséri.

Mik a terveitek a zenekarral? Ha lehet ilyet kérdezni a mai viszonyok közepette, mennyire tartósan terveztek most a Tridenttel?

Ez a zenekar az örömzenélésről, az alkotásról, az önkifejezésről szól, nincsenek határidők, külső befolyásoló tényezők, nincs rajtunk nyomás a jövővel kapcsolatban. Azt játsszuk, amit a magunkénak érzünk, nincsenek korlátok, nem görcsölünk rá a dolgokra. Ezek a srácok – és most itt elsősorban az alapítókra gondolok, de nyugodtan ide vehetjük Jónit is – már annyi mindent átéltek az elmúlt évtizedek során, annyi mélységet-magasságot megjártak, annyi harcon, jó és rossz tapasztalaton vannak túl, hogy szerintem nem agyalnak ilyen kérdéseken. És ez így van jól. Én most úgy gondolom, hogy ameddig lesznek megvalósításra váró ötleteink, addig lesz Trident is.

Másik zenekarod, a KabinLáz kapcsán milyen aktualitásokról tudsz beszámolni?

Ezt az évet már elengedtük, a jelen helyzetben, a mi szintünkön egyszerűen nincs értelme erőltetni a koncertszervezést, folyamatosan figyelni az éppen aktuális rendelkezéseket, izgulni azon, hogy melyik bulinkat fújják le a szervezők (vagy éppen mi). Ráadásul október elején megszületett a kisfiam, így most az aktív zenélés egy időre háttérbe szorult nálam. Jövőre szeretnénk ott folytatni, ahol szeptemberben abbahagytuk: éppen a körösladányi Mindenen Keresztül és a köröstarcsai Leponexx zenekarokkal közös „Egy Húron Turné” közepén tartunk, ezt a körutat szakította félbe a COVID-helyzet. Az aktualitást tehát a Kiha(jo)lni (v)es(z)élyes EP népszerűsítése jelenti, ezt ütemeztük be a 2021-es évre.

Nameless

A cikk szerzője: Rattle Inc. 197 további cikk
A Metal Attack fanzine-t 1988 őszén indította két egri főiskolás, Benjoe és Coly. A lap a nyolcadik számtól jelent meg Rattle Inc. név alatt. A kiadvány összesen 18 számot élt meg, és 1991 tavaszán szűnt meg. A fanzine - negyedszázados kihagyást követően - online változatban, 2016 decemberében kelt újra életre a Facebook-on, és 2017 januárjában kapott saját felületet.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*