Therion: Lemuria/Sirius B (2004)

2004-ben látott napvilágot a Therion két – egyszerre, de külön-külön kiadott – mesterműve, a Lemuria és a Sirius B (amelyek az első időszakban limitált példányszámban, delux változatként digipack csomagolásban egyben is megjelentek).

Zeneileg alapvetően a Vovin vonalát követik, de a számok hasonlóan változatosak, mint a Lepaca idején, és ha vadságban és szenvedélyben már nem is jön vissza az az éra, azért mindkét lemezen található két-két, a régi időkre emlékeztető, gyorsabb, szenvedélyesebb darab. Ezek közül a Blood of Kingu és Typhon igencsak meglepheti a késői Therion-korszak lágyabb zenéjéhez szokott füleket. Míg a The Voyage of Gurdjieff olyan, mintha a klasszikus Helloween-t hallgatnánk szimfonikus kísérettel és operaénekesekkel, addig a Three Ships of Berik-ben a viking metalt keresztezik az Iron Maiden galoppozásaival (ami egyébként hangulatilag illik is a gótok ősatyjának tartott Berik hódításairól szóló szerzeményhez). A The Dreams of Swedenborg szintén viking metal alapokon nyugszik (ilyen címhez milyen más zene illene?).

A Lemuria című tétel meseszép, szimfonikus lírában tárja elénk az egykori Atlantisznál is nagyobb, szintén elsüllyedt legendás kontinens történetét. A Feuer Overtüre/Prometheus Entfesselt pedig olyan, mintha Wagnert kereszteznénk az ipari/elektro metalt játszó Rammstein-nel és Laibach-hal.

Nem sorolok fel több számot (a két CD-n együtt több mint húsz található). Minden szám külön-külön kivesézése oldalakat venne igénybe. Van itt minden: szerelem, tragédia, varázslat, misztikum, legenda, mitológia. Elég annyi, hogy EZ METAL. Illetve, hogy a lemezen 171 zenész szerepel, köztük a teljes prágai filharmonikusok.

Más, mint bármely más metal lemez, de ugyanolyan klasszikus, mint az Iron Maiden The Number of the Beast-je, a Helloween Keeper of the 7 Keys I-II-je, a Judas Priest British Steel-je, az Accept Restless and Wild, a Manowar Hail to England, a Black Sabbath Paranoid, vagy a Deep Purple Machine Head lemeze. Más, de velük egy sorban a helye. Míg azok a 20. század fémzenéi, addig ez a 21. század metalja.

A cikk szerzője: Fehérfarkas 7 további cikk
Már a gimiben is írt verseket és zenekritikákat egy igazi underground, amatőr vidéki újságba. Zeneileg mindenevő: a metal a kedvence, de komolyzenétől a fémzenén át az elektronikus zenéig mindenre nyitott, ha az minőségi muzsika.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*