Ki ne ismerné ezt a zenekart, legyen akár a 80-as évek glam irányzatának rajongója, egyszerűen a dallamos hard rock kedvelője, vagy thrash/death-fan, mint elrettentő példát egy metal csapatra? 🙂
Az együttes története ezen a néven csupán 1983-ban kezdődött, még ha létezett is 1981-től egy úgynevezett elődzenekar Roxx Regime néven. A két Sweet tesóhoz 1983-ban csatlakozott egy Oz Fox művésznevű srác gitáron, majd még ugyanazon év augusztusában Tim Gaines basszusgitáron. Ekkor indult a zenekar sikertörténete az új név alatt, amelynek két jelentése is lehet: egyrészt a csíkos (a „stripe” = „csík” szóból), másrészt Michael Sweet gitáros/énekes szerint ez a szó a „Strength Through Redemption Yields Pure Everlasting Righteousness” rövidített formája, ami annyit tesz, mint „Erő a megváltás által, ami tiszta, örök igazságosságot eredményez”.
Az alapötlet egy Ken Metcalf nevű sráctól származott, aki a 1984-es koncerteken billentyűs hangszereken segítette ki a Stryper-t, és akinek prédikációi hatására a srácok megtértek, olyannyira, hogy a keresztény hit üzeneteit kedvelt zenéjük segítségével kívánták eljuttatni hallgatóságuknak. Így lettek az egyik első, világszerte ismert keresztény metal csapat. (Rockzenekarok, amelyek szövegeikben a hittel foglalkoztak, már 1969-ben is léteztek.)
A keresztény szövegek mellett a csíkok is imázsuk fontos részévé váltak: a sárga-fekete stráfok a méhek szellemiségét jelenítik meg, a közösségért élő, szorgalmasan dolgozó rovarokét, amelyek a vallás jelképrendszerében is előfordulnak. A méhbor a keltáknál a halhatatlanság itala volt, az iszlámban pedig a méz a Mindenható első ajándéka az emberek felé. A méh az összekötő kapocs Isten és ember között, ahogy a zenekar is elképzelte saját szerepét e földi létben: Isten üzenetét közvetíteni a közönség felé. A lemezborítón még egy üzenet szerepel, amelyet az „Isaiah 53:5” felirat rejt, ami a bibliai Ézsaiás könyve 53. részének 5. bekezdésére utal: „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” A „sebek” szó helyén az angolban „stripes” áll, ami a korbácsütésekre is utal, és Jézusnak az emberiségért vállalt szenvedéseit idézi fel.
A csapat első EP-je 1984-ben jött ki, ami így megelőzte az 1985. május 15-én, az Enigma kiadásában megjelent első nagylemezüket. Ez utóbbi az első olyan metal stílusú lemez, amely aranystátuszt ért el félmillió eladott példánnyal, és az Egyesült Államokban 40 héten át szerepelt a legendás Billboard lista kétszázas mezőnyében. Az első kiadás fehér színű vinyl-en jelent meg, és ma már csak nagyobb összegért szerezhető be a lemezpiacon. A produceri és hangmérnöki munkát a német Michael Wagener végezte Los Angelesben, aki zenei pályafutását egykor a solingeni Accept gitárosaként kezdte.
Az albumhoz Japánban, 1985 júliusában egy promó videó is készült, ám ennek megjelenése egészen 1986-ig váratott magára. A lemez rövid időn belül olyan sikeres lett, hogy három single kiadását is eredményezte, olyan dalokkal, mint a Soldiers Under Command/Together As One 1985. június 11-én, a Reach Out/Together As One 1985. szeptember 30-án, illetve az utóbbi dalok editált változatban egy interjú kíséretében.
Már a lemez kezdő és egyben címadó dala is megmutatja, hogy itt nem csupán egy egyszerű keresztény csapatról van szó, akik ötlettelenül játsszák a szokványos akkordokat, hanem egy ötletgazdag és játszani tudó társaságról, akik az énekdallamok kidolgozásához is értenek. A Stryper egy, a legjobb NWOBHM-alapokra támaszkodó, ikerszólós zenekar, akik Glenn Tiptont és K.K. Downingot is iriggyé tehetik elegánsan energikus futamaikkal. A szövegeknek is keményebb karakterük van, anélkül, hogy akár a hívő keresztények, akár a metal rajongói részéről komoly kötekedésre adnának okot.
A második dal, a Makes Me Wanna Sing már gyengébb: a Judas Priest Running Wild-jának főriffjére emlékeztet minden különlegesség nélkül. A Together Forever akár egy esküvőn is megszólalhatna, és megmutatja az élet napfényes oldalát, a kaliforniai partokat, ahol kabrióval suhanhatunk a pálmafák alatt. Mindehhez jól passzol a kissé Beach Boys-os vokál. A következő, zongorával felvezetett, lírai First Love többszólamú vokálbetétjével igencsak jó folytatás. Itt jut eszembe, hogy évekkel később, 1989/90 táján Magyarországon is voltak csapatok, akik ilyen dallambetéteket igyekeztek alkalmazni – gondolok itt a miskolci Marilynre vagy a szerencsi Ramsesre – minimálisabb eszköztárral. De hogy a korongon ne csak a líraiság kerüljön előtérbe, az A oldalt záró The Rock That Makes Me Roll-ban a srácok ismét energikusan és dupla alapozással nyomják a riffeket és az ízes, kétszólamú szólókat.
A B oldal kezdése, a Reach Out akár koncertbevezetésként is szolgálhatna: tipikus, többszólamú Stryper vokálozás, fokozatosan építkező dalstruktúra, ami a zenekar szellemiségét idézi és az unalommentes akkordmenet. Az orgonával kezdődő (Waiting for) A Love That´s Real is egy pozitív, jókedvre derítő dal, ami szintén kettős értelmű, hiszen a mindent átfogó isteni szeretetet és az adott lány iránt érzett szerelmet is jelentheti. Sweet-ék így nem estek abba a hibába, hogy csak a vallásos emberekhez szóltak, „kétértelműségükkel” a másik táborból is szereztek rajongókat. Ugyancsak egy zongorás betéttel kezdődő, lírai dal a Together As One. Nem csoda, hogy valamennyi kislemezhez ezt a nótát választották, ismételten bizonyítva, hogy a Stryper nemcsak a rock and rollhoz, hanem a lírához is ért.
A Surrender egy fejrázós, középtempós szám, ami dramaturgiailag szintén jól passzol az összképbe. A dal tele van váltásokkal, de nem progresszív szinten. A megkínzott szólógitár is tovább emeli az energiaszintet. A lemezt záró Battle Hymn of the Republic (Glory, Glory Halleluja) pedig egyértelműen egy Istent dicsőítő dal. 🙂 Lassú, fokozatosan építkező szerzemény, tele vokálokkal és egyben tökéletes outró is a maga 2 perc 36 másodpercével.
Az albummal a zenekar nemcsak szimpatizánsokat szerzett magának saját keresztény táborából, hanem az olyan kritikusokkal is meggyűlt a baja, akik a lemezborítón látható fegyverek ellen emelték fel a hangjukat. De a Stryper esetében ez „a keresztény hit fegyverével harcolni a mai világban”-t jelenti, nem pedig valódi lőszerekkel vívott háborút.
Tim Gaines az Abattoir-ban, Bloodlustban megfordult Steve Gaines testvére.