Michael Sweet a kaliforniai hard rock/glam színtér közismert figurája. Aki az efféle zenét kedveli, biztos találkozott már a nevével mind zenekara kapcsán, mind szólóban. Ehhez az interjúhoz a szeptember 4-én napvilágot látott új Stryper album és a csapat nagy klasszikusa, a Soldiers Under Command megjelenésének 35. évfordulója szolgáltatott apropót. Többek között ezekről olvashattok a következőkben.
Helló, Michael! Mint ahogy azt a hírekben hallani (az interjú augusztus 24-én készült – NN), jelenleg két nagy katasztrófa sújtja Kaliforniát: egyrészt a koronavírus-járvány, másrészt az erdőtüzek. Hogyan hatnak ezek a személyes környezetedre? A lángok a te otthonodat is veszélyeztetik?
Helló, Norbert! Először is nagyon örülök, hogy újra beszélünk. Igen, Kaliforniában tényleg ez a két dolog jelenti most a legnagyobb veszélyt, ám én jelenleg Bostonban élek, a nagyvároson kívül. Viszont Kaliforniában születtem, és évről évre aggódva olvasom a híreket a tűz pusztításáról. Ráadásul mindezt most még a koronavírus is megnehezíti. De mivel több, mint háromezer mérföld (kb. 4800 km) távolságra lakom a tüzektől, így azok nem érintenek közvetlenül. Inkább a másik veszély az, ami kihat rám. Massachusettsben jelenleg kijárási tilalom van, és ha mégis kimennénk, akkor csakis maszkban tehetjük ezt meg. De összehasonlítva a többi tagállammal, még mindig szerencsésnek érezhetjük magunkat. Mindenhol más törvények vannak. Szerencsére hétről hétre egyre jobb a helyzet.
Hogyan kerültél újból kapcsolatba a keresztény hittel? Hiszen volt idő, amikor elfordultál tőle.
Ez abban az időben történt, amikor 15 éves voltam. Tinédzserként dohányoztam, alkoholt fogyasztottam és csajoztam. Csak később kezdtem el tudatosan gondolkodni az életemről. Ekkor körülbelül 20 éves lehettem, úgyhogy mindez 1983 körül történhetett, amikor még nem jelentettük meg első EP-nket, a The Yellow and Black Attack-ot. Ami pedig utána jött, az már történelem. Természetesen voltak hullámvölgyek, valamint sötét pillanatok is az életemben, de alapjában véve a hitem szilárd. 1984 óta pedig világos, hogy melyik úton kell járnom és miért.
Legelső komplett albumotok, a Soldiers Under Command ez év májusában ünnepelte megjelenésének 35. évfordulóját. Ennyi év elteltével hogyan látod a lemezt? És milyen volt akkoriban az anyag megjelenését kísérő turné? Kiélveztétek a rock and roll-életstílust, vagy a hitetek miatt konszolidáltan viselkedtetek?
Határozottan élveztük azt az életstílust. A turnézást egyértelműen, néhány dolgot viszont nem annyira szerettem, ám azok is hozzá tartoztak. Tudod, annak idején, fiatalon elég sok minden komplikáltnak tűnt, de élveztem, amit csináltam, és ez ma is így van. Az életem akkor is a zene volt, és ma is az. A turné alatt is ugyanúgy éltünk, mint máskor. Én így élem az életem. A zene az én világom. Az általad említett albumról annyit, hogy talán ma is az a kedvencem. De objektíven nézve a legújabb a legjobban elkészített anyagunk. Ennek ellenére ma is imádom a Soldiers…-t, és ez már így is marad. Időben a legközelebb álló és a legmodernebb viszont egyértelműen az Even the Devil Believes.
Az évforduló alkalmából újra ki fog jönni a lemez? Hiszen ez jelentette számotokra a nagy áttörést… Azért is kérdezem, mert ezzel ismertelek meg benneteket, és a pályafutásotokból ez az anyag jön be nekem a leginkább.
A Soldiers… albumról beszélsz? Ezt most a Hollywood Records kontrollálja, ami a Walt Disney Company-hoz tartozik. Akkoriban az Electra Records jelentette meg. Nemsokára szeretnénk visszaszerezni a jogainkat az albumra, mert így mindenki, aki szeretne, hozzájuthatna. Szeretnénk, ha az albumhoz kapcsolódóan minden jog a mi kezünkben lenne. Akkoriban ez nem volt lehetséges: megjelent LP-n, kazettán és CD-n, igaz, utána is, de akkor már nagyon limitáltan.
Oké, akkor ugorjunk egy nagyot, és térjünk rá tizenkettedik nagylemezetekre, az Even the Devil Believes-re! 1990-ig és 2005 után minden második vagy harmadik évben új albumot jelentettetek meg. Tudatosan választottátok ezt a gyakoriságot? Ha igen, miért?
Az első zenekari korszakunk utolsó alkotása 1990-ben jelent meg. Akkoriban minden évben vagy minden másodikban jött ki tőlünk valami. 1992-ben azonban elhagytam a zenekart. Abban az időben a család vette át a legfontosabb szerepet az életemben, és így más dolgokra kellett fókuszálnom. Utána valóban, két-háromévente jelent meg újabb Stryper-album. Az 1992 körüli időszak nem volt valami jó számunkra mint zenekar számára, és olyan dolgokon volt a hangsúly, mint a spiritualitás, a család és más partneri kapcsolatok. De amikor 2002-ben újra összejöttünk, elhatároztuk, hogy nemcsak egy-egy koncertet adunk, hanem elkezdünk új dalokon is dolgozni a Reborn lemezre, ami végül 2005-ben jelent meg. Ekkortól kezdve vagyunk ismét egy egység. Nagyon boldogok vagyunk mint zenekar, és jól érezzük magunkat együtt. Egy rakás dolgot tervezünk közösen a jövőre.
