Eddie Van Halen (1955-2020)

Wolfgang, Eddie és Alex, a háttérben David Lee Roth

Mi van??? – hökkentem meg tegnap este, amikor teljesen váratlanul értesültem egyik gyerekkori idolom halálhíréről. Tele volt vele a Facebook, szinte minden orgánum megemlékezett róla. Elérzékenyültem, ami jól jelzi a veszteség, a mindannyiunkat ért veszteség súlyát.

2020. október 6-án egy újabb uralkodó hagyta el a rockzene e világi birodalmát, és tette át székhelyét az öröklét végtelenjébe. Egy újabb hérosz vesztett csatát, ő konkrétan a testét újra és újra megtámadó rákkal szemben.

A Van Halen soha nem tartozott a legnagyobb kedvenceim közé, ám egyik névadóját, a gitáros Eddie-t mégis a hősömnek mondom. Azon húrnyűvő hangzsonglőrök egyike ő, akiknek köszönhetően egy életre rabjává váltam a keményebb megszólalásnak.

1983/84 táján, amikor felvettem a rádióból, óriási hatást gyakorolt rám a holland származású fivérek zenekarának 1978-as bemutatkozó albuma. Ha azt mondod: Eddie Van Halen, máig azt mondom: Eruption és tapping technika. Később pedig Poundcake és kézifúróval sírásra bírt gitárhúrok. Eddie és Alex Van Halen. David Lee Roth és Sammy Hagar. És természetesen az elnyűhetetlen Michael Anthony, majd két generáció – Eddie és fia, Wolfgang – egy színpadon, egy csapatban. És Ain’t Talkin’ ’bout Love és Hot for Teacher és Jump és Panama és Why Can’t This Be Love. Zsenialitás és esendőség: világsztár státusz és súlyos alkoholfüggőség. Stadionrock és a Minyonok című animációs film gitártörő jelenete.

Eddie és bátyjának zenekara csaknem fél évszázadon át szórakoztatta a nagyérdeműt igényes, bár a mi fülünknek időnként talán túl lágy muzsikájával. Amit azonban a tesók a saját hangszereiken műveltek, az metal volt a javából.

Elképzelhetetlennek tartom, hogy a csapat története a névadó gitáros nélkül folytatódjon. Edward Lodewijk Van Halen egy páratlan karrier végén megpihent, mi pedig őrizzük meg őt, őket emlékezetünkben. Például azt, ahogy Eddie még hatvanévesen is játszi könnyedséggel, arcán boldog mosollyal csalja ki gitárjából a varázslatos hangokat:

Köszönöm neked a zenét, Mester! Nyugodj békében!

A cikk szerzője: Coly 938 további cikk
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

1 Comment

  1. Az 1978-as első Van Halen album zsemiális volt, csak néztünk milyen zene ez, akkoriban ilyent még nem hallottunk. Az az első felállás David Lee Roth-al volt nagyon jó, sajnos utána már nem nagyon figyeltem a Van Halenre. Nagy veszteség ez a rock-metal zenének, tragikus esemény.

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*