Alakul… (Az idei harmadik negyedév terméséből)

Mondhatnám, hogy az idei zenei felhozatalt erősen befolyásolta a koronavírus-járvány aktuális alakulása, ami bizonyára igaz is, ám az általam megismert 2020-as kiadványok száma nem feltétlenül ezt a trendet követi. Az első két hónap a nyugati világban még viszonylag vírusmentes volt, a második negyedévben viszont bevezették a kijárási korlátozásokat, lefújták a tömegrendezvényeket, így a zenekarok és a kiadók is érezhetően visszafogták magukat. Ehhez képest január-március között 27, április elejétől június végéig viszont 37 idei albumot hallgattam meg. A harmadik negyedév – amelynek az első fele még nyugis volt, a folytatása viszont ismét vészterhesebb – nálam átlagosnak mondható, hiszen ez idő alatt 34 friss anyagra tettem szert, úgy, hogy szeptember végét egy kicsit még meg is nyomtam.

Előzetesen azt gondoltam, hogy ha valaki, akkor Arjen Lucassen az, aki legújabb nagylemezével, a Transitus-szal meg tudja szorongatni a biztos befutónak tűnő Psychotic Waltz The God-Shaped Void albumát. Nem tudta, de az Ayreon 2020-as anyaga így is egy figyelemre méltó alkotás. Úgy gondolom, a nagy nevek közül az Onslaught, a Heathen és a Vicious Rumors is nagyot gurított idén, ám míg utóbbinak nálam ott van a helye az élmezőnyben, addig az előbbi két csapat lemeze egyelőre még nem vált nagy kedvencemmé. Ugyanígy vagyok egyébként az Iron Angel ez évi produktumával is.

Legfrissebb albumával Marilyn Manson és a Warkings is kellemes meglepetést okozott, nekem mindkét korong jobban tetszik, mint az említett előadók előző művei, a 2017-es Heaven Upside Down, illetve a 2018-as Reborn. A legmagasabbra azonban egy számomra eddig ismeretlen csapat, a német Eisenhauer jutott: Blessed Be the Hunter albumuk akár még év végi Top 10-es listámra is felkerülhet.

Amit sajnálok, hogy a Mastodon egyelőre csak egy válogatásalbummal, a mexikói Tulkas egy EP-vel, a Voivod pedig mindössze egy új dallal rukkolt elő. Többet vártam a Valkyrie-től, a Messiah-tól és Farida Lemouchi új csapatától, a Molassess-től is. Phil Anselmo érdekes zenét játszik az En Minor-ral: hangulatos, de nem metal.

Ennek a negyedévnek a terméséből nálam egy, maximum két csapatnak van esélye december végén az első tízben végezni, és szerencsére a még hátralévő hónapok már ismert megjelenései közül is lesznek főtábla-aspiránsok. Utóbbiak közül mindenekelőtt a Spirit Adrift lemezéhez fűzök vérmes reményeket, de ugye lesz Armored Saint-, Fates Warning-, Evildead-, Sodom- és Orden Ogan-korong is…

Nálatok melyek a harmadik negyedév legütősebb albumai?