A zenétek és a hangzásotok az évek alatt valamelyest változott, keményebbé vált. Mi a helyzet a szövegek terén? Miről szólnak az új dalok? A kedvenc számaim az idei lemezről a Let Him It, a Middle Finger Messiah, a How to Fly és a For Good and Rock and Roll.
Az album elsősorban egy nagyon inspirált alkotás. Spirituális üzeneteket rejtettünk el benne valós témák mögé. A szeretetről és a szerelemről van szó különböző formákban, elfelejtett bibliai üzenetekről, vagy vegyük például a Make Love Great Again-t, amelyben arról énekelek, hogy a szeretetet a különböző megnyilvánulási formáin keresztül engedjük be az életünkbe. Ne cselekedj gyűlölettel és hasonló indulatokkal! Ez egy ilyen album lett, ilyen pozitív üzenetekkel, és az emberek érezzék magukat inspirálva ezáltal, és tegyék ezt az életük szerves részévé.
Melyek a kedvenc dalaid az új lemezről?
Nagyon szeretem az előbb említett Make Love Great Again-t. Ez egyértelműen a kedvenc nótám, de kedvelem még a How to Fly-t és Do Unto Others-t is. Az alapüzenet mindenütt a szeretet és/vagy a szerelem különféle formában, és ami fontos, hogy az emberek merítsenek inspirációt belőlük!
Hogyan és mikor keletkeztek a dalok?
A nótákat 2019 decemberében írtam. A következő év januárjában beszéltem a srácoknak róluk, és mutattam meg nekik a szerzeményeket. A közös felvételekkel pedig még abban a hónapban készen voltunk.
Hol vettétek fel a számokat?
Mindent Massachusettsben, a Spirit House Music stúdióban. Az egész – az intenzív próbákat követően – majdnem két hétig tartott.
Hogyan rögzítettétek a hangszereket? Vettetek fel valamit analóg módon is, és ezután digitalizáltátok a dalokat, vagy a Pro Tools játszotta a főszerepet?
Tulajdonképpen mindent Pro Tools-szal vettünk fel. A dobokat a klasszikus módon, mikrofonozással rögzítettük és Pro Tools-szal korrigáltuk. A többi hangszert pedig az utóbbival. Miután mindennel kész voltunk, otthon, a stúdiómban énekeltem fel a szövegeket.
Hogyan sikerül ennyi év után is a klasszikus felállás három tagját a csapatban tudni? Mi motivál benneteket? Hiszen manapság, összehasonlítva a 80-as évekkel, alig lehet „kézzel készített” zenével pénzt keresni.
Ó, egyszerűen kedvünk van ismét együtt zenélni, és élvezzük egymás társaságát!
A pénzkeresés nem játszik benne szerepet?
Persze, a zenénkkel pénzt is keresünk, de nem ez motivál bennünket. Szeretjük azt, amit csinálunk, és amit a múltban elértünk. Zenén, zenei környezetben nőttünk fel, úgyhogy ez benne van a DNS-ünkben. :-). Voltak évek, amikor jól kerestünk, és akadt időszak, amikor nehéz volt.
Manapság nem könnyű koncerteket szervezni. Mit terveztek a közeli jövőben? Valamikor Európába is el szeretnétek jutni?
Először is, szeptember 4-ére időzítettük az új lemezünk megjelentetését. Ezután egy akusztikus albumunk is tervbe van véve, ami jövőre kell, hogy kijöjjön. De egy koncertlemez első része is be van tervezve.
Egy kicsit pontosabban, mikor jönne ki az unplugged lemez?
Remélhetőleg 2021 elején. De már minden készen van vele kapcsolatban. A lemez több különböző oldalunkat mutatja majd meg. Tényleg jól sikerült.
Mikor jártatok utoljára Európában, és mikor jönnétek újból vissza?
Valamikor 2010-ben volt ott az utolsó turnénk. Az elkövetkezendő időszakról viszont sajnos nem tudok még mit mondani. De a rajongók nálatok, Németországban igazán kitartóak és lojálisak velünk kapcsolatban. Erős bázisunk van ott, ami fantasztikus érzés. Imádjuk!
Játszottatok már Magyarországon is?
Igen, játszottunk, bár nem tudom, hogy pontosan mikor. Megpróbálunk minden európai országban fellépni. Viszont sosem játszottunk még Oroszországban, és Rómában, Olaszországban sem jártunk még. Álomszép lenne, de nem emlékszem rá, hogy játszottunk volna ott. Valamint Kínában sem léptünk még fel vagy az ázsiai szigeteken. Németországban is csak egy párszor fordultunk meg.
Mit tudsz Magyarországról?
Hogy őszinte legyek, nem sokat.
Michael, köszönöm a beszélgetést!
Én köszönöm neked, hogy gondoltál rám! Maradj egészséges, és jó éjszakát odaát! Talán látjuk egymást jövőre, valahol Németországban!
Leave a Reply