Eljött 1996, a Theli lemez megjelenésének éve. Erről az albumról már csak szuperlatívuszokban lehet írni. Ez az anyag a különböző metal stílusok, az európai komolyzene és a keleti népzenék egybegyúrásának kvintesszenciája. Fölösleges dalokat kiemelni, mert mind egytől egyig zseniális és unikum a zenetörténelemben.
Ha mégis meg kell említeni számokat, akkor elsőként a To Mega Therion-t mondanám. Nem lehet leírni, mert annyira egyedi, és a zenekarnak azóta sem sikerült hozzá foghatót írnia, és vélhetőleg már nem is fog. Egyébként pedig a nagylemezes változatnál szerintem sokkal ütősebb a Beauty in Darkness válogatáslemezen szereplő nyers verzió, főleg a szám végén, ahol a zongora szépsége jobban tud érvényesülni, mert a nagylemezes változattal ellentétben itt nem nyomja el a szimfonikus hangszerelés.
Ami még ide kívánkozik, az az Invocation of Naamah száguldó, vad szenvedélye (a nagyzenekari kórus csak még jobban fokozza a wagneri, drámai hatást), valamint a The Siren of the Woods gyönyörű komolyzenei lírája.
A számok keményebbek, mint a későbbi, Vovin albummal kezdődő korszakukban. Itt még érződik a death metal hatása, de a szuperebbnél szuperebb dallamok és énektémák még a hörgi-mörgi stílust nem kedvelők számára is barátságossá teszik ezt a zenét. 🙂
Ezen a lemezen játszottak először rendes nagyzenekarral (a Barmbek szimfonikusokkal és az észak-német rádió kórusával). Korábban a szerény költségvetésük miatt kénytelenek voltak szintetizátorral és samplerekkel beérniük, azonban a Lepaca Kliffoth sikere után a kiadó 30 ezer márkát költött arra, hogy a nagyzenekari részeket élőben vehessék fel. A bennfenteseknek az is sokat elmond, hogy a fő énektémák jelentős részét a számtalan skandináv zenekarban vendégeskedő Dan Swanö énekli fel. A Lepacával ellentétben ez a lemez már nem útkeresés a korai anyagok után.
Az albumot később dupla CD-ként is kiadták, ahol a második korong a lemez koncertváltozatát tartalmazza: 2007-ben a teljes lemezt nálunk, Budapesten is előadták, és ezt a koncertet rögzítették.
Érdekességként említem meg a másik magyar vonatkozást: a zenekar egy másik koncertlemezét szintén Magyarországon vették fel, mégpedig Miskolcon, ahol a csapat szintén 2007-ben, a Miskolci Operafesztiválon lépett fel. Ennek emlékét őrzi a The Miskolc Experience album. A Therion, ha nem is legelsőként, de az elsők között lépett fel metal zenekarként koncerten nagyzenekari kísérettel.
A Theli Christofer Johnsson-ék történetében olyan, mint a Celtic Frost-nál az Into the Pandemonium, a Tiamat Wildhoney-ja, a Paradise Lost Gothic című albuma, a My Dying Bride karrierje során a Turn Loose the Swans, az Amorphis esetében a Tales from the Thousand Lakes, vagy a Moonspell-ről szólva a Wolfheart című album. Egy zenei utazás vége, a csúcs, amit már nem lehetett meghaladni, tovább tökéletesíteni, ahonnan zeneileg már nem előre, hanem egy teljesen másik irányba vezetett az út. Ez már maga a kiforrott Therion.
Leave a Reply