Ha valakinek nem lenne ismerős a kőbányai Muddy Roots neve, az elsősorban annak köszönhető, hogy a sörhuszárok valamikor a Burning Full Throttle zenekar megszűnése után álltak össze. Tavaly év elején, a fedélzetet basszusgitárjával elhagyó Badarász Béci után háromfősre csökkent a brigád, nevet és valamennyire stílust is váltottak. A csapat tagjai így jelenleg Molnár „Stinker” Feri gitár, Molnár „Killer Miller” Attis dob, illetve a ritmusgitárról basszusra váltó, szájharmonikán is virtuóz énekes pacsirta, Mundi „Senor Limpio” Csaba. Digitálisan egy Goddness Waitress című single szárnypróbálgatásuk volt májusban, majd decemberben érkezett a Wings on My Back debüt.
A hangzás kellően koszos, sör-áztatta, kocsmai, igazi lápi mocsár, amihez sok mindent el tudnék képzelni külsőségek terén, csak éppen azt nem, ami lett. Az elsősorban promóciós célokra készült kiadvány a maga nemes egyszerűségével mindent tartalmaz, amit kell, nem beszélve arról, hogy a Bandcampról a teljes album ingyen és bérmentve lekapható!
Azt, hogy a külsőségek nem illenek az anyag mocskos és beleszarós rock’noise’roll-jához, valamennyire meghazudtolja az amolyan intrónak szánt, instrumentális Angel a maga tiszta, kicsit country-s feelingjével, és már itt beugrik az amerikai Clutch neve, ami az egész anyagon megmarad, annyi különbséggel, hogy a Muddy Roots zeneiségében nincs meg az a megkeseredett, szomorkás mélység, amitől a marylandi csapat kultikussá vált.
A kőbányai srácok inkább a piálás és a bulik felől közelítik meg a dolgot, és alapvetően stoner rock, amit játszanak, egy kis hippi-beütéssel. Lényegében minden benne van egy jóféle stoner receptből: a koszos heavy metal keveredik a blues-rockos, doom-os hempergéssel, pszichedelikus elemeket csak néhol, a virtuozitás és a szabadelvűség között ugráló szólófutamokban kapunk, de ezek is éppen elegendőek ahhoz, hogy átszellemüljünk. Folytatnám azzal, hogy bár a lemez tavaly év végi és izmosan szól, mégis olyan hatást kelt az egész, mintha egy 30-40 éves „acid” rock padláson felejtett, majd két generációval később megtalált albumot igyekeznének remaszterizálni kisebb-nagyobb sikerrel.
A zene alapvetően a Black Sabbath, az Electric Wizard, a Kyuss, a Motörhead, a Sleep és az Orange Goblin muzsikája között mozog, néhol érezni egy kevéske korai ZZ Top-ot és Lenny Kravitz-et is. Az a fajta, kolompokkal és hatalmas, koszos szólókkal teli muzsika ez, amelynek hallgatásához jó, ha van otthon egy pár rekesz sör, de az sem árt, ha valaki a társaságból elindít egy jóféle rakétát, a felizzó parázs fényénél pedig nagyokat kortyolunk a hideg sörből, csekkolgatjuk a falra ragasztott, önmagukban önmagukat csuklóig kereső lányokat, és így egy kicsit megfeledkezhetünk a mindennapok gondjairól…
A dalok felépítése viszonylag egyszerű, a kőbányai srácok viszont – mélyeket szívva a sűrű füstöt okádó bongokból – kellően érdekessé és változatossá tudják azokat keverni. A korongnak nincsenek leülő üresjáratai, minden egyes percében megy a hajtás, és ha nem is brutálisan, de technikáznak is a zenészek. A szólók és a hangulat irdatlan nagyot szakít: a Firestorm koszos lépegetése vagy a Lend Me! rock’n’roll-os pattogása, illetve a Devil’s Highway recsegő basszusa a szájharmonikával olyan perceket tartogat, amelyekbe könnyen és szívesen merülünk el. És akkor még meg sem említettem a záró Woodoo Garden című nótát, ahol a leginkább ütős Mundi Csaba recés, nikotin-lepte hangszála. Ehhez a dalhoz illik leginkább az orgánuma, és itt kapjuk meg azt, ami sajnos nem jellemző az egész lemezre; a vokál jórészt amolyan kiegészítő kellék, ráfekszik a zenére, de nem ad hozzá túl sokat, nem viszi el más irányba a muzsikát. Természetesen ez az a stílus, ahol ezt nem is kell, de néhol nem ártott volna. Nos, az említett nótában egy kicsit bátrabb volt a frontember, és nem csak kiegészítette a zenét:
Ez az egyetlen negatívum, amit a debütről el lehet mondani, és ez sem elsőre, hanem jó pár hallgatás után mutatkozik csak meg: idővel túl kiszámíthatóvá válik az ének és a zene kapcsolata, de a fergeteges feeling és a magába szippantó atmoszféra mindenért kárpótol. A testvérpár hatalmasat alkot együtt, és bizony Senor Limpio-nál is érezni, hogy nem múlt el maradéktalanul a Burning Full Throttle-os időszak!
Szerzői kiadás
https://www.facebook.com/muddyrootsrock/
https://muddyrootsrock.bandcamp.com/releases
1. Angel (1:57)
2. Firestorm (4:52)
3. Wings on My Back (4:33)
4. Lend Me! (3:44)
5. Dance in the Sand (3:41)
6. Devil’s Highway (4:53)
7. Goddess Waitress (3:07)
8. Woodoo Garden (3:52)
Leave a Reply