
Ígértünknek megfelelően ma tovább csemegézünk a horrorisztikus lemezborítók között. Sok jó zenekar és számos remek film kerül ma is terítékre, remélhetőleg mindenki ráismer egy-egy kedvencére közöttük.
Az elmúlt évtized egyik legkomolyabb rockzenei sikertörténetét egyértelműen a Ghost zenekar tudhatja a magáénak. Kár lenne azonban tagadni, hogy ezt a sikert a rendkívül fogós, fülbemászó dalok mellett jelentős mértékben az okosan felépített gótikus/horror körítésnek is köszönhetik. Misztikus hangulatú klipjeiknek, egyedi megjelenésüknek, stílusos lemezborítóiknak köszönhetően zenéjük igen hamar utat talált a borzongásra vágyó rockerekhez. Első, Opus Eponymous című lemezük borítója rögtön mindenki számára világossá tette, hogy itt egy horror-rajongó társulatról van szó. Frappáns módon sikerült a saját képükre formálni az 1979-es Salem’s Lot című film plakátját, az eredeti vámpíralakot Papa Emeritusra cserélve. Azt is érdemes megfigyelni, hogy a kép középpontjában lévő házat is lecserélték, és a Ghost-féle verzión látható épület komoly hasonlóságot mutat a Mayhem De Mysteriis Dom Sathanas lemezét díszítő nidarosi katedrálissal. Igaz, az utóbbi állítással kapcsolatban megoszlanak a vélemények, egyes rajongók szerint a csapat szülővarosának, Linköpingnek a katedrálisa látható a képen.
A Misfits együttesnek igazából egy külön cikket illene szentelni (ami előbb vagy utóbb meg is fog történni), hiszen ők voltak az első zenekar, akik egész pályafutásukat a klasszikus horror és sci-fi sztorik megéneklésének szentelték, ezáltal egy külön műfajt, a horror-punkot létrehozva. Dalaikban számtalan jól ismert rémalak elevenedik meg, az élőhalottaktól kezdve a marslakókon és vámpírokon át egészen Freddy Krueger-ig. Érdekes módon, a lemezborítóikra ez nem annyira jellemző, mert ezeken általában maga a zenekar vagy a jól ismert kabalafigura, Crimson Ghost a főszereplő. Persze akadnak kivételek, például a Walk Among Us című album borítója, amin a csapat mellett az 1959-es The Angry Red Planet című film egyik emlékezetes szörnye, a „Bat-Rat-Spider” látható. Magát a filmet persze mai szemmel legfeljebb már csak a sci-fi kategóriába lehetne besorolni, horrornak semmiképpen nem nevezhető, de a maga idejében az efféle rémek azért tudtak okozni egy pár álmatlan éjszakát a nézőknek.
A negyven évvel ezelőtt indult Péntek 13 sorozat mára a horror műfaj egyik megkerülhetetlen klasszikusává érett, a filmek hokimaszkos főgonosza, Jason Voorhees pedig igazi popkulturális ikonná vált az évek során. Így hát várható volt, hogy a Misfits előbb-utóbb az ő rémtetteit is dalban fogja elzengeni. A Friday the 13th című EP borítójához pedig egyszerű, de nagyszerű módon sikerült hokimaszk-szerűre formálniuk a kabalafigurájuk ábrázatát. (A Crimson Ghost koponya egyébként nem a zenekar agyszüleménye, hanem az 1946-os, azonos című tévésorozatból lett elcsenve.)
Clive Barker angol író-rendezőt még maga Stephen King is „a horror jövőjeként” emlegette annak idején. 1987-es, Hellraiser című filmjének híre futótűzként terjedt a műfaj rajongói között. Egy igazi klasszikus született, amelyben az erőszak és a szexualitás egy korábban soha nem tapasztalt, perverz kombinációját sikerült megjeleníteni. Az amerikai death metal zenekar, az Autopsy tagjai is nagy rajongói voltak a filmnek, különösen annak a jelenetnek, amelyben a Frank nevű szereplő nem túl emberbarát módon, kampók és láncok által leli halálát. Severed Survival című lemezük borítójához is ez szolgáltatta az inspirációt, ami olyan jól sikerült, hogy néhány országban betiltották, ezért egy némileg szelídebb, zombis képet is kénytelenek voltak festetni a lemezhez.
Az amerikai death/grind banda, az Impetigo vérben és belsőségekben gazdag pályája nem is indulhatott volna stílusosabban, mint egy Ultimo Mondo Cannibale című lemezzel. Ruggero Deodato 1977-ben rendezett, azonos című filmje a Cannibal Holocaust előfutárának tekinthető, és erőszakos jelenetek tekintetében nem sokkal marad el a hírhedt utódjától. Az Impetigo bemutatkozó lemeze nemcsak a címével utal a filmre, hanem a borító kannibálok uralta képi világával is. Az évek során négy különböző kép is készült az albumhoz, ezek közül egyedül az eredeti verzión szereplő kikötözött alak az, ami igazán emlékeztet a címadó filmre, a későbbi változatokon megjelenített szexuális jelenetek és a csonkítás már inkább a Cannibal Holocaust-ra jellemző. Úgy látszik, a zenekar tagjai nagy rajongói voltak a témának, és egyetlen ilyen jellegű film sem kerülte el a figyelmüket.
A fent látható, kissé idegborzoló képek után, úgy gondolom, jobb lesz egy kevésbe felkavaró kompozícióval zárni a cikket. John Schaffer már az Iced Earth Horror Show című lemezével is egyértelművé tette, hogy kedveli a klasszikus rémtörténeteket. Azt, hogy ez a vonzalom nem teljesen új keletű, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a zenekar elődjének számító Purgatory-val már a nyolcvanas évek végén is írt néhány hasonló témájú dalt. Így aztán, amikor John néhány évvel ezelőtt feltámasztotta régi csapatát, kézenfekvő volt, hogy a bemutatkozó EP-hez ezeket a régi horror-nótákat porolja le elsőként. Egy ilyen témájú anyaghoz hasonló borító is dukál, ennek megfelelően fel is fedezhetjük rajta a dalokban szereplő régi kedvenceinket, úgymint Freddy Krueger-t, Jason Voorhees-t, Drakulát és Hasfelmetsző Jack-et.
Ennyi fért bele mai kirándulásunkba a horror világában, nemsokára azonban érkezik a cikksorozat következő része, amelyben további érdekességekkel várunk benneteket!
Leave a Reply