Marilyn Manson Top 10

Colyval legutóbb az új Marilyn Manson számmal (We Are Chaos) kapcsolatban cseteltem, és szóba került, hogy az immár egyre népesebb szerkesztőségben összesen hárman mondhatjuk magunkat rendszeres Marilyn Manson hallgatónak, szóval most már nyugodtan elsüthetem azt a megaklisét, hogy MM minden idők egyik legmegosztóbb és legvitatottabb előadója. Sokan szimpla ripacsnak tartják, aki színházat csinál, és nem zenét, az én szememben (ahogy több millió másik ember szemében is) viszont igazi zseni, aki mindig képes megújulni és valami új dologgal sokkolni nagyszámú rajongótáborát és úgy általában a világot.

A most szeptember 11-én megjelenő nagylemeze már a tizenegyedik lesz a sorban, és bár nem mindegyikkel vagyok maradéktalanul elégedett (99 százalék, hogy az Antichrist Superstar albumot már sosem sikerül felülmúlnia), minden egyes korongon találtam három-négy olyan számot, amelyek felkerültek a Marilyn Manson playlistemre. Most ez utóbbit vettem elő, hogy egyszer és mindenkorra eldöntsem, számomra melyik a 10 legjobb Marilyn Manson szám. A lista természetesen szubjektív, lehet vitatkozni vele, a ti listáitokat is várom a kommentek között!

Jöjjön tehát a tíz legjobb Marilyn Manson szám, amelyeket még azoknak is hallaniuk kell, akik nem sokra tartják MM munkásságát!

10. (S)aint (The Golden Age of Grotesque)

A listát rögtön egy olyan szám nyitja, amely részemről az egyik legalulértékeltebb MM albumról, a The Golden Age of Grotesque-ről származik. Bevallom, szinte alig-alig veszem elő, de ez a szám állandó vendég a fülemben. Már a felvezetés is emlékezetes, azonnal megragad az emberben, a refrén ütős, ott a helye a listámon – bár csak az utolsó helyen.

Kedvenc sorok:
„You wanted perfect
You got your perfect
But now I’m too perfect for someone like you”

9. Burning Flag (Holy Wood)

Idén 20 éves a Holy Wood album, már tervezem is az évfordulós cikket, de igazán csak a listám összeállítása során szembesültem vele, hogy mennyire király is ez az album, így rögtön két szám is bekerült róla a Top 10-be. Klasszikus, a MM legjobb hagyományait idéző, zúzós, pusztító szám, ami végig nyaktörő tempót produkál, csak pillanatokra enged pihenőt.

Kedvenc sorok:
„If God was alive
He would hate you anyway”

8. Apple of Sodom (Lost Highway soundtrack)

Ez a szám egy kissé kilóg a sorból, hiszen Manson az egyik legeslegeslegkedvencebb filmemhez, a Lost Highway-hez (magyarul Útvesztőben) írta. Iszonyúan hangulatos, a film rejtélyességéhez és borongósságához tökéletes passzoló dal zseniális szöveggel és elképesztő videóklippel – aminek sajnos semmi köze a filmhez, de ez legyen a legkevesebb.

Kedvenc sorok:
„I’m dying, I hope you’re dying too”

7. The Fight Song (Holy Wood)

Ismét egy nóta a Holy Wood albumról (ki hitte volna, nem igaz?), ami azóta egyfajta összefoglalójává vált Marilyn Manson lázadásának nagyjából minden ellen, amiről Amerika szól(hat). Edzéshez kiváló, tapasztalatból mondom.

Kedvenc sorok (ami lényegében a hitvallásom is):
“But I’m not a slave to a god
That doesn’t exist
And I’m not a slave to a world
That doesn’t give a shit”

6. Cake and Sodomy (Portrait of An American Family)

Természetesen a listán MUSZÁJ szerepelnie egy dalnak a debütáló albumról is, hiszen minden ezzel kezdődött, és melyik szám is lehetne méltóbb erre, mint a felvezetést leszámítva legelső dal a lemezről, amivel ránk szabadult ez a vokális szörnyeteg. Stílusában, szövegében és megoldásaiban is Marilyn Manson esszenciáját hozza. Alapdarab, ami emellett időtálló is.

Kedvenc sorok:
„White trash, get down on your knees
Time for cake and sodomy”

5. Devour (The High End of Low)

A cikkre készülve természetesen Manson összes anyagát végighallgattam, és a The High End of Low-nál is szembesülnöm kellett azzal, hogy ezt a lemezt annak idején érdemtelenül nem hallgattam rongyosra, mert sokkal több van benne, mint elsőre hittem, plusz most fogtam fel, mit is ábrázol a borító. És hát a Devour a Manson-féle lassabb számok között (ami nagyon erős mezőny) ott van a legjobbak között. Elképesztő mélységű szöveg a mindent, testet és lelket egyaránt felemésztő szerelemről.

Kedvenc sorok:
„I’ll swallow up all of you
Like a big bottle of big, big pills
You’re the one that I should never take”

4. The Beautiful People (Antichrist Superstar)

Azt hiszem, ezt nem kell megmagyaráznom, maximum azt, hogy miért nem az első háromban szerepel. Nos, azért, mert Manson sötétebb anyagait jobban szeretem. De csakis ezért, mert ez már a mestermű kategória, a szokásos magas színvonalú szöveggel.

Kedvenc sorok:
„If you live with apes man, it’s hard to be clean”

3. Long Hard Road out of Hell (Spawn soundtrack)

Ismét egy filmzene, de hát annyira jól sikerült! A lemezre hivatalosan rock és elektronikus előadók kollaborációi kerültek, ez a dal Manson és a Sneaker Pimps nevű fenesetudjakik közös dala, egy ízig-vérig bizarr, igazi Manson szám ütős videóklippel, és az, hogy a refrénben aládünnyög a másik banda énekese, nem oszt, nem szoroz. Mellékszál, de az egész Spawn soundtrack-et is ajánlom a figyelmetekbe, jó kis anyag, ha valami szokatlanra vágytok.

Kedvenc sorok:
„Sell my soul for anything, anything but you”

2. Tourniquet (Antichrist Superstar)

És hát innen indul abszolút kedvenc albumom, az Antichrist Superstar egyeduralma. Lényegében mind a 16+1 szám felkerülhetett volna a listámra, de az milyen unalmas lenne már? A Tourniquet ezek közül is magasan kiemelkedik elképesztően beteges hangulatával, mélyenszántó szövegével és ötletességével. A videóklip pedig csak hab a tortán.

Kedvenc sorok:
„I never wanted it to ever spoil
But flies will always lay their eggs”

1. Angel with the Scabbed Wings (Antichrist Superstar)

És elérkeztünk a lista tetejére, ahol mi más is állhatna, mint egy újabb dal az Antichrist Superstar-ról. Az Angel with the Scabbed Wings tökéletes esszenciája annak, ami miatt beleszerettem Manson zenéjébe: teljesen egyedi hangzás, kifacsart, okos szövegek és hát Manson mindent átitató személyisége. Ha csak egy MM számot hallgattok meg életetekben, akkor ez legyen az!

Kedvenc sorok:
„Man can’t always reap what he sow”

A cikk szerzője: Buga B 34 további cikk
Bogdán László „Buga B”: Az egykori Brutal Metal, később pedig a Pulling Teeth fanzine szerkesztője. Koncertfanatikus, civilben egy fordítóiroda projektmenedzsere.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*